Szamos, 1913. augusztus (45. évfolyam, 176-200. szám)
1913-08-29 / 198. szám
(1913 augusztus 29.) 198. szám. SZAMOS 3. oldal. válaszát hoznánk a községek tudomására, mert akkor a mostani értekezletből felmenő kérvényre adott hivatalos válasz a kérdésnél minden kételyt kizár. Kovásznay Zsigmond : Azt hiszem t. értekezlet, hogy a legsürgősebb teendő lenne az, bogy ez az értekezlet kijelölje a küldöttséget, amely hivatva volna a kérvényt fölvinni. Elnök: Kéri az értekezletet, bízzák meg az elnököt a küldöttség megalakításával. (Helyeslés). Szoboszlay Sándor: T. értekezlet! Tisztában vagyunk azzal, hogy ezeknek a kérvényeknek az alapján a csapadék vizektől is megszabadulunk 2 Elnök : A kérvények alapján ? Nem ; hanem a tervek alapján. Szoboszlay: Mert, ha azzal nem vagyunk tisztában, bár égető, szükségünk van a szabályozásra, én hozzá nem járulok. Kövessy főmérnök kijelenti, hogy a társulat cimébjn is benne van a belvíz szabályozás, tehát ez kötelessége is. Elnök : így hát hozzájárul ? Igen. Csaba Adorján főispán : Mélyen tisztelt Uraim 1 Az ügy érdeméhez most már hozzászólani nem akarok, mert igen tisztelt elnökünk, az én igen tiszteit barátom olyan gonddal volt szives azt ismertetni, bogy itt felesleges minden szó, hogy a közönséget meggyőzni óhajtsam a tervezett szabályozás keresztülvitelének szükségességéről. Az én felszólalásom egyik oka az, hogy az igen tisztelt jelenlévő érdekelt urakat arra kérjem, hogy a tárgynak nagy gonddá! történt ismertetését, amelyet szívesek voltak türelemmel meghallgatni, szívleljék meg és ismertessék meg odahaza is a közönséggel és móltóztassanak meggyőzni azokat is, akik az ellenkező nézeten vannak. Felszólalásom célja továbbá az, hogy indítványozzam, fejezze ki a t. értekezhet a mi igen tisztelt elnökünkkel szemben köszönetét, hogy a kérvények megszerkesztésénél és az ügy alapos tanulmányozásánál éi. mertetésénél annyit fáradozott és kérje fel öt, hogy miután ő ennek a dolog nak úgyszólván egyedüli mozgatója, a jö vőben is szeretettel karolja fel ezt az ügyet. (Élénk tetszés és helyeslés). Morvay Zsigmond főszolgAbiró : Igen tisztelt értekezlet! Ámbár Csaba Adorján Öméltósága megelőzött abban, hogy elnök ur Öméltóságával szemben hálás köszönő- tünket nyilvánítsam, szabad legyen egy indítványt tennem gyakorlati szempontból. Nekem közvetlen tapasztalatom van arról, amit különben Kormány Lajos ur is előadott, hogy t. i. a január 9-iki gyűlés azért maradt eredménytelen, mert a kérdés nem volt egyáltalában előkészítve. Hogy ez igy volt, magam is tudom igazolni, mert az ismertetést csak három nappal előbb kaptam meg az alispáni hivataltól. Ennyi idő állott rendelkezésemre, hogy tájékoztassam a községeket. E tapasztalatból kiindulva, bátor vagyok indítványozni, hogy a közönség tájékoztatása céljéból a két kérvényt nyomassuk ki megfelelő számú pól Hányban. Annyival is több gyakorlati jelentőséget tulajdonítok ennek, meit, ha a nagy méltóságú minisztérium még az alakuló gyűlés előtt érdemleges választ adns, akkora már mindenki előtt ismeretes lenne a kérdés. Elnök : Ha el méltóztatnak fogadni, akkor gondoskodni fogok a kinyomatásról és szétküldésről. Én nem tudom, hogy vájjon nem volna e helyes a kérvényt egy kis számadással kiegészíteni, mert a kérvény közlése essk azt tudatja a közönséggel, hogy mitkérünk mi és mit remélünk a minisztériumoktól. De itt nemcsak az a fontos, hanem ennél is fontosabb, hogy bár röviden, de, hogy a laikusok is megérthessék, holdan- kint mennyi a megterhelés. Erre nézve egy nehány adatot fogok felsorolni. A könnyebb számítás kedvéért előre bocsátom, hogy a 9,200.000 koronát 10 millióra egészítem ki ; előre bocsátom továbbá, hogy azóta, mióta e terv elkészült, a Szamos—Tisza érdekeltségnek két évi munkálata van olyan, amely évenkint 100,000 knrenán felül megy — az is pár százezer korona. 10,000,000 nak kerek számban vettem az 5 százalékos kamatát, mert addig úgy som vehetjük fel, nőig a pénz 5 százaléknál magasabb kamat mellett kapható csak. Felvettük a mérnök urak számításánál évi igazgatási és fenntartási költségre, az esetre, ha készen lesznek a müvek, 180,000 koronát, vagyis az évi teher összesen 630,000 korona. Ezzel szemben bevételünk volna : az évi adóvisszatéri tésből 200,000 korona, amivel az állam a mi évi költségvetésünkhöz hozzájárulna, továbbá bérletekből, vasutak és utak hozzá járulásából 30,000 korona, összesen 230,000 korona, ami szintén nincs magasan fölvéve a mérnöki adatok alapján. A kiadást és bevételt egybevetve és a kiadásokhoz hozzászámítva még előre nem láthatókra 16,000 koronát, az évi kiadás 116,000 K lenne — a mi 208,000 kát. hold föld évi á 2 koronás megterhelésónék felel meg. Holdankinf és évenkint tehát átlag 2 korona. Ezt a hozzájárulási költséget azonban az érdekeltség a törvény értelmében haszonaránylag tartozik viselni, vagyis hol dankint az évi teher 1—4 korona közt fog váltakozni. Az évi hozzájárulási költség nagyságát aszerint fogja a társulat önkormányzati joga alapján meghatározni, hogy milyen a föld miuősége és a szabályozás előtt a föld milyen mély vízborításnak volt kitéve. Ez dióhéjban az egész számadás. — Ha ezt közölnénk, lehetetlen, hogy továbbra is olyan hangokat halljunk, amelyek az átlagos megterhelést évi 8—10 koronára teszik. (Folyt, köv.) Utcáink, tereink, mint történetünk, irodalmunk tanítói. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. Régen, mikor még több időnk és lelkesedésünk volt, többen és élénken foglalkoztunk, utcáink elnevezésével. Törtük a fejünket. Összhangot kerestünk a műit és jelen közt. És lehető vonatkozásokat történelemre, irodalomra és mimás esetekre. Azokba az eszmecserékbe, mik az utcák és terek elnevezése kapcsán folyt, jól emlékszem, beievegyült nem egy praktikus kívánság, iudokolhatás, aggodalom ; a múlt iránt való kegyeletes kímélet és a helyi vonatkozások, történeti, vagy hagyományok szerint való elbírálása. És különösen, hogy bizony a mi népüak, talán mondjuk, közönségünk úgy, ahogy | megismerkedtek az utcák uj elnevezésével. De — fájdalom — minden áitdános műveltségre való törekvés és iskolázás során, hányán és hányán feledik : Ki volt pl. C okonay, Veiböczy, Eötvös, Drágffy, Telcky és más, még talán ezeknél nagyobb, történeti vagy irodalmi nagyságok. Mert hiába, & mi oktatásunk, tanítási rendszerünk eredményei még mindig az iskolában maradnak főrészben. Nem kapcsolódtak az óleltel, nem szögeződnek az emlékezetbe. Kemény talaj a közfelfogás és könnyű — a feledés. Úgy is van ! Szeretném, ha próbát tehetnénk. Ha például száz, vagy kevesebb embertől, kik utcáinkon, vagy tereinken járnak-kelnek, megkérdenők, hogy hát ki ez, vagy az, kinek nevét a maga-mísga utcája, tere viseli? Vájjon csak minimális, a legkisebb ismeret tel, tudással rendelkezik e arról a történeti, vagy irodalmi nyelvről. A svájci paraszt, mondják, ismeri költőit. A hegyek magányában dalaikat énekli. A német tűzhelyeken is csudás történeti és irodalmi tájékozottságra találnak a turisták, utazók. Hogy miképp vagyunk mi, magyarok ? Városokban és falvakban-------fájó érzések nélkül e rről ne is emlékezzünk. Ezek a gondolatok szöktek a lelkembe, mikor ma olvasom, hogy Pozsonyban (bizonyosan németből magyarrá vált praktikus fő gondolata), hogy miképpen tették magukat, az utcákat, tereket történetünk, irodalmunk tanitóivá. íme az elmés és életrevaló és kicsi kiadással járó oktatás: Pozsony városa Minden olyan utcán és téren, mely valamelyik nemzeti nagyságunk nevét viseli, megfelelő helyen órctábla díszeleg, melyen magyarázatul néhány szóval rajta van, ki volt ez a nagyság, mikor élt. Például a Nagy Lajos-téren : NAGY LAJOS király (1842—1382.) König von Ungarn Roi de la Hongrie A Kisfaludy-utcán : KISFALUDY KÁROLY költő (1788-1830.) Dichter Poete. A tábla fölött Pozsony városának címere diszlik. Talán felesleges külön is rámutatni e táblák kiváló oktató hatására. Az ember játsztva tanulja az utcán a történelmet és irodalmat. . . . Nem gondoljuk e, hogy a tanításnak ez az elmés és életrevaló módszere —• mi reánk, a mi közönségünkre, a mi népünkre is ráférne ? Tanulói nem szégyen. Még a felnőtteknek sem. 3 zeneiskola bajai már megint szóbeszéd tárgyát képezik Szatmáron. Már megszoktuk, hogy bizonyos periódusonként jelentkezni kell egy friss sütetü zenebotránynak, a publikum javarésze pedig napirendre sem engedi az egész zeneiskolai kérdést, talán el sem olvassa a halálosan ismeretes cikkeinket. Markos Imre cikkét egy szat- márhegyi szőlő terrasszán olvastam először, másodszor a barázdán, a tető felé menet, miközben lent a völgyben egy egészséges, robosztus gatyás legény danázott, egy másik pedig har- monikázott. Érthetetlen, hogy a mi vidékün kön csak a „Zsindelyezik a kaszárnya Augusztus hó 21-re hirdetett üzleteuj átköltözik iit) a eí — halasztottam; — az ideig pedig a régi üzlethelyiségemben kész szolgálattal állok a n. é. közönség rendelkezésére. Teljes tisztelettel PÁSKÜJ IMRE.
