Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-15 / 161. szám
4. oldal. SZAMOS (1913. julius IS.'1 161, szám. vonult ki Földényi főhadnagy, Máhr Lajos é8 Curtaein hadnagyok vezetése alatt külön vonaton. Péntek éjszakától vasárnap reggelig dolgoztak a katonák emberfeletti, megfeszített munkával, de a katasztrófát nem birták megakadályozni. A Szamos, amelynek partjától néhol csak másfél méternyire vannak a házak, szombat éjjel 11 órakor teljes erejével áttörte a gátakat, elöntötte a községet és a határt. A katonaság vészjelt fuvott, a haranglábakon félreverték a harangokat, a lakosság kétségbeesett jajgatással menekült házaiból, a viz irtóztató harsogással vághatott be az ablakokon át a házakba, az állatok bőgősébe a kutyák vonítása vegyült bele. A koromsötét éjszakában rettenetes erővel szakadt az eső úgy, hogy a fáklyák is elaludtak. A katonák — a szatmári 5. gyalogezred katonái és a Münzberg hadnagy vezetése alatt Budapestről leérkezett utászok — már csak a mentősre szorítkoztak. Csónakokkal, kapukból összerótt tutajokkal közelítették meg a házakat, arm Bn- nál könnyebb volt, mert a víz a kerítéseknél is magasabban folyt és így minden akadály nélkül haladhattad a vizi jármüvekkel. A katonák lelkiismetetes, emberfeletti munkájának köszönhető, hogy ebben a ret- netes, kétségbeesett helyzetben minden embert sikerült kimenteni. Anná1 nagyobb kárt tett azonban a viz a vagyonban. A házak falát alámosta úgy, hogy máig 70 ház hever romokban, melléképületeivel együtt. A tengeri, takarmány és kalászos termény úgyszólván teljesen elpusztult. A köztőgi óvoda belső falai beom'ottak, a Bikkfalvy-íete kavicsbánya iparvágányainak töltését a viz kimosta. A község baromfi-állománya teljesen elpusztult. Még ma is, amikor a falu utcáit csolnakon járjuk be, a rombadőlt házak között a vizbefult szárnyasok százai úszkálnak. A szatmári osztálymórnökség Fésűs nevű mérnöke 72 órán át egyfolytában vezette a munkálatokat. Dr. Galgóczy Árpád főszolgabíró két napon és két éjszakán á'. el nem mozdult a töltésről a legnagyobb veszedelem pillanatában is. Bikkíalvy Albert és Horváth András földbirtokosok folyton talpon voltak és segítségére voltak a hatósági embereknek és katonaságnak. Önfeláldozó és erős munkát végeztek még a mentés körül Ács Ferenc és Varjú, szatmári csendőrőrsvezetők. Leírhatatlan és irtózatos az a nyomorúság, amelyben Berend község lakossága maradt. A község lakosságának, amely egykét jobbmódu ember kivételével, csupa napszámos és szegény emberekből áll, nem lesz betevő falatja sem, ha a kormány és az emberek könyörületessége meg nem mentik az éhenhalástól. Dr. Galgóczy Árpád főszolgabíró ma 80 kg. szalonnát és 6 mm. kenyeret szállíttatott ki segítségképpen addig, amíg a kormánysegély megérkezik, egyben táviratilag kért segítséget a belügyminisztertől és az alispántól. Bsrend község szivettépő nyomorúságán csak az azonnali segítség enyhíthet. A lakoság, amely még ma is tehetetlenül nézi az utcáin terpeszkedő, hatalmas vizet, kétségbeesve, elkeseredve várja a segítséget, mert csak attól .remólli, hogy nem hal éhen. Az eső ma is szakadatlanul esik, úgy, hogy ha még van is valami, amit az árvíz elől megmenthettek, azt az eső tönkreteszi. Berenden az idén nincsen mit aratni, sőt még az is kétséges, hogy az árvíz és a folytonos esőzés által posványossá tett föld a jövő termés számára is megmunkálható lesz az idén. Ma a Szamos vize apadt ugyan, de a községben még mindig hatalmas meny- nyiségü viz maradt bátra, néhol embernyi magasságban. Az amúgy is szegény, földhözragadt község, amelynek temploma sihcs, kétségbeesve, reménykedve vá-ja egyetlen megmentőjót, a kormánynak és a jótékony embereknek segítségét. h jüSzanp áradása. A Szamos vasárnap délben érte el a legnagyobb magasságot, a 6 méter 30-at. A darai védtöltóseknél, mely a város németii részén húzódik végig nyolc kilométer hosz- szuságban. Itt a mentési akciót a városi mérnökök vezették a tisztikarral egyetem- een. A kirendelt katonaság ritka buzgalommal dolgozott, úgy, hogy a mentésben a legnagyobb szerep nekik jutott. Az ő érdemük, hogy nagyobb veszély nem követke zett be. Csaba Adorján főispán délután öt órakor ideérkezett. Nagyban érezhető volt ekkor már a munkaerő hiánya, mire a hatóság elrendelte, hogy a csendőrök házról- házra járjanak és szedjék össze a munkaképes, fiatal embereket, kiket azután a szu- ronyos csendőrök csoportosan vittek a darai védtöltésre. Vasárnap délutánra sikerült a darai töltést a fáradhatatlanul dolgozó polgárok és katonáknak megerősíteni. Ekkor már csöndes apadás volt észlelhető, mely az éjjeli órákban 30 centimétert tett ki. Ettől kezdve fo yton apadt, úgy, hogy hétfőn, f. hó 14-én, este 4 méter 10 centiméter volt a vizá'lás. A katonák éjszakára is a töltésen maradtak, nehogy az éj folyamán a szomszédos falvakból átvágja valaki a gátakat, hogy a viz inkább a városnak, mint a falvaknak okozzon kárt. Újabb áradás. Hétfőn az éjjeli órákban azt az értesítést kaptuk E dólyből, hogy 48 órán belül 30 centiméteres áradás várható. Az eső állandóan esik és igy nagyon valószínű, hogy a jelzett áradás bekövetkezik. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni azt, hogy a veszélyes percekben a város vezetőségéből ólén a polgármesterrel, Ferenc Ágoston, Bartha Kálmán tanácsosok, a rendőrtisztek, dr. Csomay Aladár rendőr- kapitány fáradhatatlanul éjjel nappal dolgoztak. De a dicsérettel kapcsolatosan nem hallgathatjuk el azt, hogy az árvédelemhez szükséges dolgokat az utolsó percben szedték össze. Szerencsére még kellő időbeD. Legjobb tatai portland cement minden mennyiségben kapható Bikfaky Albert központi irodájában Szatmár- Németiben, Kazinczy-utca 1. szám. - TELEFON 399. — Megakadt vasúti közlekedés. A bikszádi vasútvonalon Muzsdaj és Avasujváros között több száz méter tálvol- ságOD, Avasujváros és Vámfalu között szintén hosszabb vonalon mosta el az áradás a töltéseket. A közlekedés csakis átszállással bonyolítható le. A végleges rend a vonalon csak akkor következhetik be, ha a Vámfalu és Avasujváros közötti részen megrongált 5 méteres hidat helyrehozzák. Ehhez legalább egy hét szükséges. A nagykároly—somkuti vonalon csak Barlafaluig van közlekedés. Nehány nap múlva Erdőszáda és Pusztahidegkut közötti átszállással helyreáll a forgalom. A pályarészek el vannak mosva Nagysomkut és Pusztab'degkut között, ahol a Burzsó patak öntött ki. Volt még töltésrongálás Puszía- hidegkut és Erdőszáda, Erdőszáda és Barla- falu, Alsóhomoród és Szinfalu között. A Pusztahidegkut és Erdőszáda közötti 40 méteres vasúti hid közbeeső pillérei, valamint vasszerkezete meggyengült, amelynek helyrehozatala több hétbe kerül. Ezen a vonalon a közlekedés csak nehány nap múlva kezdődik meg, akkor Í3 átszállással. A kőrösmezői vonalon Taraczköz— Hosszumező, Barnabás és Visóvölgy között átszállással helyreállt a forgalom. A Tisza pusztítása. Tisza üj lak — Tiszai>ecs romokban. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 14. Vasárnapi számunkban már megemlékeztünk arról a borzasztó pusztulásról, mely Tiszaujlak virágzó városkát érte. Részletes tudósításunkat a megrendítő eseményről alább adjuk : Mióta a Tisza vize szabályozva vaD, oly árvízre és pusztításra az emberek nem emlékeznek, mint amilyen óriási pusztítást csinált folyó hó 12 én déle őtt 11 órakor TÍ3zaujlakon. Tiszaujlak lakói az említett napon arra ébredtek, hogy a Tisza medréből kilépett és a főutca végén elterülő, úgynevezett „Holt Tisza“ gödrét elöntötte. Ezen áradásnak nem tulajdonítottak nagyobb veszélyt. Délelőtt 10 órakor az elöljárósághoz több sürgöny érkezett, amelyben figyelmeztették a várost a veszélyre. Bartók Mihály, e kis város érdemes jegyzője átérezte a veszélyt és azonnal értesítette a lakosságot és Nagyszőlősről katonai segítséget kert. Délelőtt 11 óra után az ár annyira fejlődött, hogy egy pár pillanat alatt minden védtölíést, országutat keresztül szakított és mondhatni, az egész várost elöntötte. Már nem lehetett másra gondolni, csak a vizbeszorult emberek megmentésére. Bogár Vilmos segódjegyző többed magával csónakra ült, mely mindössze három volt és mentésre indult. Ennek a gyors munkának köszönhető, hogy emberéletben nem esett kár. Siralmas képet nyújtott ez a mentés. Egy pár száz lélek a legszükségesebb ruházatban volt kénytelen elhagyni lakóhelyét és menekülni a város szivébe, ahol biztonságban érezhették magukat. Harang félreverés, sirás, egetverő jajgatás hangzott mindenütt. Térdreesve könyörögtek a mentőknek, hogy vegyék fel őket és akiknek nem jutott hely, hajukat tépve, a kétségbeesés netovábbján vártak a csolnakok újbóli érkezését. Asszonyok, gyerekek térdre esve
