Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-24 / 169. szám
(1913. julius 24.) 169. szám. SZAMOS 6, oldal. URÁNIA mozgóién, kép-szinhaz Kazinczy-ufcza mmm Iparos otthon mmm 1913. július 23'án 24-én Olimpiai jóiéig Ncmetorsz. term Hol van Bussy, humoros. Válás után Nordisk sláger 2 felvonásban, a világhírű Psylanderrel. Bohém furfang vigjáték 2 felvonásban. QLz örökös nö színmű. 3Küsorontyt>üli szóm, humoros. I I ÍTpl ttÚ po Ír • Páholy 1 K., I. hely mily dl aK , 80 n. hely 60 f., III. hely 40 f. Gyermekek felét fizetik. TELEFON SZAMOK: facrkesztóség és kiadóhivatal .... 373. Felelős szerkesztő lakása ........................3SSS, Ny itttér sora . . . Hirdetési díj Szatmáron készpénzben fizetendő ELŐFIZETÉSI DIJAK HELYBEN: ViDÉKEN : Egy évre . . K 12 Egy évre . K Í5 Félévre .... 6 Fél évre . . „ E Negyedévre . » 3 Negyedévre » 4 Egy hónapra „ 1 Egy hónapra „ 1.-C Egyes szám ára helyben Egyes szám ára vidéken ........................S fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKÓCZI-ÜTCM 2ó. SZÁM (Fogai assy Sándor-frle háj) IDŐJÁRÁS: Nyugat felöl hősülyedés várható sok helyütt esővel vagy zivatarral. Sürgönyprognózis : Enyhe, sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet 22 9 C. A Hungáriában f. hó 26-án szombation és 27-én vasárnap nagy mozi előadás lesz. tílágerl Nordisk film! Az uzsorás karmai közt Dráma 3 felvonásban. WEISZ ADOLF. HÍREK ‘Tőbe ütni, elmérgezni, szóval eltenni láb alól szabad e azokat az embereket, akiknek az életük amúgy sem élet, akiken nem tud segíteni az orvosi tudomány, akiknek helyzetével szemben tehetetlen a társadalom ? Nem egészen uj kérdés, az orvosi körök és ennek révén az egész társadalom egyszer-egyszer igen intenziven foglalkozik ezzel a kérdés sei, de természetesen mindig a huma nizmus — az álhumanizmus — győze delmeskedik a kérdés eldöntésénél és a válasz mindig az, hogy : a világért sem. A gyógyíthatatlan beteg hadd kínlódjék, a hóttéhes ember hadd múljon ki szép lassú, embertelen halállal, igy szabad megölni őket. Csak a gyors halál jótékonyságát nem szabad alkalmazni velük szemben. A józan paraszti ész már régen nyilvánítja ebben a kérdésben a be csületes álláspontját, mikor tudatlan, egyszorü logikájú fejével kasfarba rakja a gyógyíthatatlan betegét és beviszi a városba orvoshoz, de inkább az ispotályba, ahol elméigezik a tu dós doktorok. A tudós orvosokat azonban — bármi legyen a meggyőződésük — köti a büntető paragrafus, amely nem hagyja élni a becsteleneket és nem engedi meghalni a becsületeseket. A természetnek szintén meg van a maga álláspontja ebben a kérdésben. Schoppenhauer állapítja meg, hogy a természet — amint az egyén az ő céljaira, a fajfenntartásra alkalmatlanná válik — fokozatosan vonja meg tőle adományait. Megvonja tőle a frissességet az elemiekben úgy, mint a testiekben és olyan mértékben válik vele szemben szűkmarkúvá, amilyen mértékben az egyén használhatósága csökken. A régi görögök már gyermekkorában elintézték ezt a sort az egyénnel. Aki hasznavehetetlennek, gyöngének mutatkozott erre az életre, azt nyomban születése után kitették a Tajgetos hegyére. Ez a szokás különben a modern anyák körében még ma sem évült el, legfeljebb annyiban módosult, hogy ma ugyanezt elintézik még akkor, mikor a születendő egyén életrevalóságáról, vagy annak az ellenkezőjéről lehetetlen meggyőződni. Ma ennek a kérdésnek a rendezése a társadalom kezében van teljesen szabályozatlanul. Ezért aztán a társadalom az ő fonák berendezkedésének szabálytalan szabályaival mhgöl embereket, akik életképesek lennének és élni hagy olyanokat, akikre megváltás lenne a halál. Ezt az utóbbit azonban anélkül teszi, hogy a vele járó kötelezettségeket is vállalná: hogy mesterségesen táplálná az általa mesterségesen tengődésre kény szeritett embereket. Egy összetöpörödött, kiaszott, aszalt-szilványi öreg nanóka áll az asztalom előtt. Amennyire ő vissza emlékszik, az nyolcvan esztendő. Ami azon túl esik, arra már nem tud visszaemlékezni. Hogy se apja, se anyja — ezt a kora garantálja. De nincs neki se ija, se fija, se ura, se rokona. Csak a nyolcvan esztendeje, a reszkető öreg keze, a homályosan látó szeme, a fogatlan ajka, amelyből a rágó szerszámok nem a sok evés miatt koptak ki, A jó Isten tartja benne a lelket, a jó emberek meg a testi erőt. Itt áll az asztalom előtt és motyogja a keserves panaszát. Hogy enni kéne, meg lakni kéne, nincs mit, nincs bol. A jó emberek nagyon el vannak foglalva a saját bajukkal, nagy a konkurrencia is, mert sok a szegény. Megesik a szivem a kis öregen, meg a csomó sok esztendején, de nem tudok rajta segíteni. A magunk részéről alaposan kimerítettük már a jótékonyságot és sokszor olyanok vagyunk már, mint a perselyes koldus. Az olvasóink között vannak notórius adakozók, akik, ha két szót olvasnak egy szegényről, nyomban adakoznak, úgy, hogy ha ilyesmiről van szó, már szinte szeretnők odaírni, hogy ezek a jótékonyak ne adakozzanak, mert res- telljük annyiszor kihasználni a jó szivüket. Szóval nem tudunk vele mit csinálni. Megvigasztaljuk, hogy nem tart soká, majd csak javul valahogy a dolog, csak bízzék Istenben. Alig csoszog ki motyogva, duruzsolva a nagymama, hozzák a hírét, hogy egy elmebajos ember leugrott az emeletről, kitörte a lábát, bevitték a kórházba. Ismerem szegényt, ismeri mindenki. Rendes kávéházi alak és a legutóbbi napokban már szánalommal állottuk körül, amikor a kávébázban zagyva meséket mesélt a millióiról. És mindenki kérdezte, hogy miért engedik e jt az embert szabadon járni, hátha kárt tesz magában, vagy másban. Másnap kárt tett magában. Akkor jött a társadalom és gummikere- kes kocsin bevitette a kórházba. Ha meggyógyul a lába, megint eljön a kávéházba és megeshetik, hogy akkor nem őt, hanem általa mást visznek be a kórházba. Mert a társadalom csak akkor mozdul meg hivatalosan, ha valakit a kórházba kell vinni. Praevenciv intézkedésekre nem vagyunk berendezkedve. Mi, itt Szatmáron legke- vósbbó. Ez a két egymás mellett fekvő eset juttatja eszembe a kérdést, hogy olyankor, mikor végleg megszűnik minden segítség, mikor az éhesnek nem tudnak enni adni, mikor az öreg nem kaphat nyugvóhelyet, mikor a zavarodott nem kaphat menedéket az ön- és közveszélyesség ellen, — nem jobb lenne, ha a társadalom előszedné az igazi jótékonyságot és humánusan kisajnálná az életből a nyomorultakat egy kis jótékony méreggel? De hát az ellenkező álláspont híveinek is igazuk van. A társadalom gonosz és megbízhatatlan: egész bizonyos, hogy az elmérgezést és főbeve rést nem az elesetteken és nyomorul takon kezdené, hanem a gazdagokon és erősökön. (íj Kinevezés. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke dr. Gyöngyössy Zoltán facsádi lakos ügyvédjelöltöt a nagybányai kir. járásbírósághoz 8ögólydijas joggy*' "nokká nevezte ki. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár. ’’SZAMOS” a POLITIKAI NAPILAP □ szerkeszti DÉNES^ÁNDOR^
