Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-22 / 167. szám
(1913. július 22.) 167. szám. SZAMOB 3. oidai. Sngeäelemmel legyen moncba: repülőverseny volt vasárnap délután Szatmáron. Sőt a plakátok szerint „nagy repülőverseny“ volt. Olyanforma, mint a kerékpárversenyeken szokott lenni, mikor az nyeri az első dijat, aki leglassabban tud haladni a biciklijével és igy legutolsónak érke zik be. A repülőverseny fényesen be bizonyította, hogy ma már a magyar avaiatikusok repülőgépe egyáltalában nem életveszélyes alkotmány. Tegnapig mindenki azt hitte, hogy a halál lal játszik, aki beleül a gépmadárba. És amikor Kvaszék meginvitáltak egy légi fuvarral, hogy forduljak velük egy párat — esetleg egyet fel, egyet le — még a gondolattól is a hideg borzongatta a hátamat, bár újságírói ambíciómat erősen sarkallta a vágy, hogy az uborkaszezonban kapjak a légből nehány koholmányt. De későbben, mikor már haza térőben voltam a versenyről, szinte sajnáltam, hogy nem ültem benne a gépben, hiszen absolute nem lett volna életveszélyes benne ülni. Talán ha repülne, akkor nem volna olyan biztonságos. De nem repült. * Immár másodszor maradt a földön Kvaszék benzinvérü madara. A múlt vasárnap és tegnap. A múlt va sárnap legalább nem rontott a renou- méján, meri a fenyegető árvíz miatt meg se tartották a versenyt. Tegnap azonban megtörtént a kísérlet, hogy megtartsák. Kivontatták a masinát a lóversenytérre és az a kevés, de distingvált közönség izgatottan leste, hogy mikor emelkedik a levegőbe. Egyszer csak a motor elkezdett kattogni, a légcsavar elkergette kö zeléből a legyeket, valószínűleg agyon is vert egy nehányat, a gép elkezdett futni a réten, mint a fogolymadár, azután a motor elkezdett kihagyni és . . . megállóit. így csinált egy nehány ínvart a földön illetve a pocsolyában, auiig jött egy fekete felleg és a közönség a repülés veszdelmei elől hazamenekült. Útközben aztán megállapították, hogy repülni nem repült ugyan a repülőgép, de azért mégis feltétlenül madár. Ez bizonyos. Hiszen a fecske sem repül magasan, ha esőt érez. A Kvaszék gépje is biztosan érezte az esőt, amely rövidesen meg is érkezett. * Na és a közönség! Majdnem annyian voltak, mint hosszunapkor szoktak lenni a Hungári kávéházban. És az ördög hitte volna, hogy annyi tiszteletreméltó ember van Szatmáron. Csak vasárnap láttuk, hogy ha ez a Kvasz csakugyan mind tisztelné azokat, akik tiszteletjegy gyei mentek ki a versenyre, akkor nagyon hosszú életű lenne a főidőn és nem volna más hátra, csak hogy a levegőben is biztosítsa magának ugyanezt. Voltak, nem mondom, voltak egy nehány an, akik fizettek is a jegyért. De a legtöbb ember tiszteletjegygyei ment ki és jegye révén tisz- teltette az egész repülést. Voltak azután olyanok is, akik jegy helyett, amely feltűnő helyen volt viselendő, a papagály által kihúzott plánétákat tették a kalapiuk mellé, viszont mások egy zöld íilkót tűztek ki és mentek be vele a repülő térre. Azért nem volt mindenki potya jegyes. Csak az újságírók. Meg az újságolvasók. És ez aránylag nem is olyan sok. Azonkívül egy pár bank ember is kapott tiszteletjegyet. Meg az összes bankadósok. Az utóbbi kettő külömben indokolt is. Hiszen nyolcasok is voltak a repülősek során tervbe véve. És a társadalom ez utóbbi két speciese oly régen látott valamit, ami pont nyolc. Az meg aztán érthető, hogy az Iparos Otthon tagjait szabadjegy illette, hiszen az Otthon rendezte a gu rulást. Ezenkívül már csak az ügyvé dek kaptak tiszteletjegyet. No meg az ügyvédek kliensei. Gondolta magában a rendezőség, hogy hátha lezuhan az a Kvasz — kwász kann man wissen? — és hátba éppen egy ügyvédre zu han. Hadd legyen ott a kliens is. Le gyen valaki, akinek öröme telik a zuhanásua. Az igazságnak tartozunk annak a kijelentésével, hogy az ügyvédek mégis többen voltak, mint a kliensek. Mindenütt többen vannak. A fennt elsoroltakon kívül már csak az erdődieknek jutott szabad- jegy, mert ezek földiéi az egyik pilótának, Hegedűsnek. A közönség többi része mind fizetett jegygyei ment be, kivéve azokat, akik a sorozás alkalmával taug- lichok vagy untauglichok voltak. * A közönség elszántabb része, amelyik nem mert nekivágni az eső nek és kintmaradt a zivataron át, azt meséli, hogy estefelé, mikor a felle gek elvonultak, Kvasz mégis felrepült. A repülés történetét úgy adják elő, hogy Bartha őrmester, aki nagyon dühös volt, hogy a repülés nem sikerült, a zivatar elmúltával odament Kvaszhoz és erélyesen rászólt, hogy azonnal hagyja el a város területét. Nem volt mit tenni, Kvasz a rendőri parancsra kénytelen volt elhagyni a város területét: felrepült. Mások azt mondják, hogy Kvasznak a repülési tudománya olyan, mint az egyszeri fiú táncmüvészete. Ez csak akkor tudott táncolni, ha senki se látta. Kvasz csak akkor tud re- púim, ha kevesen látják. * Erre az utóbbi rágalomra azonban készséggel adjuk meg nyomban a cáfolatot. Kvasz Andrást aviatikus körök- 1 ben is a legvakmeröbb pilótának tart- i ják és egyszerűen csak azon mult a repülés sikere, hogy gépe a pocsolyás talajból nem tudott felemelkedni. Úgy beszélik — nem tudjuk : igaz-e, mert eddig nem tartották ezt szükségesnek közölni velünk — hogv Kvasz kárpótlásul nehány napon át repüléseket fog végezni a lóverseny- téren beléptidij nélkül. De erről hivatalosan semmit sem tudunk. Halálozás. Őzt. Ligeti Sománé, szül. Berkovics Amália, Ligeti Somának, a Halmii Népbank volt ügyvezető igazgatójának özvegye Máriavölgy-fürdőn, ahol a nyarat töltötte, vasárnap délután hirtelen olhunyt. Halálát szivszélhüdés okozta. Az elhunyt urinő 60 éves volt. Holttestét Halmiba szállítják, ahol ma délután teszik örök nyu galomra a ref. sirkertben férje hamvai mellé. A berendiekért. A herendi árvízkárosultak részére ma a következő adományokat küldték be hozzánk: dr. Joó Imre Nagykőrös 10 K, Polyánszky Miklós 5 K, özv. Tereh Lajosnő 3 K, V. G.-né 2 K. Az óvárii fürdő és az árvíz. Az árvizveszedelem nagy riadalmában sok olyan helyről is jöttek vészhirek, amelyeket árvíz vagy nem fenyegetett vagy ha fenyegetett is, nem sújtott. A többek között forgalomba került az a hir is, hogy az óvárii fürdőt ellepte a viz. Mint most értesülünk, ez a hir nem felel meg a valóságnak. Sőt a fürdő annyira védve van az árvíz ellen, hogy mikor a határt elöntötte a viz, a fürdőtulajdonos a csengeri csendőrök segítségével öt családot mentett meg a saját csolnakján és ezokat a fürdőtelepre szállította. „Kémet“ keres a csendőrség. Pár évvel ezelőtt egyik helybeli főgimnázium művész-tanárát egy csendőr erős fedezet alatt, világos nappal bebisérte az őrségre. A szerb háborús készülődések idején történt meg az eset, mely olvasva humorosnak tűnik fel, azonban a szereplő egy cseppet sem foghatta fel kedélyesen az esetet. Különösen akkor, amidőn az utca kitünően mulatott a különös látványon. Az illető művész nyugodtan rajzolt a mi festőién szép piacunkon, amikor egy lenge tollú, talpig fegyveres csendőr igazolásra szólította föl. Az igazolás nem ment olyan könnyen, meg azután a csendőr a háborús világban egy cseppet sem hiszékeny, hogy készpénznek vegye azt, hogy csak egy rajzoló tanáremberrel van dolga. Amint már mondtuk, be is kisérték annak rendje és módja szerint és a tanár ur örvendhetett, hogy simán megúszta ezt a kis ügyet. Már el is felejtette az esetet annyira, hogy valamelyik nap ismét kimerészkedett a piacra rajzolni. És rajzolt, de csak eddig, roig egy kemény legény vállára nem tette a kezét. A kémek mindig inkognitóban járnak és rajzolnak. A látványra, moly igen érdekesnek Ígérkezett, összegyűlt az utca deák népe és jól mulatott. Hogyne, a tanár ur vitatkozott a csendőrrel, amelynek a vége csaknem a bekisérés lett. Milyen kontraszt. A fővárosban pár évvel ezelőtt elrendelte a főkapi tány, hogy az utca népétől védje meg a rendőrség a dolgozó művészeket. És nálunk . . . Táncmulatság Nagypeleskén. A nagypeleskei tanulóifjúság a községi tűz oltó egyesülete javára — mint megírtuk — vasárnap „footballmérkőzéssel egybekötött“ táncmulatságot rendezett. A Sztve footbal- listái ki is mentek Nagypeleskére, de az 8ső visszaverte őket s igy elestek Nagy- peleske és vidéke bajnokságától. A tánc- mulatság egyébként fényesen sikerült úgy, hogy a jövő hónapban Atyában akar a vidék tanuló ifjúsága Ismét egy ilyen mulatságot rendezni. Az erszág legerősebb vasas gyógyfürdője Szatmár városától egy órányira, a Szatmár— mátészalkai vonat mentén Óvári állomástól félórányira as óvárii gyógyfürdő, amely loghathatósabb kö9zvényes, csuzos bántalmak, törések, különösen női bántal- mak, magtalanság, sápkór és koraszülésre ' való hajlam ellen.
