Szamos, 1913. június (45. évfolyam, 124-148. szám)
1913-06-04 / 126. szám
SZAMOS Í813. juniu3 4.) 126. szám. 3. oldal. Valódi brünni szövetek az 1913. évi tavaszi és nyári idényre. Egy szelvény 3.10 m. hossza teljes férfiruhához (Inkát, nadrág, it milling) elegendő, csak 1 szelvény 7 kor. 1 szelvény 10 kor. 1 szelvény 15 kor. 1 szelvény 17 kor. 1 szelvény 20 kor. Egy szelvényt fekete nelonruhához 20.— K-ért, fcUUtfazBvetet, tnristatódent, selyemkímgarnt, nfil k szöveteket itb. gyári árikon küld, mint megbízható él •zolid oég mindenütt ismert posztó gyári raktár. Siegel-Imhof Brünn Katák Ingyen én bérmentne. Az el&nySl&n. melyeket ■ airáncri élvez, hn szöveV azflktéglctét EoMHen Slegel-Imhof cégnél, z gyári piacon rendik mag, igán jelentékenyek. Szabott, Teg- olcaóbb árok. Orláal valaaxték. Mlntabü, ügy ebnes UmolgáUa, még a legkisebb rtnde&oél la, teljem friss árában. PERMETEZŐK a szakszerű javítását kizárólag WÉBER JÁNOS a szab. vizszürő készítője látja el. Árpáá-ntcza és Kisfalndy-utcza sarok. BARTlrFÉIrE Faddi teavaj prágai sonka, hideg felvágottak, halak, sajtok, Heller és Fürth- féle cukorkák kaphatók naponta: WALLON HENRIK UTÓDA Doha Tivadar és Géza CÉGNÉL SZATMÁR. 49. Telefonszám 49. Bérbe vennék egy 250— 400 hold területű, jó minőségű birtokot. Szabó &éza, Kazinczy-u. 10. sz. Motorcséplő vétel előtt tessék megnézni a Cormick-féle motorlocomobilt Poszvék Nándor gazdasági gépraktárában Szatmáron, Attila-u. 7. HÍREK Szerkesztői üzenete^, ctmel^el^ mindeneit illetne^. Hogyan Íródnak a cikkek ? Erre kiváncsi — ugyan mire nem kiváncsi — a „Szamos“ egyik naiv olvasónője és nekem, mielőtt bevezetem Őnagyságát a cikkirás rejtelmeibe, eszembejut a régi érettségi vizsgái kérdés, hogy mivel fordította Kazinczy keserű fogságában Ossiánt ? — Rozsdával, amelyet bilincséről vakart le és vérrel, amelyet saját testéből vett, — ez reá a maturándus szabatos válasza. De a kormánybiztos nem azért képviseli a magas kormányt az éretté nyilvánítandó ifjúság jövendőjének ezen fontos mozzanatánál, hogy ilyen hiányos válaszszal megelégedjék és fontoskodva egészíti ki a hiányos felelelet : — ... és nagy kitartással, édes fiam, nemcsak rozsdával és vérrel, hanem nagy kitartással is. Lásd Beöthy irodalomtörténetét. Bizony, fiam, nagy kitartással. Őszintén megvallva, magam is szeretném egy pár soros üzenetben egy ilyen anekdotával elütni a választ, de be kell vallanom, hogy esik olyan jól a munkánk iránti naiv érdeklődés, hogy megpróbálom elmagyarázni a cikkek írásának fortélyát. A cikkiráshoz, tisztelt Nagysád, először is papiros kell. Azután tenta és mivel az ember az orrát nem márthatja a tentába, kell egy igen hosszú tollszár, a megfelelő pennahegy gyei. A tollszárnak pedig azért kell hosszúnak lennie, mert amig a cikket megkezdi az ember, addig a tollszárnak egy igen tekintélyes részét elrágja. Szokás volt régebben az írók és költők körében, hogy ihletszerzés céljából az illetékes illetve ihletékes iró szagolt valamit, például rothadt almát, virágot, citromot, birsalmát, szalmiákszeszt stb. Ezeknek a tárgyaknak a szaglása ma már teljesen kiment a divatból. Ma egy modern újságíró nem rothadt almát és miegyebet szaglász, hanem panamát szaglász. Mondjuk, hogy megvan a panama és a tollszár elrágásával is kur- renciába jön az iró. Akkor el kezd írni és írja : — Nehéz, sötét fellegek tornyosulnak . . . Azután ellöki a papirost, amire ezt irta. Ez nem jó. — Ragyogó, verőfényes napsütés. A csillagok milliárdjai ragyognak az égen. Az ég alján a szivár vány ezer színben játszik . . . Kopogtatnak. — Jó napot kívánok. Egy hirdetést hoztam. — Tessék a kiadóhivatalba vinni. — De én azt szeretném, ha hangulatosan és ötletesen fogalmazná meg a szerkesztő ur. Arról van szó, hogy a nagynéném most külön lakást vett ki és ezért nálunk megüresedett egy szoba, hát azt mondja a feleségem, hogy Samu, vegyünk egy szobaurat, mondom én, hogy inkább valami szolid nőnek adnám ki, de a feleségem csak szobaurat akar, már kérte is egy a lakást, de csak 15 forintot akar fizetni, hát gondolom, inkább álljon üresen a lakás, de most meg akarom hirdetni, tessék egy jó, szellemes hirdetést fogalmazni. Mikor ez is megvan, a cikkíró ir tovább : Mint derült égből lecsapó villám, hirtelen . . . Megszólal a telefon: — Brrr, brrr, halló stb. — Felmentették ! — Nem tréfálok. Becsületszavamra, felmentették ! — Igen, úgy éljek. ír tovább : — Feltűnik a láthatáron . . . Egy szurtos inas jön be. — Mondd meg, fiam, a gazdádnak, hogy meghaltam, tegnap temettek. Gyere el jővő elsején. Áthúzza a derült égből lecsapó villámot. Telefon. — Igen fiam, elmegyek a varrónőhöz. Megmondom. Jó. Hogy még ma küldje haza. Megint ir. — Mint derült . . . Megint a telefon : — Itt, kérem ? Itt nincs a felesége. — Hogy ki beszél ? A Szamos szerkesztősége . . . Tévedés ? Rosszul kapcsoltak? Tessék lecsöngetni. Ir: — A játszi napsugár bearanyozta a szivárvány színeit . . . Bejön egy nő. — Kérem szépen, a multor azt írták a cselédemről, hogy ellopott három szalvétát. Ez nagyon kompromittáló reám nézve, mert a világ azt hiszi, hogy nálam a cselédnek nincs mit lopni, csak szalvétát. Tessék ezt rektifikálni. Rendben van. Elmegy, Ismét a telefon. Meg se várja, hogy ki beszól, csak belekiált, hogy: Felmentették ! — Hja, hogy ki irta azt a cikket? Nem, azt még nem mentették fel. Mit húzzam, halasszam a dolgot, kedves Nagysád, ebből már körül-
