Szamos, 1913. június (45. évfolyam, 124-148. szám)
1913-06-21 / 141. szám
> Külpolitika. A kópviselőházban tegnap külügyi rita folyt. A Ház a balkáni helyzetről folytatott eszmecserét s vitájának meg volt az a súlya és jelentősége, amely egy nagyhatalom törvényhozó testületéhez illik- Az egész külföld figyelme a dunaparti palota tanácskozó terme felé fordul és igazán jól esik nekünk, hogy ezúttal a külvilág érdeklődését nem a skandalumok irányítják a magyar parlamentre. Tisza Istvánnak célhoz vezető methodusa van arra, hogy a magyar parlament súlyát és tekintélyét emelje. Magas színvonalú viták, üdvös törvényhozási alkotások és nem utolsó sorban az országgyűlés ellenőrzési jogának a külpolitika irányításában való érvényesítése, valóban a megfelelő módja annak, hogy törvényhozó testületünk a jobb idejében élvezett presztízsét visszanyerje. A delegáció annak idején póthiteleket és előirányzat nélküli kiadásokat állapított meg, amelyeket a törvény értelmében a magyar országgyűlésnek kell szankcionálnia. Ezt az alkalmat ragadta meg gróf Khuen-Hederváry Károly, az országnak talán legtájékozot- tabb balkánpolitikusa, hogy a külpolitika aktuális kérdését, a keleti problémát felvesse. Az ő magas színvonalú felszólalásához fűződött a kópviselőház ülésének szenzációs eseménye: Tisza István gróf miniszterelnök külpolitikai nyilatkozata. Tisza István gróf szónoki modorának egyik legnagyobb erőssége a világosság és a precizitás. Kitka sajátosságai ezek éppen a külpolitikai nyilatkozatoknak. Tisza István a külpolitikai fejtegetéseiben is hü maradt magához. Világosan és precízen fejezte ki gondolatait, úgy, hogy szavaiból mindenki megértheti a monarchia céljait és törekvéseit. A miniszterelnök mindenek előtt is bebizonyította, hogy semmiféle logikai ellentmondás nincs abban; ha a monarchia a balkáni háború előtt a status quo alapján állott, annak utána pedig az elsők közé tartozott, akik a tényleges eredményeket elismerték és azok gyümölcseitől a balkáni népeket megfosztani nem akarták. Mi a status quo alapjára helyezkedtünk, egyrészt azért, mert általában békés és konzervatív külpolitikai irányt követtünk, de főképpen azért, mivel a balkáni viszonyoknak minden olyan megzavarását meg akartuk akadályozni, amely nem az ottani népek erejének, természetes erejéből keletkezett. Mi azt akartuk, hogy a Balkán-államok gyarapodásukat a saját erejükből vívhassák ki és ne egy vagy több nagyhatalom gyámkodó beavatkozásából kapják ajándékba. Ezért állottunk a status qüo alapján és ezért hagytuk azt oda abban a percben, amelyben bebizonyult, hogy a balkán népeknek kivívott győzelmei biztos alapját nyújtják annak az uj rendnek, amely az ő szabad és független fejlődésükön épül fel. így dedukálta , Tisza István gróf vas-logikával, hogy az uj rend, amely a Balkánon kialakulóban van, tulajdonképpen a mi külpolitikánknak az érvényesülését jelenti. Az osztrák-magyar monarchiának semmiképpen sincs ellenére, ha a balkáni népek győzelmeik gyümölcse gyanánt elfoglalják azt az egész területet, amelyen szabad és független állami létüket kifejthetik. Ezzel maguk a népek is meggyőződhettek róla, hogy a mi status quo poütikánkban ellenük való ellenséges érzés nem lakozik. A monarchia a balkáni népek expanzív törekvéseinek csupán két határt szabott, amelyeket a magunk érdekei parancsolnak. Az egyik az, hogy kifogást tettünk Szerbiának az Adriai tenger partján, más népek által lakott, tehát reá nézve idegen területen való katonai állásfoglalása ellen ; a másik pedig az, hogy követeltük az albán nép független állami létének biztosítását. Elégtétellel mutatott rá a kormányelnök, hogy követeléseinket érvényre emeltük és a njonarchia külpolitikai akciója ezek tekintetében teljes sikerrel járt. ’Távirat, telefon. A képviselőház ülése. Bpe8t, juD. 20. Alig ötven munkapárti képviselő gyűlt össze a Ház utolsó érdemleges ülésére, amely mindössze negyedóra hosszat tartott. A folyóson sok üdvözlésben volt része báró Vojnich Sándornak és Telegdy Józsefnek, akiket a tegnap esti értekezlet a munkapárt alelnökeivó választott. Megjelent a Házban a legújabb munkapárti képviselő is, Benedek Sándor kultuszminiszteri államtitkár, hóna alatt a jolsvai kerület mandátumával. Az ülés előtt Beöthy Pál Házelnök Tisza Istvánnal tanácskozott a választváró interpellációk sorsáról. Abban állapodtak meg, hogy miután az ellenzéki képviselők nem látogatják az üléseket, az interpellációkat törlik. Az ülésen Beöthy Pál elnökölt. Harmadszori olvasásban is megszavazták a tegnap elfogadott törvényjavaslatokat. A főrendiház ülése. Budapest, junius 20. A főrendiház ma délután négy órakor báró Jósika Samu elnöklete alatt ülést tartott. Letárgyalták a Ház által átküldött törvényjavaslatokat, melyeket egytől-egyig elfogadtak. y Ezután a hajdudorogi püspökség ügye került a főrendek elé. Első izhen Szabó Jenő szólalt fel. Sajnálja, hogy a románok gyűlölettel fogadják az uj püspökséget. Nagyon kövnyen meg lehetett volna a magyar liturgiával csinálni, ha a románok nem tiltakoztak volna. Utána Váradi győri püspök beszélt. Örömmel fogadja az uj püspökséget. Majd Hosszú Vazul püspök emelkedett szólásra. A román püspökök nem tiltakoznak a magyar liturgia ellen, ők saját egyházuk sértetlenségét akarják megvédelmezni. Felhívja gróf Tisza István miniszter- elnököt, a ki oly bátran dolgozott a nemzetiségek érdekében a közel múltban, hogy minél előbb nyugtassa meg a nemzetiségeket és alaposan vizsgálja meg a püspökség dolgát. Adja vissza a román egyházakat a románoknak. Csernoch János hercegprímás beszélt ezután nagyon érdekesen. A statisztika alapján történt a püspökség felállítása. Azt hiszi, nagyon tapintatosan el lehetett volna az ügyet rendezni, ha nagyobb körültekintéssel járnak el. Junius SZOMBAT G. Alajos
