Szamos, 1913. május (45. évfolyam, 100-123. szám)
1913-05-03 / 101. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szeimár, 1913 101. szám. Szemle. Most a Szkutari-eset alkalmával tejesen úgy viselkednek a koalíció bukottjai, mint nemrég a Prizrendi-ügy idején. Mikor Magyarország és a Monarchia életbevágó érdekéről van szó, mikor a délszláv nagyzás ellenében minden hü magyar állampolgárnak egyet kell értenie és éreznie: ők ismét ellenségeink pártján vannak. Nyakra- főre írják és íratják a cikkeket, amelyekben nem ellenségeinket támadják, hanem a mi külpolitikánkat. Gyalázó, gúnyoló, kicsinyelő hangon imák kül- ügyünk vezetéséről, mintha nem magyar, hanem pánszláv szócsövek volnár.ak. Mindenféle hangnemen azt hiresztelik, hogy szánalomra méltóak vagyunk, tehetetlenek, a végső bomlás állapotában — s ezekkel a rágalmakkal bátorítják ellenségeinket. Végül pedig azt Írják, hogy semmi közünk Albániához, hagyjuk Montenegrónak ; szóval nyíltan és vakmerőén izgatnak saját államunknak a szláv tengerrel szemben való pozíciója, biztonsága és tekintélye ellen. De hát mindez még csak — egy kis árulás. Ám, mit mondjunk ahhoz a politikushoz, aki, mialatt az állam léte ellen agitál, ugyanakkor kormányképes pártot akar alakítani? Aki, mialatt az ellenségeket bátorítja, államunk legfőbb külső érdekét megtagadja : — a legszervilisebb, a legaulikusabb szolgálatkészségét jelenti be ? Ezzel a különös kormányképességgel csak egy van még méltó összhangban: az az állandó és folytonos támogatás, amelyben a sajtójuk az úgynevezett köztársasági pártot részesíti. Ez teljesen illik hozzájuk. Rájuk igazán mondható, hogy császárhü, állam- ellenesek, royalista — republikánusok s nagy-szerbárnyalatu — osztrák-magyarok. * Vakmerő koholmány, amit Magyar- ország belső állapotairól mondanak, ők állandóan rendetlenséget és zűrzavart akarnának előidézni s mert ez nekik nem sikerül, azt koholják mindennap, hogy nálunk minden felfordult. Pedig évtizedes bujtogatásuk és mostani egyéves anarchisztikus viselkedésük dacára az országban a legteljesebb rend uralkodik. Sehol izgalmat, zavart előidézni nem tudtak. Sokszor tervezett izgató, nóp- gyülésrendező kőrútjukat résztvevő közönség hiányában megvalósítani nem tudták. Az időközben történt választások túlnyomó részében vereséget szenvedtek. Hasonlóképp jártak a legtöbb törvényhatóságban. Ők maguk panaszkodnak állandóan a nemzet irántuk való „közönye és részvétlensége * * miatt. Ez kényszeritette őket arra, hogy más helyen, a szociálista munkásság körében keressenek maguknak támogatást. De az e téren tervezett láziiási kísérletük sem sikerült — merényletük már megvalósulta előtt bizonyult kivihetetlennek. Az országgyűlésen is teljes kudarcot vallottak. Az obstrukció is épp úgy megbukott, mint a sípolás éretlen tüntetése és épp úgy, mint a parlamenti sztrájk nemzetellenes merénylete. És mindennek tetejébe oly törvények, szabályzatok és intézkedések hozattak, amelyek egy- szersmindenkorra végét vetik az ő másfél évtizedes rombolásuknak s messze kihatóan biztosítják az állam törvényes rendjét, a törvényhozás szuverénitását, a polgárság nyugodt munkásságát. Hát nem az a igaz, hogy Magyar- országon rendetlenség és felfordulás van; — hanem ekakezőleg az, hogy a bosszú évtizedes rendetlenség ért véget. S ha van még bizonyos zaj és izgalom: az természetes. Az ily tisztogatás nem lehet anélkül. Az ő kétségbeesett kiabálásuk csak azt bizonyltja, hogy a tisztogatás eredményes. 7páVirat, telefon. Nikita engedékeny. London, május 2. Ma délután váratlan fordulat történt. Popovics montenegrói külügyminiszter jegyzéket nyújtott át Grey külügyi államtitkárnak, hogy közölje a reunioval. Ebben, mint előző kiadásunkban jeleztük, Nikita hajlandó Skutariból kivonulni, megfelelő kárpótlás mellett. Ez uj helyzetet teremtett, mely talán a békés megoldáshoz fog vezetni. A Monarchia képviselője kijelentette a tárgyalás folyamán, hogy hosszú halasztásba nem hajlandó belemenni, mert Montenegro nem jelezte, mikor, milyen feltételek mellett és milyen rekonpenzáció- val tesz eleget a nagyhatalmak akaratának. London, május 2. Izgalmas vita támadt e körül a reunió tárgyalásán. Nagykövetünk azt a javaslatot terjesztette be, hogy hívják fel Montenegrót, hogy 48 Órán belül válaszoljon, — milyen feltételek mellett hajlandó Szkutarit kiüríteni? Milyen rekompenzációt akar? A reunio elfogadta ezen javaslatot és biztosította a Monarchiát és Olaszországot arról, ha Montenegró nem adna kielégítő választ, szabadkezet adnak a két államnak az együttes fellépésre, illetve Montenegro és az albán partok megszállására. Bécs, májú? 2. Ausztria Magyarország elvileg nem ellenzi ugyan, hogy Montenegró területi kárpótlást kapjon Szkutaiiért, de álláspontja az, hogy előbb kell a montenegrói csapatoknak bivonuluiok Szkutariból és azután lehet tárgyalni a kárpótlás kérdéséről. Katonai egyezmény Ausztria-Magyarország és Olaszország között. Bécs, máj. 2. Tudvalevő, hogy Oroszország eddigi politikája oda irányult, hogy Olaszországot elidegenítse a Monarchiától. Ezen terve Oroszországnak nem sikerült, mert a két állam között katonai egyezmény jött létre április 30. óta és a két vezérkar azóta állandó összeköttetésben van, ami a két uralkodó felhatalmazása alapján indult meg, Felhatalmazás a kényszer akcióra. London, máj. 2. A Monarchia és Olaszország követei utasítást nyertek arra nézve, ha Montenegró nem nyújtana kielégítő választ, hogy a kényszerakciót önállóan hajthassák végre Montenegróval szemben. Miniszteri tanácskozás. Bécs, május 2. Ma délelőtt 11 órakor közös miniszteri tanácskozás volt, melyen részt Május 3 SZOMBAT Sz. t mgi. Jelen számunk 6 oldal terjedelmi!.
