Szamos, 1913. május (45. évfolyam, 100-123. szám)
1913-05-20 / 114. szám
1913. május 80.) 114. »z&m. SZAMOS 3. oldal. Görgey Arthur jól érzi magát. Bpest, május 19. Görgey Arthur, az ősz hadvezér, aki negyven nap óta betegeskedett, ma oly jól érezte magát, hogy elhagyhatta lakását. Az agg hadvezér a legközelebbi napokban nyári tartózkodási helyére, Visegrádra megy. Gázoló autók. Pozsony, május 19. A tegnapi tűzvész megtekintésére Bécsből igen sok kiváncsi autózott ma Pozsonyba. A nagy forgalomba két halálos autó elgázolás történt. Mindkét elgázolás- nak gyermek áldozata van. Az egyik soffőrt, Naegelén badeni elektrotechnikust a pozsonyi rendőrség letartóztatta. A Kobrak-csőd. Budapest, május 19. A budapesti kereskedelmi és váltó- törvényszék ma ismét foglalkozott a Kobrak- csőddel. A Budapesti Takarékpénztár tudvalevőleg a táblai feloldás után isméi csődöt kért a vállalat ellen, azonban az első csődtárgyalást a bíróság mára halasztotta. A döntés, értesülésünk szerint az lesz, hogy a csődöt újból megnyitják és ebből az alkalomból uj tömeggondnokot is fognak kirendelni, hogy véget vessenek annak a hajszának, amely a törvényszéki elnök fiának tömeggondnokká történt kinevezése miatt támadt és hogy megszüntessék a törvényszéknek emiatt fennforgó inkompatibilitását is. (sitiién (természetes), édes kedves ledn^ctlt (vigjátók). A kalászok kincse Dráma 2 felvonásban, glórián, mint katona (humoros). Az ellopott találmány Dráma 3 felvonásban. Polidor detektív (humoros). TTnj trn y»o Ír • Páholy 1 K., I. hely neiydidJí. 8o f., n. heiy 6o i, III. hely 40 f. Gyermekek felét fizetik. Előadások hétköznapokon este 7 órától, vasár- és ünnepnapokon d. u. Va 4 órától éjjel 11 óráig folytatólag. pusztulás a Szamárhegyen. ^szüretelt a jégverés. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 19. Gyászos, feledhetetlen, pusztító vasárnapja volt tegnap Szatmár egyetlen és legkedvesebb kirándulóhelyének, a szőllődombos, gyümölcstermő, reménységgel biztató, üdítő Szatmárhegynek. Az Ur, mintha éppen azt a vasárnapot választotta volna ki, hogy sújtó kezével végigvágjon a zöldelő dombokon, virágzó völgyeken, amikor — ebben az évben először — leghangosabb volt a Szatmárhegy. A jó idő a kirándulók százait csalta ki a hegyre, a Vasutas Szövetség, a Dalárda társas kirándulást, majálist rendeztek és a kezdődő nyár teljes zöld pompájában díszelgő Szatmárhegyet zene, tánc, vigasság zaja verte fel. Hót óra tájban Madarász felől sürü, nehéz fellegek fenyegették meg a Szatmárhegyet. Nyári zivatar lesz, mondották az emberek és a közeledő vihar elől siettek fedél alá menekülni. Fél nyolckor megeredt az eső, amelynek nedves zuhogását csakhamar kemény, erős, kegyetlen kopogás verte fel. Gazdaember fülének olyan az, mint mikor a koporsó deszkájára rádübörög a göröngy. A fedél alól, ablak mögül kikandikáló remegők tudták, hogy az Ur temetkezik: az idei termést temeti, annak koporsóján koppannak olyan keményen az égből hulló jég-göröngyök. Húsz percig hullott a jég, dió- nagyságu daraboltban olyan sűrűséggel, hogy a beborult láthatár ezüstszürkén fénylett tőle. Húsz perc múlva megszűnt a jégverés, lanyha eső váltotta fel, az emberek fejük épségének veszélyeztetése nélkül kimehettek a házakból. Irtóztató, szivetfaesaró volt a látvány, ami elébűle tárult. Ilyen arányú jégverésre senkisem emlékszik a Szatmárhegyen. Ez a húsz perc egy esztendő minden reménységét törte le. a Szatmárhegy egy évi termését — sok embernek egy évi kenyerét — verte pocsékká. Bokáig érő jég takarta a földet a jégverés után, fehér takarót húzott az ég a kerti utakra, a szőllő- talajára, az utcára. A huszperces jég borzalmas pusztítást végzett. A Szatmárhegy ezidei szőllő- és gyümölcstermése — nagyon kevés hely kivételével — száz percentben elpusztult, sőt, ha lehet a száz percentet fokozni, még ennél is többre tehető a kár, mert a szőllótőkóket úgy megviselte a jégverés, hogy legnagyobb részük még a jövő esztendőben is megsínyli. Az emberek sírva fakadtak a nagy pusztulás láttára és talán sohasem volt még a Szatmárhegynek olyan keserves, fájdalmas éjszakája, mint a vasárnapról hétfőre virradó, amely a legtöbb helyen siralomban, jajgatásban telt el. A pusztulás képe, amelynek hírét még az esti vonattal behozták a kirándulók, csak reggelre kelve mutatkozott teljes egészében. A városban is gyorsan hire ment a szatmárhegyi rettenetes pusztulásnak és dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester azonnal intézkedett, hogy bizottság szálljon ki a helyszínére a kár megállapítása végett, hogy a kárt a város adóleirás céljából közölhesse a pónzügyigazgatósággal. A polgármester megbízásából dr. Papp Zoltán tanácsjegyzó és dr. Lengyel Alajos törv. hat. biz. tagok kimentek a helyszínére a kár megállapítása végett. A jég — mint a helyszínén az elkeseredett szatmárhegyiek bemondásából megállapítható — Madarász felől jött. Fél nyolc óra tájbán kezdett esni és diónagyságu darabokban, sohasem tapasztalt sűrűséggel esett húsz percig. A jégverés teljes erejével Szatmárhegy következő pontjait érintette: Nagyhegy, Középhegy, Újhegy, Kislippa, Bolháshegy, Nagylippa, Kerekhegy. Vagy egyáltalában nem, vagy csak kisebb mértékben kapott jeget a Morgóhegy, Tükörhegy, Előcser, Csillaghegy. Az erdődi hegyen a püspöki szőllőt a jég teljesen elpusztította. Azokon a helyeken, ahol a jégverés teljes erejével pusztított, rettenetes, siralmas — túlzás nélkül mondhatjuk : könyfakasztó — a pusztítás képe. A fák alatt, mint egy ócska, kopott, zöldszőnyeg, úgy terülnek el a levelek, a szépen fejlődésnek indult szilva, körte, alma. A kertekben kopasz, leveleiktől megfosztott fák merednek az égnék. Az emberek, mintha hatalmas tűzvész pusztított volna a házaik között, könnyes szemekkel, kezeiket tördelve, tehetetlenül járkálnak a csupaszon égnek meredő fák között. Rettenetes képet nyújt a teljesen elpusztult szöllő. A szőllőtőkók elpacskolt levelei a földön, a sárba verve, a zsenge fürtök Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár. T
