Szamos, 1913. május (45. évfolyam, 100-123. szám)
1913-05-18 / 113. szám
református papválasztás. A szatmári református egyház rövid idő alatt harmadizben választ magának lelkészt. Ha a választás nem verne fel maga után olyan rettenetes kavarodást, mint a hogy a választások rendszerint felverni szoktak, — még akkor is alig két év alatt három változás a lelkészek személyében arra a meggyőződésre kell hogy bírja az egyháztagokat, hogy a lelkészi állást lehetőleg meghívás utján igyekezzünk betölteni. Igaz, hogy ezzel a szabad válasz • tás demokratikus elve, melyre pedig a presbyterianus egyházak felépítve vannak — szenved némileg csorbát, — de viszont amikor egy nagy egyház már két ízben egymásután szinte torkig kiélvezte magát a demokrácia ezen kiesnek éppen nem mondható mezején, — nem csoda, ha a szatmári tekintélyes nagy eklézsia tanácsa most a meghívás útjára lépett. Az egyháztanács f, hó 10-én tartott ülésén egyhangú határozatot hozott abban, hogy a jelenleg üresedésben levő állást Bélteky Lajos egyházmegyei főjegyző, jelenleg hajduszoboszlói lelkésszel kívánja — a pályázat mellőzésével betölteni. Az egyházközgyülós ma, vasárnap délelőtt 11 órakor a református főgimnáziumban levő egyháztanácsteremben dönt e felett a határozat felett. Az egyháztanácsot határozatának meghozatala előtt különböző szempontok vezérelték. Első szempont volt az, hogy az esperesi székhelyet igyekezzék az egyház a város részére megtartani. Az egyháztanács e miatt megvárta az egyházmegye rendkívüli közgyűlését. Itt az az egyhangú megállapodás jött létre, hogy az esperesi dignitást Kovács Lajos szatmárnémetii lelkész, egyház- megyei tanácsbiróval kívánják betölteni: Yeróczy Antal táblabiró felajánlotta Kovács Lajosnak a szatmári lelkészi állást, — a ki azonban elhárította magától ezt az ajánlatot. Az egyháztanács erre az egyházmegye papjai közül azokhoz fordult, a kiket esperesi sucrestenciáknak néz egy megüresedás esetére. Megbízott utján tárgyalt igy az egyháztanács az egyházmegye jelenlegi főjegyzője, Szarka Károly és Szabó János kocsordi lelkészekkel. Ez utóbbihoz főleg azért, mert a Kiss Bertalan temetésén, dacára az utolsó órákban kapott megbízatásnak, egy igazán színvonalas szép beszéddel tüntette ki magát. De senki nem vállalkozott az állás betöltésére. A szatmári egyház vezető presbytériumát tehát a megye részéről nem érheti az a gáncs, hogy mindig idegenből hozza a lelkészt magának. Ezek után fordult a figyelem két kiváló papi egyéniség felé. Az egyik Bélteky Lajos hajduszoboszlói lelkész, az ottani traktus főjegyzője, a másik dr. Sebestyén Jenő fővárosi theológiai magántanár. Ez utóbbi egy igazán magas képzettségű egyéniség, első rendű szónoki erő, a ki németül, franciául beszél s az egyházirodalom terén fiatalkora dacára máris kiváló neve van. Az előbbi egy gyakorlati lelkész, a ki egy hatalmas, L4 ezer lelket számláló egyház élén áll, kiváló adminisztratív erő. Az egyház megterheltetése nélkül impozáns iskolát építtetett az egyházának akkor, a mikor az államosítás ott is, mint nálunk, szinte elkerülhetetlennek látszott. Nagy gyülekezete szeretettel veszi körül. Megyénkbeli származású ember, a botpaládi volt lelkész és egyházmegyei tanácsbiró, néhai Bélteky Albert fia. Kiss Áron volt debreczeni püspöknek unoka öccse, szóval igazán az Áron nemzettségéből való ős puritán kálvinista egyéniség. Dr. Baltazár Dezső püspökünk őt a következő meleg szavakkal ajánlotta : „Messze ne kalandozzatok. Tartsátok magatokat lehetőleg a hatalmas tiszántúli kerület portáján belül. Itt teremnek az első minőségű egyéniségek a magyar kálvinizmus viszonylatában. Bélteky Lajosban társadalmi téren egy második Tabajdyt fogtok feltalálni“ stb. stb. Meg kell nyugodnunk egy főpásztor ilyen hangú ajánlásában. Az egyháztanács Bóltekyt május hó 4-én meghallgatta s egyházának adminisztrációjában szót nézett s mindeneket ékesen és szép rendben talált. Ennek alapján egyhangúlag foglalt mellette állást s meghívását ajánlotta. A mai egyházközségi közgyűlést, a minden ellentétet kiegyenlíteni tudó békesség szent lelke hassa át akkor, a mikor ezt a határozatot megerősíteni lesz hivatva. Dr. Lénárd István. Távirat, telefon. Tisza István Kocsordon. Budapest, május 17. Tisza István gróf, a képviselőház elnöke, ma este beteg édesanyjának a meglátogatására Kocsordra utazott, ahonnan a jövő hét közepén fog visszatérni Budapestre. A törökbecsei választás. Törökbecse, május 17. Pollák Viktor választási elnök reggel 8 órakor nyitotta meg a választást. A szavazás két küldöttség e>ött történik, valószínűleg eltart késő estig, mert 3500 választója van a kerületnek. Két jelölt küzd a mandátumért, dr. Szentiványi Ivanovics Iván munkapárti, Dungyerszky Lázár nagy- birtokos veje és dr. Monojlovics János szabadkai ügyvéd, akit a szövetkezett ellenzék és a szerb radikálisok támogatnak. Délelőtt 11 órakor a szavazatok igy állottak: Ivanovics 200, Manojlovics 58. Este 9 órakor Ivanovics 1395, Manojlovics 576. A munkapárt győzelme biztos. Hazabocsátják a tartalékosokat. Ötvenezer ember hazabocsátása. Bécs, május 17. Krobatin hadügyminiszter tegnap bejelentette egy nála járt küldöttségnek, hogy a hadvezetősóg az 1909-iki évfolyamú legénységet hazaboc3átja. Ez az az évfolyam, mely már a múlt év októberében leszolgálta két esztendejét, de akkor a külpolitikai helyzet miatt további szolgálatra lett visszatartva. A külpolitikai helyzet javulása most lehetővé tette, hogy a hadvezetőség a kormányok és a közvélemény sürgetésének engedve ebből az évfolyamból azokat, a kik a monarchia belsejében szolgálnak, haMájus VASÁRNAP E. 1. Sz. H.
