Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-06 / 79. szám
4 oldal Színházi műsor. Vasárnap délután .Nagymama“, Csiky G., Máder Rezső operelfeje, félhelyárakkai. Este újdonság kilencedszer „Cigányprímás“ Kálmán Imre népszerű operettejo (A bírlot.) Hétfőn uj betn tudással, Reinhardt- rendezés szerint, .Szép Heléna* Offenbach klasszikus operetteje (B bériét) Kedden, újdonság itt elßäzör, „Bella* Szomory Dezső szenzációs színmüve (Piros szinlap, C bérlet.) Szerdán másodszor „Bella“ (Piros szinlap, A bérlet.) Csütörtökön, újdonság itt először f.i nyes kiállítással, „Ár: nyeső“, a budapesti Népopera óriási sikert aratott uj operettejo (B bérlet.) Pénteken másodszor „Aranyeső* ope reite (C bérlet.) Szombaton harmadszor .Aranyeső“ operette (A bérlet.) Vasárnap délután „A drótostót“ operette. Este negyedszer „árinyeső“ operette (Bérletszünet.) Szép Heléna. Amit olyan sokszor hasztabn rágtunk a színház fülébe, ime ma egész véletlenül beigazolódott, hogy a közönség szívesebben néz végig egy régi, de jó operettet, miaf egy uj, do együgyü darabot. Bebizonyította ezt a Szép Heléna előadása, amely annyi üres házat hozott újdonság után v< gre zsúfol? :ig megtöltötte a színhazat. Természetesen igen nagy része van ebben a telt házban Szalóki Dezsőnek, j akit húsz éves sziaós i jubileuma és juta j íomjátáka alkalmából igea melegen ürme j polt a közönség. Az ünnepelt színész úgyis j mint Menelaos szemőlyesitője, úgyis mint ! rendező hatalmas művészi munkát produkált. 1 Tudása legjavát vitte belő ury szerepébe, j mint a darab rendezésébe», amely méltán j sorakozik az idei szezon legsikerültebbjei j közé. A darabot természetesen ezúttal is j Bállá Mariska .vitte és mellette as ünnepében kívül kifogástalan jók voltak : S/.aló- kiné, Borbély, Barics, Szendrő, Pálma Tusi és Pintér Irma. A közönség mindvégig kitünően mulatott és zajosan ünnepelte i Szalókit, akit tisztelői szép babérkoszorúval j leptek meg. Szőke Sándorék búcsúja és juta- j lomjátéba. A sziStársulat ama tagjai közül, akik a jövő szezonban nem jönnek viasza j Szatmárra, a szinházi közönség legmelegebb í rokonszenvót a Szőke házaspár viszi magával : Szőke Sándor és neje Sz. Garay Ilus. Ez a szimpatikus, taientumos színész- pár több szezonon át gyönyörködtette művészetével a szatmári színház közönségét. Szerényen, reklám nélkül, csak a művészetnek éa szerepeiknek élve dolgoztak. Minden fellépésük tiszta, zavartak» műélvezetet jelentett, mert az bizonyos volt mindig, hogy Szőkéék minden legapróbb szerepüket megtanulják, kidolgozzák, átérzik és lelkes ambícióval alakítják. Szőke Sándorok a jövő szezonra nem jönnek vissza Szatmárra. A színház egy komoly, tehetséges, ambiciózus müvészpárt vészit el velük. Meg vagyunk győződve, hogy az ő jutalomjátékuk, amely egyszersmind bucsujok is lesz s szatmári színpadtól, dokumentálni fogja azt a szimpáthiát, általános szeretetet, amelyet távozásuk alkalmából magukkal visznek A színház e hó 16-ra tűzte ki Szőkéék bucsu- felléptét s Herezeg Ferenc kitűnő színmüve, a Dolovai nábób lánya fog színre kerülni. CSABA GYÖNGYE a legkitűnőbb és legkorábban érő muskotály szőlő, kétéves gyökeres vessző kapható Komka Kálmánnál. Népbank. Aki mindennap következetesen hasz* nálja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzelhető legjobb száj - és fogápolást gyakorolja. Ára: nagy üveg 2.— k, kis üveg 1.20 k. m\ «BSÖSSKZÄSaSiSg Steel? 8'npferd liliomtej&z elérhetetlen hatás szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen sz r arc és bőrápolásra, mit számtalan elismerőleg éllel bizonyíthatunk. Gyógy tárakban, drogériákban, itíatszer és fod.ászüzletekbon 80 fillérért kaphatói. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manóra“ liliomkr-mie, moly tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. jummisaroK Tartóssága, ruganyossága, elegan« — ciája utólérlyetetkn 1 — — könyvkereskedésében Szatmár* Németi. — (1913. április 6 ) 79 izáin HÍREK Panama - ox,Mo áy berkeiben mindenütt bűzt szaglueifíál nak az emberek. A panama bűze any nyír a át meg átjárta már ezt a nyo moruságos országot, hogy az emberek már a tavaszi napfényre is ráfogják, hogy kormány szubvenciókért ontja sugarait. Minden ember orra tele van panama illattal és a tisztánlátás szemüvegét teljesen elhomályosította az a pára, amely képzelt panamák fertőjéből rakódott le reá. Amiből tulajdonképpen azt akarom kihozni, hogy az emberek itt már nem látnak tisztán és ha véletlenül becsületes találsz lenni, a kávéházi asztalnál nyomban összedugják a fe jüket, a barátaid és megbeszélik a dől got: vájjon hol és mennyit loptál, vájjon ki és mennyivel vesztegetett meg, hogy becsületes légy. Eljutottunk oda, hogy ma mér tisztességet fel se tudnak tételezni egymásról az emberek és a száraz kenyéren is meglátják, hogy panama-vajjal van meg kenve. Nem megyek messzire példáért, itt van az újságírás legutála tosabb ága: a szinházi rovat. Nálunk egy időben az volt a felfogás ezen a téren, hogy a szinháf a színészeknek kenyérkereső foglalkozása, a nagy közönségnek szórakozás, bánjunk hát vele szőrmentében, kíméletesen. A méltányosság zsenge fája hamar meg teremte a maga kis panamagyümölcsét: a színház nagy szubvenciókat fizet a kritikáért. Olyan biztosra vette mindenki, hogy már magunk is majdnem elhittük, hogy fizet. Ezidén aztán arra az állapotra helyezkedtünk, hogy minek hagyja az ember magát alaptalanul gyanusi tani: legyünk igazságosak a színházzal szemben. Amikor jó, dicsérjük, — de amikor van rá okunk, hát le is szóljuk egy kicsit, Amikor és ahogy megérdemli. A gyümölcs most sem maradt el. Most azt találgatják az emberek, bogy vájjon miért haragszik a sajtó a színházra ? Nem is találgatják soká, mert mindig van kéznél egy Puritán Jakab, aki megfejti: most már biztosan nem fizet a színház. Csak egyre nem gondolnak a közélet ellenőrei: hogy talán meg ■ győző (lés van a dologban. Ezt a szempontot Panamaországban nem ős merik, Vagy itt van egy másik eset. Nem akarok politizálni. Mit bánom én a sópanamát, a zalatnai házat, a talpfát. Engem az ország savé hói annyi érdekel, amennyi a sóiartó- ban van előttem, hogy a levesem izét megadjam vele. Se Lukács László, se Désy Zoltán nem rokonaim ebben a róva ban, fel se kért egyik sem, hogy a szatmári zártkörű közvélemény előtt rehabilitáljam őket. Csak éppen leveszem egy kicsit az orromról a panamalátó szemüveget és úgy olva som el a híradásokat, hogy a főügyész arra az álláspontra helyezkedik a Lukács—Désy-pörben, amely álláspont a miniszterelnöknek is kellemes. Nem is vitatom, hogy helyes é a főügyész álláspontja, hiszen ha csalhatatlan lenne, akkor nem főügyész, hanem pápa volna. Persze, hogy a Puritán Jakabok nyomban megállapítják, hogy panama . . . panama. A főügyész még
