Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-24 / 94. szám
2. oldat. SZAM0S (1913. áp»lis 24) 94. «áám. Egy ember Tolt, egy beceületes, egy jő, akit 17 éven át boldoggá tett a jósága, ezt a halálba üldözték azzal, hogy 17 év előtt — becsületes Tolt. Mit ér hát a becsület? Miért kell jónak lenni ? Hogy legyen miért meghalni?! Drága jó halott-ember ott, a szamos- keéri temetőben, nyugodj békében, a gazságokért élők között a becsületed halottja vagy. Yiasz-sárga jóságos arcod, lehunyt szemed, néma ajkad, hideggé meredt alakod ne kisértse álmaikban azokat, akik elrabolták a boldogságodat, az életedet! Istenek alkonya. Désy Zoltánról éa társairól van szó, akik erőszakos tolakodással isteneknek való piedesztálokra kapaszkodtak és a magyar politikában már jó idő óta onnan ítélkeznek elevenek és holtak felett. De különü- een az elevenek felett, akik tehetségesebbek és hivaíotíabbak náluknál és akiktől, míg csak egyetlen ven belőlük, Désyóknek lehetetlen az előtérbe és szerephez jutciok másként, minthogy megrágalmaznak s a maguk „színvonalára“ igyekeznek sülyesz- teni mindönkit. Da különösen Désy Zoltán ról beszélnek, aki típus az üres kapaszkodók vakon törtető és elszánt csapatában és akiről láttuk, eléggé megrögzött még arra is, hogy a mások becsületét tapossa a lábai alá, csakhogy a maga töipeségét szembeötlővé togyo. Hogyan beszólt ez az ember még csak vasárnap is Marosvásárhelyen. Ez a beszámoló rácáfolt minden emberi fogalomra. Mára aztán elképedve olvassuk, hogy aki ilyen kérlelhetetlen ostorozója volt a közerkölcsök kiszínezett züllésének, abból nem a jogos felháborodás, hanem a szakértelem beszél. Egyszerűen mondhatnék : ak- taszirü pontossággal ráolvassák Désy Zoltánra, hogy ahol ő vasárnap nagy ellenzéki asszisztencia mellett a kormány és a többség korrupciójáról beszólt a csapszékek tónusában, ugyanazon a Marossárhelyen őt magát is kormánytámogatással választották képviselővé. Ez csak súlyosbítja az esetét, hogy akivel szemben az ostorozott kormányhatalmi tultengés őt segítette a választási győzelemhez ez a mostani fegyvertársak, Justhéknak egyik jelöltje volt. Aztán még mondja valaki, hogy nincs uj a nap alatt. Désy Zoltán, aki a politikai makulátlanságnak gáncs és félelem nélkül való lovagja irtó, háborút izén és folytat mindenki ellen, aki nem az ő receptje szerint, nem vele együtt s nem az ő szellemében boldogítja a hazát. Tegnapelőtt még csak Lukács Lászlót, de tegnap már Tisza István grófot és minden más politikai ellenlábasát nyakig süiyesziette és tartotta a korrupció szeny- nyében. És ma? Mára legalább is kiderül, hogy ő semmivel se különb a Deákné vásznánál. Hogy a mások szemében csak a maga szálkáit látja gerendáknak és hogy a Marosvásárhelyen vasárnap lecsapott ostorv^- gások a többség felé rossz helyre voltak adresszálva: ott csattannak a legméltóbban, ahonnan kiindultak. Ennyire vau még uj a nap alatt. Azonban Désy Zoltán és akik az erőszakos politikai érvényesülés harcában egy gyékényen árulnak vele, az ismert tempóval ráznak magukon egyet: semmi közünk hozzá. Már t. i. ahhoz, hogy a kormány támogatása a választásokál nekik járt ki és nem Justk Gyuláéknak. Ugyan, ugyan. Kérdezzék meg csak mai fegyvertársaikat? Justhókat, hogy minden szövetséges puszipajtáeság processusát, miut ahogyan Désy Zoltán rázza le sárgáról a kellemetlen hideg öntést: valóban semmi köze hozzá? Mintha bizony Désy Zoltánra és a többi ludasra akaratuk ellenére ós kérésük nélkül rájuk lehetett volna erőszakolni a kormányprotekciót s a belőlük kissrjadzott mandátumokat. Megkérdezik-e vagy sem éa igazolást kapnak Justhéktó), vagy pedig valami egészen egyebet, ehhez nekünk valóban nincs sok közünk. Ránk inkább csak az tartozik, hogy itt valami példátlanul undok játék folyt s hogy akik ezt az undok játékot szőtték és általa mások bőrére bálványoz» íatták magukat, azok közül az egyik, a típus, a leghangosabb, ime pőrére vetkő- zötten, teljes formátlanságáb?n áll a közvélemény előtt. Az ember ösztönszerüen megborzong ettől a látványtól s megdöbben e tűnődik el azon, hogy lasz e még több ilyenben is része, hogy igazán ütött volna az összes hamis istenek órája ? Várjuk be türelemmel. Jó! jár, ha Vuja cipőn jár! moigóténykáp-szinhás hh Kacinezyutcsa iparos otthon “sss5 1913. április £3'Sn is lh-ín MŰSOR: Sggen rölgpe, a világ legszebb tája. Waul^énel^ jó napja van, humoros felvétel. Haragos férj, dráma 2 felv. Diplomata, 2 felv. bohózat. Régi história Dráma 3 felvonásban. Pl pl Trn itnlr • Páholy 1 K., I. hely neiyai dk. 80 f., n. hely 6o f., III. hely 40 f. Gyermekek felét fizetik. Előadások hétköznapokon este fél 7 órától, vasár- éa ünnepnapokon d. u. 3 órától éjjel 11 óráig folytatólag. Kiss Bertalan temetése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 23. A ezamoskeéri tragédia áldozatát, Kiss Bertalan szatmári református esperest szerdán délután egy ó.akor temették el. A temetésen ott volt M adarassy Dezső egyházmegyei gondnok. Szatmárrói dr. Vajay Károly királyi tanácsos, polgármester, Bakcsy Gergely ref. főgimnáziumi igazgató, dr. Farkas Antal, dr. Böszörményi Emii, dr. Lénáid István és Kormány Lajos egyházmegyei tanácsbirák. Ott voltak a gyászolók sorai között a megyei papság túlnyomó rősi.e, azonkívül a környék és falu népe nagy számmal. A gyászolók egész serege, hét siró gyermek és a bánatosan zokogó összetört szivü özvegy állt a koporsónál. A háznál Szarka Károly egyházmegyei főjegyző, vetési lelkész mondott magas szárnyalásu megható imát. Azután Szabó János kocsordi református lelkész mondotta el könnyekig megható egyházi halotti gyászbeszédét. Arról vévén fel a textust, hogy Mózes fel mene a Nebó hegyére, de be nem mehetett az Ígéret földjére. Az egyházi ének elhangzása után a koporsót hiviiték a temetőbe. A sírnál Lénárd Ede egyházmegyei tanácsbiró lel- kősztársai nevében búcsúzott el kegyelete* szavakban az elhunyttól. Lénárd Ede magvas, szép beszéde után elföldelték a koporsót, amelyben átlőtt szívvel feküdt egy boldog férj, egy boldog családapa, akit az emberi rosszaság kergetett a halálba. •jpáVirat, telefon. Désy beszámolójának fiaskója. Budapest, április 23. Désy marosvásárhelyi beszámolójának a munkapárt ellen irányzott gorombaságai felett a többség teljes lelkinyug.ilommai tért napirendre. A félhivatalos Magyar Nemzet egyszerűen annyit jegyez meg, hogy hí Désy egyenként hajlandó szóbaállani a munkapárt tagjaival, ez a hajlandósága a munkapártban nem talál visszhangra, mert a szóbaállásból a munkapártban senki sem kér. A beszámolóról egyébként ma már senki sem beszél, mert az egész közvélemény azokkal a súlyos leleplezésekkel foglalkozik, melyok aktaszerüteg bizonyítják, hogy sok más Kossuth párti képviselő között maga Désy Zoltán is a kormánytól kapta ajándékba mandátumát. Az ellenzék ma már az egész vonalon dofensivába szorult és az aktaszerü bizonyítékokkal szemben igazán nem irigylésre méltó a helyzete. A közös hadügyminiszter a királynál Bécs, április 23. A király ma Krobalin tábornok közös hadügyminisztert másfél óráig tartó kihallgatáson fogadta.
