Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)

1913-04-23 / 93. szám

Szatmár, 1913 Negyvenötödik évfolyam. i'rsgeaaoswsfeieawgeaeeBoeie® .^nacii 93 szám. MMNKMI» POLITIKAI NAPILAP. mvmm Kiss Bertalan tragédiája Látogatás a halálos ágynál. Szatmár, április 22. A Szamos szerkesztősége ez év januárja óta egy látogatással tartozott Kiss Bertalannak, a szat­mári egyházmegye espe­resének, a szatmári ref. egyház újonnan megvá­lasztott lelkészének. Január óta tartjuk evidenciában, hogy fel­keressük a szatmári egy­ház uj lelkészét és megkérdezzük: mik a tervei a jövőre vonatkozólag. A látogatást ma róttam le Szamos- keéren. A szatmáriak papja halottas ágyán, lehunyt szemekkel, átlőtt szívvel, hidegre, viasz-szinre vállott jóságos arc­cal fogadott és most már mindnyájan tudjuk, hogy mik voltak a tervei a jö­vőre, melyik volt az az ut, amelyet a sors kijelölt számára . . . A szamoskeéri kék ég lehajtott fejű, szomorú magyarok feketete kalap­jára hullatja szomorú, hideg könnyeit. A nogyudvaros, fehér paróchia megtelik zokogással, asszonyi jajjal, férfiak sirásávd, az oldalszoba letakart ágyán ott nyugszik elnémult, jóságos szivével Kiss Bertalan. A nagy szobából szivettépő, követ megindító, keserves keserű zokogása, hitvesi gyászának irtózatos hangja hal­latszik ki özvegyen maradt, íekete gyászba borult Kiss Bertalannénak . . . — A világon a legboldogabb asz- szony voltam ... az angyalok is meg­irigyelhették a boldogságomat ... és most vége . . . mindennek vége . . . én édes Istenem . . . árvák jóságos apja, miért vetted el tőlem . . . mikor úgy szeretett bennünket . . . mikor csak értünk élt . . . Vasból legyen a szive, kő a lelke, akit el nem fog a keserves zokogás . . . * Ma kellett volna bejönniök Szat- márra elkezdeni a rendezkedóst az uj lakásban. Ma kellett volna itt felkeres­nem, hogy beszéljek veié . . . Ma kel- | lett felkeresnem a halálos ágyán. Mennél közelebb jött az idő, hogy el kell foglalnia szatmári papi szókét, annál lehangoltabb volt. A beteg szivé­nek minden kinja annál jobban elővette, annál többet panaszkodott, hogy nem szeret ő Szatmárra jönni és nagyon sokszor mondta a feleségének : — Édes jó anyáin, de nagyon meg fogod te még siratni, hogy Szat­márra kell költöznünk. Amúgy is beteg szivét végképpen legyűrte egy titkos fájdalom, amely ott rágódott a lelkén amiatt, hogy el kell hagynia harminc éves lakóhelyét és Szatmárra kell jönnie. Szatmárra, ahon­nan lelketlen, kegyetlen, gaz rémek riasztották vissza. A leglelketlenebb, leg­g..zabb rém: az emberi rossz-szivüség. Aludni nem tudott, csak néha szenderedett el egy keveset és a beteg szív álmatlansága megzavarta az agy nappali munkáját is. Amig Keéren meg nem választot­ták az utódját, mindig volt valami re­ménysége, hogy ott maradhat, nem kell beköltöznie. Az elmúlt vasárnap betöltötték a helyét. Nem is azzal, akivel ő szerette volna. A választás után zokogva, fájda­lommal kérdezte egyik barátját: — Mi lesz a gyermekeimmel, ha ón meg találok halni ? Próbálták vigasztalni, igyekeztek megnyugtatni, de nem sikerült. A szat­mári állás elfoglalása ol, an rémmel fe­nyegette a családjáért rajongó embert, hogy inkább a halált választotta, sem­mint Szatmárra költözzék . . . * Anyagi gondjai nem voltak. Va­gyonkája nem számottevő ugyan, de nem volt egy krajcár adóssága sem. Gyermekei közül — akik heten van­nak — egy már önálló, városi jegyző Debreczenben, négy ugyanott tanul, de mindenik ösztöndíjjal úgy, hogy ezeknek a neveltetése nem kerülhetett sok költségébe. Otthon mindössze két kisebb gyermeke volt. Családi élete a Pgpéldásabb. Az ‘ imádásig szerette feleségét, az asszooy is rajongással, meleg szeretettel vette körül. Soha szóváltás köztük nem volt. A nép szerette. Három falu népé­vel beszéltem, mig Szamoskeérre ért a szekerem, mindenütt úgy beszéltek róla, mint áldott, jószivü, béké? természetű, becsületes emberről. Az elöljáróság könnyes szemekkel ott áll a halottas ágya körül. A szamoskeéri jegyző, a tanító, a biró, a kurátor a megtört ielkü, fájdal­mában szánalmas özvegy körül vannak éjjel-nappal. Az elhunyt iránti meleg szeretet nyomát látni mindenütt. Beteg volt. A szive kínozta. Éjszakánként alig aludt valamit. De egy hét gyermekes családapa, aki hozzá még rajongásig szereti a feleségét, gyer­mekeit, nem dobja el ezért az életet magától, amelyet inkább meghosszabbí­tani szeretne. Hiszen orvoshoz járt a bajával Debreczanbe. Gyógyittatni pró­bálta magát. De hasztalan. Betegsége mind job­ban elhatalmasodoit rajta és minél kö­zelebb volt ahhoz a naphoz, hogy be kell költöznie Szatmárra, annál inkább erőt vett a lelkén egy megmagyarázha­tatlan, titkos rettegés, amely még job­ban fokozta szive betegségét. Az utóbbi időben már alig aludt valamit. És mint­hogy éjjel nem aludt, a szervezete nem pihent, természetes, hogy a kifáradt agy nappal sem működött normálisan. Ez vitte rá az öngyilkosságra. * Szerdán reggel a feleségét beküldte Mátészalkára a nagyvásárra, hogy adja el a lovakat, ő maga jókedvben búcsú­zott el az asszonytól. Dáltájban kiment a szőllőjét megnézni, onnan visszafelé jövet a postára ment a leveleiért, azu­tán hazatért és a cseléddel behozatta az ebédjét. imgy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő- . c«o közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett, Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára, MEGÉRKEZTEK I a tavaszi és nyári idényre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. | Április ! SZERDA Béla. «$&len ss5áms.ii.k 8 oldal terjedelmi.

Next

/
Thumbnails
Contents