Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-01 / 74. szám
$■ 2 oldal. Az Iparos Olvasókör és az Iparos Otthon egyesülése. Az Iparos Olvasókör vasárnap délutánra hirdetett közgyűlése nem várt s a higgadt, önérzetes tagokat mélyen lesújtó eredmény* nyel végződött. A rendkívüli közgyűlés napirendjén az Iparos Olvasókör ós az Iparos Otthon egyesülése szerepelt. És amennyiben az Olvasókör tagjai túlnyomó részben az egyesülés hívei voltak, az eredmény egyáltalán nem volt kétes. A kisebbség néhány tagja azonban ebbe sehogysem tudott belenyugodni ós az utolsó pár nap alatt elkeseredett elszántsággal fogott hozzá uj tagok gyűjtéséhez, a szociális szakszervezetek ós teljesen ismeretlen egyének bevonásával, hogy ezekkel szavaztassa le a többséget. Ilyen előzmények után a közgyűlés izzó hangulatban kezdődött s a felszólaló sokat minduntalan kitörő ós csillapodni nem akaró zaj szakította félbe. Az egyesülés kérdésének szavazás alá bocsátása előtt kél indítvány is tétetett az érvényes szavazatok megállapítása iránt, de az elnök az indítványt nem bocsátotta szavazás alá és kijelentette, hogy mindazoknak szavazatát elfogadja, akik a műit évben beiratkoztak és azokót is, akik a folyó évről nyugtát tudnak felmutatni. (Ezek azok az utolsó napokban az utcán szétosztott nyugták.) Minthogy az alapszabályok szerint a tagok fölvétele feleit a választmány határoz s miután az újonnan beiratkozott tagok felvételéről a választmány nem döntött, ez az eljárás nyilvánvalóan szabálytalan volt, ami mélyen bántotta a kör régi tagjainak önérzetét s az elnöki kijelentésre a körülbelül 180 egyesületi tag közül mintegy 130 tag, köztük olyanok is, akik az egyesülésnek hívei nem voltak, tüntetőleg s a legnagyobb megütközéssel kivonultak a gyülésterem- ből, kijelentvén, hogy ily körülmények közt semmiféle szavazásban részt nem vesznek. Ezután az egyesülés bivai átmentek az Iparos Otthonba és beható eszmecsere s higgadt megfontolás után egyhangúlag elha tározlák, hogy Írásban közük a Iparos 01 vasókör választmányával az elnökség iránti bizalmatlanságukat ós a körből való kilépésüket. A nyilatkozatot 100 tag nyomban aláírta. SZAMOS Elveszett gukker (látcső) Szerdán, március 26-án egy bőrrel bevont nagyobb, teljesen uj és egy gyöngyházzal bevont kisebb látcsövet hagytam bőrtokba téve, egymáshoz fűzve a jobb felső 6-os sz. páholyban. Azonnal visszamenve érte, az előcsarnokban látcsövemet egy általam ismert egyén kezében láttam. Mivel 4 nap óta azokat sem hozzám, sem mint talált tárgyat a rendőrséghez el nem juttatta, felkérem, azokat azonnal juttassa el a rendőrséghez, mert különben 24 óra elteltével a — feljelentést ellene megteszem. — Hölgyeim! nézzék meg a legújabb harisnya különlegességeket a VIKTORIA ÁRUHÁZ kirakataiban, a színházzal \ — szemben. — IIÖLOYEODKÁSZ-TEKEM li BALOGH női manicür és villamos szépségápolási-terme a „PANNÓNIA“ szállodában. — Állandó hajkiállitás. _________(1913. április 1.) 74. szám Az első felszámoló szatmári pénzintézet. Szatnjári ßankegyesület r.-t. felszámolás alatt. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, március 31. Abból az alkalomból, hogy a szatmári piacon az első — már tudniillik felszámolás sorrendjében első — pénzintézet kimondotta a felszámolást, lehetetlen le nem sző geznünk egy örvendetes megállapitást, mint piacunk erejének karakteristikonját. Több, mint egy esztendeje már annak, hogy az ország pénzpiacán állandó, mindjobban nehezedő feszültség uralkodik. A pénzintézetek megszűntek uj üzleteket kötni és minden tevékenységük a régi váltók meghosszabbításában ős mérsékelt visz- szafizetések forszirozásában merült ki. Mikor a pénzviszonyok nehezedni kezdtek, mindenki aggodalmas félelemmel tekintett a jövő elébe és reszketve várta a pénzszűke nyomán bekövetkező bukásokat. Most, mikor már úgyszólván túlestünk a pénzkrizis legmegpróbáltatóbb részén, örömmel kell megállapítanunk, bogy a szatmári piac pompásan megállotta helyét a legrosszabb viszonyok közölt is. A szatmári pénzintézetek emberségesen bántak adósaikkal, mindenkor inkább az adós helyzetének könnyítését, mint annak még nehezebbé tételét tartották szem előtt, ami viszont erőpróba volt a bankok részéről is, mert megmutatták, hogy elég erősek ahhoz, hogy egy ilyen tartós pónzkrizisí ki* álljanak. Történtek ugyan bukások a szatmári piacon is, da ezek mind olyan természetűek voltak, amelyek normális viszonyok között is előfordulhattak volna. Amig azonban az országban — úgy a fővárosban, mint a vidéken — egymást érték a jelentősebb bukások : pénzintézetek és nagyobb cégek hasaltak el, addig nálunk ilyen jelentős bukás egy sem történt, a bankok megállották helyüket és még ma is fennakadás nélkül fizetik vissza annak a betevőnek a pénzét, aki ezért hozzájuk fordul. Az első pénzintézet, amely a rossz pénzviszonyok hatása alatt felszámolni kényA „fényes esküvő." Irta: Dénes Sándor. A „fényes eskövő“ állandó, esetenként visszatérő rovata az újságírásnak. Fényes esküvőnek nevezik hirlapirói nyelven azt az esküvőt, amelyen a jelenvoltak névsorában teljesen elvósz a tulajdonképpeni szereplők neve és igen gyakran a korrektor veszi észre, hogy kimarad a hiradásból, hogy: kik is esküdtek hát ilyen fényes jelenvoltak között? A fényes esküvő az az esküvő, amelynek eredeti fényét a házasulandó pár adja és a jelenvoltak kölcsönzik. Amit úgy kell érteni, hogy a fényes esküvő fényét a házasulandó pár adja, a jelenvolt notabilitások pedig kikölcsönzik a saját részükre, karriert csinálnak vele és annyiszor jelenvannak, hogy az emberek végre elhiszik, hogy ők valakik. Mert a jelenvolt természetrajzához az is hozzátartozik, hogy csak olyan helyre megy el — legyen az fényes esküvő vagy fényes haláleset — ahol az esemény fényéből tud egy kis olcsó fénykölcsönt szerezni magának. Sok ilyen apró kölcsönből azután úgy megvagyonosodik fény dolgában, hogy mire megöregszik, már ő is tud apróbb kölcsönt adni saját fényéből a jelenvoltsá- gával. Ezért van aztán, hogy a maguk fényével is eléggé kiemelkedő eseményeket szinte kisajátítják ezek a jelenvoltak, akik esküvőn, keresztelőn, temetésen úgy viselkednek, mintha az esküvőn a pap őket adná össze, mintha a keresztelőn nekik énekelnék a circum-ciserunt me-t, a temetésen a circumdederúnt ma-t. így aztán, mire oda kerül a sor, hogy a napi hirok krónikása egy igazán fényes esküvőről akar beszámolni, azon veszi észre magát, hogy az a „fen,y“ amely már sablonosán jelzi az ilyen esküvőt, olyanná vált, mint az alkalmi kaiser-kabát: a használattól fényes. Ilyenkor aztán váltig sajnáljuk, hogy ennyire sablonossá tettük a „fényes esküvő“ meghatározását ős elhasználtuk azt olyan alkalmak élői, amelyek valóban megérdemlik. Mert fényes esküvőnek még sem azt tartom, ahol a házasulandó pár szerencsés társadalmi elhelyezkedése a jelentős esemény alkalmából maga köré gyűjti azokat, akik — mint mondom — önmaguk részére kölcsönzik ki ilyenkor a fényt, hanem — hogy rátérjek a tulajdonképpeni tárgyra : — fényes esküvőnek tartom például, nem a sablon szerint fényesnek, hanem a szorosabb értelemben véve annak a husvét másodnapján Pongrácz Lajos házánál lefolyt esküvőt, amikor is derék Pongrác Lajosnak egyetlen lányát, az Erzsikét nőül vette szerelmes jegyese : Horváth János. Sok esküvőt végigkibiceltem négy óv alatt Szatmáron, a magamén is jelenvoltam, a másén is, — nem láttam azonban még sohasem olyan spontán megnyilatkozni a nem az alkalommal, hanem az emberrel szemben érzett köztiszteletet és szeretet, mint itt, Városunknak, közéletünknek legkiválóbb jelesi jöttek oda nem jelenvoltnak lenni, hanem együtt érezni Pongrác Lajossal, együtt ünnepelni vele, nem közéleti jeleseknek, hanem együttérző embereknek, barátoknak lenni, együtt ünnepelni, együtt örvendezni a mi egyszerű, derék, becsületes Minden rnha uj lesz Uőifáior D-ál mhafestő és gőzmosó tisztítás és festés által íluJlCiJol I öl == gyárában = Szatmár.
