Szamos, 1913. március (45. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-21 / 67. szám

2. oldal. SZAMOS (1913. márcias 21.) 87. szám. Schinaz Sándornak hívják, nincsenek bűn­társai, nem őrült, de olyan ember, a ki lelki egyensúlyát teljesen elveszítette. Három héttel ezelőtt Athénből vissza­tért Szalonikiba és útközben néhány napig Yolóban tartózkodott. Schinaz annak idején beiratkozott az athéni orvosi fakultásra, szociálista eszmék híve volt és azt hirdette hogy rövidesen teljes egyenlőség fog ural kodni, se gazdag, se szegény nem lesz, a munkaidő pedig napi két órára fog szőrit kozni. Arra a kérdésre, hogy miért ölte meg a királyt, mindig általános frázisokkal felel és időnként ellentmondásokba keveredik. Közelebbit teltének motívumairól eddig nem lehetett megállapítani. Állítólag két évvel ezelőtt a királyi palotában kérést nyújtott be segítségért, de úgy mondja, egy szárny­segéd akkor ridegen visszautasította. Általá­ban alamizsnából ól, családja már régen ki­tagadta. Gróf Tisza Istvánt megoperálták. — A Szamos telefontudósitása — Budapest, március 20. Öt évvel ezelőtt gróf Tisza István egyik szemén szürke hályog támadt, a melyet dr. Grész Emil egyetemi tanár operált le. A szürke hályognak tudvalevőleg az a természete, hogy kiterjed a másik szemre is. Ez a processzus most annyira megérett, hogy szükségessé vált ezen a szemen is az orvosi beavatkozás. A Kovács-tárgyalás alkalmával maga gróf Tisza István mondta, hogy az egyik szemét operálták, azzal nem igen lát, de annál élesebb a másik szeme. A rosszul látó szemét dr. Grósz Emil egyetemi szeméez-taDár, ma dél­után fólkettőkor operálta meg gróf Tisza István lakásán, a hol Grósz asz- szisztensén kivül jelen volt gróf Tisza háziorvosa is. Köves utat kérnek Jánk, Kisnamény, Csaholó, Oroszi. Küldöttség a főispánnál. — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagykároly, március 20. Sxatmárvármegye sárba temetett Potemkin falvaiból, ezekből az örökösen Biró panaszfészkekből, amelyeket kora ősztől késő tavaszig a fülük hegyéig el­lep a fullasztó sár, egy ötventagu kül­döttség járt ma délelőtt Nagykárolyban, Csaba Adorján főispánnál. Három községnek iparkodó, dolgozó gazdái járultak a főispán elé: Kisna­mény, Csaholc és Oroszi községekből és kérték Jánktól Kisnaményon, Csaholcon és Oroszin át a kövesut kiépítését a tiszaujlaki útig. A főispántól várták helyzetük javu­lását, a főispántól, aki szatmármegyei ember és ösmeri bajukat és akiről tud­ják, hogy minden bajukkal, minden pa­naszukkal bátorságosan felkereshetik, mert nincs az a panasz, amit meg ne hallgatna, nincs az a kérés, amit — ha segíteni tud rajta — elutasítana. Ezúttal azonban a főispán se bo- csájthatta el valami nagy biztatással a deputációt. Az ő szerepe — mint mon­dotta — csak közvetítő szerep. A tör­vényhatóság útalapja, amely fölött kü­lönben is az alispán rendelkezik — ki van merítve úgy egy évtized idejére, a kereskedelmi minisztérium útépítési bud- getje egyelőre szintén nem fogadhatja be a kért útvonalat. A küldöttséget dr. Jármy Béla, a fehérgyarmati kerület orsz. képviselője vezette. Bésztvettek benne: Madarassy Dezső, Jármy Menyhért, Halász Kor­nél, Lázin Tivadar földbirtokosok, Jé- key Sándor főszolgabíró, Selyeby Géza csaholci lelkész és az érdekelt községek­ből körülbelül ötvenen. — Egy darab Ázsiát vezetek Mél­tóságod elé, ezzel kezdte beszédét Jármy Béla és vázolta az érdekelt községek nagy nyomorúságát, amit a járhatatlan utak okoznak. Halottaikat nem tudják eltemettetni rendesen, betegeikhez nem tudnak orvost vinni, mert belefulnak a sárba. A küldöttség nevében arra kérte a főispánt, hogy hasson oda, hogy a vármegye törvényhatóságának tavaszi közgyűlése határozza el ennek az útnak a kiépítését, amelyet a sürgős, paran­csoló szükség kíván. Jármy Béla beszédére a főispán a következőkben válaszolt: — Igen tisztelt Uraim ! Kedves ba­rátaim ! Viszonyaikat ösmerem, panaszu­kat megértem és átérzem az önök ba­ját. Az utóbbi időben tanulmány tár­gyává tettem, hogy hogyan lehetne ezt a nemzetgazdasági, közgazdasági és kul­turális szempontból nagyfontosságu ut- kérdóst megoldani. A vármegyei törvény­hatóság útalapjába felvenni nem lehet, mert az útalap úgy el van terhelve, hogy egy évtizeden belül nem kerülhet sor reá. Pedig jól tudom, hogy ennek az útnak a kiépítése sokkal sürgősebb. Nincsen más megoldás, mint a fokozatos kiépítés. Ennek során az első lépés, hogy az érdekeltség kérje a kereskedelemügyi minisztériumot, hogy építsen Kisnamény- tól vasúti hozzájáró utat. Ennél többet a minisztérium sem tehet, mert annak utalap-budgetje is el van terhelve erre az évre. Itt csak az segít, ha az utat lassanként, évről-évre fejlesztik állami és megyei hozzájárulással. Gondoltam arra, hogy az ínséges segélyt fordítom erre a célra, de e tárgyban azt a fel­világosítást kaptam a minisztériumban, hogy ezt csak azoknak a megrongált törvényhatósági utaknak a kijavítására lehet fordítani, amelyeket a törvényható­ság saját költségvetésében nem tud ki­javítani. Legyenek meggyőződve, hogy melegen karolom fel ezt a kérdést és ha Önök is erős akarattal dolgoznak s nem riadnak vissza esetleges áldoza­toktól sem, ez az áldozat magas kama­tot fog Önöknek hoini. Szivemen vi­selem ezt a dolgot, szívesen támogatom Önöket a vasúti hozzájáró ut dolgában is, de rögtöni megoldásra most nem le­het módot találni. A „HUNGÁRIA“ fehérnemű tisztító-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány ninesI Felvételi hely: Petőfi-köz (dr. ===== Frieder-ház). ——

Next

/
Thumbnails
Contents