Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-14 / 37. szám
1913. február 14.) 37. szám. SZAMOS 3. oldal. perc múlva Máthé Lajosoé, az újságkihordó által hozott lapot bevitte hozzá, már csak az egyik hurkaszeletből volt a tányéron egy kis darab. Azután terhelt teát főzött magának, melybe a hozott rumnak jórészét beleön- tötte és a teát elfogyasztotta. Tejaivás közben este fél 8 óra tájban érkezett meg a várt pénzekkel Fóris Antal, akire ezúttal, Telegdi István helyett, Ingük József a segédeknek járó heti munkabérét reá bízta, azért, mert Fóris Antalnak úgyis el kellett mennie, hogy egy Fleischmann nevű századosnak egy kész zubbonyt haza vigyen. Nagy József terhelt, ki máskor az ajtókat mindég zárva tartotta, ez alkalommal nyitott ajtók mellett várta a pénzhozó küldöncöt, aki igy, kopogtatás után a szobába akadály nélküi bejöhetett. Terhelt, ki éppen teázott, a lakásban maradt forróvizzel felhígítva a csészében általa hagyott tea*maradékot és ezt jó bőven rummal ellátva, a megmaradt rumot, amely több mint fele volt az aznap vásárolt egy és fél deci rumnak, mind beletölötte, megkínálta Fóris Antalt i3 teával, aki leülve, azt szürcsölni kezdte. Aközben a fiú elővette zsebéből a pénzt tartalmazó borítékot és terheltnek átadta a neki címzettet, melyet ez felbontva, a pénzt megolvasva és a részére járó 18 K 72 fülért hiány nélkül megtalálván, azt a nadrágzsebébe tette. Mikor ezután Fóris Antal a teaivást gyanútlanul tovább folytatta, terhelt a kályha mellett levő, előre odakészített baltát felkapta s azt két kézre fogva, hátulról fejbe vágta a mit sem sejtő fiút, aki szótlanul visszanézett és meg- tántorodva kiejtette egyik kezéből a csészét, másikból a pénzesboritókot. Ekkor másodszor is féjére snlytott a tér helt, mire Fóris Antal arccal előre bukva végig terült a szoba padlóján Terheit ekkor kifutott a szobából és az utcaajtót bezárta, amikor visszajőve! a verendán Máthé Lajossal találkozott, azonban ahhoz nem is szólva bement a lakásába és maga után bezárta, úgy a konyha, mint a szoba ajtaját. Midőn a szobába belépett Fóris Antal két kezére támaszkodva fel akart állani s a fejét emelgette. Ekkor a terhelt a baltát a földről felkapva, azzal még egynéhányszor fejbevágta a fiút, aki feléje fordulva nyöszörgött: — » Jaj Nagy ur, jaj, jaj.“ És szólni akart a terheltnek, ez azonban addig vagdosta a fejét, mig le nem rogyott és el nem hallgatott. Látva, hogy a fiú feje erősen vérzik, felvette a szobaajtó aljának a nyílásához tett zsákot, azzal az áldozat fejét becsavarta és jobb kezével annak fejét a főidre lenyomva, bal kezét rátapasztotta a vergődő fiú !szájára, hogy ne tudjon jajgatni, ő maga pedig ráfeküdt a fiú testére, mert erősen vergődött. Mintegy háromnegyed óra hosszáig küzdött ekként a fiúval, amíg végül aDnak légzése megszűnt és lábait kirúgta, amiből terhelt gondolta, hogy már meghalt. Maga a terhelt is teljesen kimerült a nagy erőfeszítéstől, többször el is csúszott a padlón, habár a fiú nem bántotta őt és nem is védekezett, hansm csak rúg kapált, amíg ereje ki nem fogyott. Azután terheit felkelt áldozatáról, megmosakodott és átöltözött, mert arca, keze, ruhája csupa vér volt. Az asztalán lévő pónzasboritékokat feltópve a pénzt megolvasta és csalódottan győződött meg arról, hogy mindössze 148 K 20 f volt az az összeg, amiért a borzalmas vérengzést elkövette. A hullát nem merte a lakásból elvinni, mert a csendőrbódó csak néhány lépésnyire volt a háztól. Ezért a hulla lábait térdnél kettéhajtva beletette a szobában lévő, fehór- némüt tartó faládába és miután fejét újságpapírba és azonfelül a fiun rajta lévő és visszahajtott télikabátba betakarta a hulla fölé az edényeket és fehérnőmüeket visszacsomagolta. Ennek végeztével a padlót és a vérrel bemocskoit falat lemosta s a vértócsában fekvő baltát is megmosta. Midőn ilyen módon a bűntett nyomait lehetőleg eltávolította, lefeküdni nem mert, hanem hozzá fogott az üzletből aznap elhozott kiszabott nadrág elkészítéséhez, amit az éj folyamán be is fejezett. Reggel fél hat órakor azután a nadrágot és a fiú által ott hagyott zubbonyt magához véve, bement az Ingük József Kölcsei-utcai műhelyébe, menetközben két pohár rumot ivott az utbaeső üzletekben és miután a műhelyben a még alvó szabó- tanulókat felzörgette és azok beengedték, ott elmondotta nekik az éj folyamán kigondolt mesét, mely szerint az este Fóris Antal csak rövid ideig volt nála és elszaladt azzal a kijelentéssel, hogy elmegy a kaszárnyába megkérdezni a Fioischmann százados lakását, akihez a zubbonyt kell hazavinni, de 10 perc múlva vissza fog jönni a zubbonyért. Nem jött vissza és ő várta egész éjjel, rera tudott aludni. Fai fogja pofozni a fiút Ingük előtt. Elmondotta továbbá, hogy az este Fóris Antallal hogy járt, ez megakarta őt csalni, mert a felszakiíott borítékból csak 2,60 K-át adott át neki, holott 18 K járt volna néki. Megpofozta Fóris Antalt, zsebeit kikutatta és még 10 K át talált nála. ő azután megteáztatta és még burkát is adott neki. Mikor kikisórte, a kapuban várta egy csavargó kinézésű fiú, aki siettette, ezt mondta: Anti siess, mert elkésünk. Ezután elment a műhelyből borbélyhoz borotválkozni és visszatérve az akkor már szintén ott lévő Hatűsár Lajos szabósegédnek is el akarta ugyanazt beszélni, de a tanulók lebeszélték erről azzal, hogy ők már elmondották. Ekkor terhelt a nadrágot kivasalta és azzal fél 8 óra tájban bement az üzletbe, ahol Ingük Józsefnek szintén elmondotta Fóris Antalról az általa kigondolt mesét, amit később a fiú szüleinek és a csendőröknek is igy adott elő. Csak az 1912. év dec. 23-án, mikor a csendőrök a terhelt szobájában a vérnyomokat észrevették — azután tett terhelt a bizonyítékok súlya alatt beismerő vallomást, melyet a rendőrség által történt kihallgatásakor ős a vizsgálat során is megismételt. Csupán azt tagadta következetesen, hogy az ölésre Ó3 a pénz elrablására előre kó szült volna. Védekezése szerint ugyanis, mikor a fiúnál a pénzes borítékot meglátta, hirtelen támadt nála a vágy a pénz megszerzésére és határozta el magát a fiú megölésére. Az ismertetett tényállásból azonban a cselekmény elkövetésének előzményei és a tett végrehajtásának körülményei nyilvánvalóvá teszik, hogy terhelt tervszerű és minden eshetőségre kiterjedő számítással készítette elő a cselekmény elkövetését ős azt higgadtan, megfontolva, tervszerűig hajtotta végre, előre kiterjedvén az a gondoskodása arr* is, hogy a gyanút magáról elterelje. A világhírű „Salvator“ sör február és március havában az előkelő világ kedvenc itala a napokban érkezik meg a „Pannóniába.“ A „HUNGÁRIA“ fehérnemű tisztitó-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány nincs! Felvételi hely: Petőfi-köz (dr. == Frieder-ház). ===== A kivándorló-hajő. — A Szamos eredeti tudósítása. — Fiume, febr. 10. A Cunard Line hajóstársaság egy 62© láb hosszú, 70 láb magas, 50 láb széles kivándorló hajója a Francónia futott be ma reggel a fiumei kikötőbe. Tiz nappal ezelőtt indult el Amerikából egy csomó rakománynyal és néhány száz visszavándorló, leron gyolódott emberrel, akik dús reményekkel telve mentek el hónapokkal ezelőtt Ameri- rikába — a kincsek ős a vagyonosodás felé vezető ut hazájába. A fiumei kikötőben napok óta várták már a Francóniát. Reggeltől estig hatalmas embertömeg, — hordárok, övéiket várók — ácsorog a kikötőben. Hangtalanok, némák ezek az emberek, olyanok, mint akik megkövültek. Szó nem jön az ajkukra, szemük állandóan a feileget kémleli, valami különös, kifejezheteilen érzéssel várják a Cunard Line úszó városát : a Francóniát. * Reggel hét óra tájban, egyszerre, mintha a tengerből nőtt volna ki, egy hatalmas hajóóriás körvonalai bontakoztak ki a napfénynél. A parton állók között hangos moraj futott végig, egyszerre mintegy pa- parancsszóra mondották. — Ott a Francónia! A hajóóriás lassan mozog a tengeren, ugyiátszik, mintha a fáradtságos ut után most pihentetné testét. A hatalmas úszó test a part felé közeledik. Most már tisztán látható az úszó- város teljes nagyságában. Láthatók a fedélzeten mozgó alakok. Azután mind közelebb s közelebb jön a Francónia. Már látható a kapitány, amint osztogatja parancsait, hallani a fedélzeten szaladgáló matrózok zűrzavaros kiabálásait. Egyszerre egy hatalmas ágyulövős dördült el, nyomban utárma a horgony csapódott a vízbe, a Francónia kikötött. * A határrendörség őrházából — amely közvetlen a kikötő mellett van — az ágyu- lövés hangjára négy őr jött a hajó felé. Egy rendőrtiszt, egy orvos, egy vámtisztviselő és egy rendőr. E négy tagból áfió ellenőrző csapat, mikor lebocsátották a hidat, felment a hajóra. Olt átvizsgáltak mindent. Az utasokat, a podgyászt stb. Dal felé járt már az idő, amikor ezzel végeztek s amikor megkezdődött a vándorlás a hajóról. * Elsőnek egy fiatal surbankó parasztlegény lép a szárazra. Kezében hatalmas podgyászszal. A podgyászból piszkos ruhadarabok kandikálnak elő. Szemtelenül méregeti tekintetével a parton állókat. Ugyiátszik keres valakit. Nemsokára megtalálta. Egy öreg, ráncosbépü anyóka törtet elő a csoportból s nyakába borul a jövevénynek. — Csakhogy megjöttél, édesem — hajtogatja siránkozva. Majd jó! szomügyre veszi a gyermeket. Nem történt-e Amerikában valami baja. Azután egy kérdést kockáz meg az asszony. Megkérdi a fiától, hozott pénzt a dollárok hazájából. A fiú büszkén veregeti mellét, úgy, mint aki meg van magával elégedve. Erre az öreg anyóka arca is felvidult s megelégedetten vonszolja fiát a kijárat felé. * Egy másik kép : Büszkén, valami különös tekintély tudatában, egy tengerész-akadémia növendéke tűnik fel a fedélzeten. Egy ideig bámulja a tengert, a parton állókat s azután ő is megjelenik a partra vezető hídon.
