Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-12 / 35. szám

(1913. február 12.) 35. szám.

szÁMoa

5, cl'dat

minőségében megkórie egy jóbarátja, hogy ima alá neki egy váltót.

— Jaj, barátom — mondja a gazdag ember — ha én írni tudnék, akkor én Nagvkolcson is boldogultam volna. Még ma is nyugodtan ölhetnek a sátseszi hivatalban.

Hát Valkovics ur, ne szánjon engem, hogy nem tudok éppen olyan szépen írni, mint Ön, de ha úgy értenék hozzá mint ön, akkor én is iskolaszéki tag lehetnék, nem pedig szerkesztő.

De visszatérve arra a bizonyos elmaradt referádára, engedje meg nékem, hogy a lehető legrövidebben a következőkben válaszoljak felhívására.

Ross?indulatu, elfogult ember az, aki mindenáron kaíholikusellenes tendenciát akar belemsgyarázni abba a oikkembe, amely az Oltáregyesület estélyéről szóló re- feráda elmaradását indokolja, mert:

1. nem vagyunk kötelesek semmiféle mulatságon, estélyen megjelenni, mert nincs reá időnk és mert az ilyen estélye ről a referádáról való gondoskodás a rendezőség dolga ;

2. különösen nem vagyunk kötelesek a sajtót képviselni olyan helyen, ahol mindig piogrammszerülag köpdösik szembe a sajtót;

3. tudta ezt nagyon jól sz estéiy rendezősége i?, mert a beharangozót beküldte a Szatnosnuk, de a referádát szándékosan nem. És az elfogult Szamos leközölte Varjas Endrének azt a cikkét, amelyben Krüger doktort „a kath. népgyülések ünnepelt poéta szónokának* nevezi.

Végül hozzám intézett szives kérdéseire a következőkben válaszolok :

1. Ha kiváncsi ez iskoiaszéki tag ur a Szabadsajté részvénytársaság igazgatósági tagjainak névsorára, tessék elfáradni a céghivatalba és megnéző!.

2. Eihiszem, hogy Zboray azt irta Önnek ágút irt, hiszen már udvariasságból sem irt egyebet. Da ón most beperelem Vaikovica egyháztanácsos urat a finom modorban Írott cikkéért és akkor majd alkalma lesz bizonyítani, eskü alatt kihallgattatni Zborayt, Bródyt, Kalnokyt, hogy igazat ir- tam-é egy tárcában. Nem fogok ez elé akadályt görditeni, bárha ezekhez az írókhoz fel lehet majd tenni azt a kérdést is, hogy mindig igazat irtak-é a tárcáikban és ha nem írtak mind igaz tartalmú tárcákat, akkor ez azt jelenti é, hogy „irtóznak az igazságtól.“

3. ízlést és irodalmi tisztességet pedig nem tanulok az iskolaszeki tag úrtól, erre engem kioktatni semmi jussa nincs, külo nősen nincs egy olyan cikk után, amelyre csak az ő öreg korára való tekintettel nem válaszolok ugyanolyan hangon. Négy éve Írok Szatmáron lapot és megéltem a Val kovics ur jóekaratu oktatása nélkül eddig is, ezután is el leszek valahogy nélküle.

4. Nem kicsinylem ie az ügyvédeket, mert magamnak is van tizenhat befejezett jogi félévem — a Heti Szemle még a középiskolát is letagadja tőlem — és ennvi Krüger doktornak sincs. És mióta az Uj Szaímár tetemes adósságok: hátrahagyásával megszűnt, nagyon is megtanultam tisztelni az ügyvédeket, persze nem a szónoklataik miatt.

5. Nem vagyok ős nem leszek szerény, különösen nem a túloldali urakkal szemben. Először: mert nagyon jókat mulatok rajt^, hogy ez bosszantja Önöket. Má sodszor: az urak 'lesznek elbizakodoítá, mert hiszen élő jelesről inóg nem Írtak annyi cikket, mint az urak ónról«m. C>ak a minap is a Heti Szemle külön cikket zoko gott el az ón 6000 koronás fizetésemről. Harmadszor: a túloldal elkeseredett támadásaiból kezdem látni, hogy mennyire nem ártanak a nekiszaladásaik az én pozíciómnak, hogy tehát mennyire fölöttük állok. És általában nagy örömömre szolgál, hogy én úgy fájok nekik. Hát csak hadd fájjak. Mennél jobban, annál nagyobb az örömem.

Unalmasak ugyan az urak, de én még tudok jól mulatni rajtuk.

Egy pár éjszakán most már nem fo gok aludni most afölött való töprengésem ben, hogy ezek után szóba áll e — avagy amint ő mondja: — cseveg-e velem továbbra is e tárgyban az egyháztanácaos ur, bár, h* nem tekinteném agg korát, majd megmondanám erre is a véleményemet De mivel á túloldal mindig sérthetetlen harcosokat — papot és aggot — küld ki ellenem, hát igy csak anyit: hogy eddig sem voltam megsértődve, ha Valkovics János ur nem irt rólam minden héten cikkel.

Nem a cikkének akarok fontosságot tulajdonitani, mikor sajtóbiróság elé viszem de bármilyen kedélyesen logom is fel a dolgot, tanulják meg az arak, hogy a sajtóban bizonyos illedelmes hang kötelező. És a személyes sértéseket nem kívánom zsebre rakni a jó öregtől.

Szatmár, 1913 február 11.

Dénes Sándor

a Szamos felelős szerkesztője.

MEGHÍVÓ.

\z Är&egosmeggesi takarékpénztár1 r.-fc.

Aranyosmegyesen, 1913. évi február hó 24-én délután 4 órakor az intézet helyiségében

rendkívüli közgyűlést

tart, melyre a t. részvényesek tisztelettel meghivatnak.

TÁRGYSOROZAT:

1. Jegyzőkönyv hitelesítő bizottság kiküldése.

2. Két esetleg 3 igazgatósági tag választása.

B. Esetleges indítványok.

Kelt Aranyosmegyesen, 1913 február hó 9-ón.

AZÍGAZGATÓSÁO.^ 317. K. B. 1913. szám.

Hirdetmény.

Közhírré tétetik, hogy a kereskedelemügyi m. kir. Ministeruek 1913. évi január hé 14-én 92. 609—1912. III.

1. szám alatt kelt intézkedése folytán a szatmár-bikszádi h. é. vasút részvénytársaság,- illetve a m. kir. államvasutak debreceni üzletvezetősége, mint üzemkezelő által a szatmár-bikszádi h. é. vasúton létesítendő hóvédmüvek céljaira Sár- közujlak és Sárköz községek határában szükséges ingatlanokra vonatkozólag a kisajátítási terveknek az 1881 évi 41. t. c. 33. és következő §§-aiv alapján leendő megállapítása céljából a helyszíni tárgyalásra 1913. évi február hó 24-ik, esetleg következő napjának d. e. 10. órája Sárközujlak, illetve Sárköz község házához oly megjegyzéssel tűzetik ki, hogy a kiküldött bizottság a kisajátítási terv megállapitása felett akkor is érdemileg h itároz, ha az érdekeltek közül senki sem jelennék meg.

Nagykároly, 1913 február 7-én.

Csaba

közig. biz. elnök.

MEGHÍVÓ.

Ä Fíhérggapmati Ta^aPé^pénztáP R.-T.

XXVII. évi

rendes közgyűlését

1912. évi február hó 25-én délelőtt 10 órakor Fehérgyarmaton, az intézet saját helyiségében fogja megtartani, melyre a részvényesek tisztelettel meghivatnak.

A KÖZGYŰLÉS TÁRYAI:

1. Két jegyzőkönyv hitelesítő választása. v

2. Igazgatóság ós felügyelő-bizottság jelentése, zárszámadások bemutatása s ez alapon az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére a felmentvény megadása.

3. Elnök, igazgató ós segédigazgató választása.

4. Öt felügyelő bizottsági tag választása.

5. 10 igazgatósági tag választása, — kik közül 7 ig. tag 6 évre, 3 ig. tag 3—3 évre választatik.

6. Az igazgatósághoz bejelentett esetleges indítványok.

Kelt Fehérgyarmat, 1913 január 20.

SÁNTHA KÁLMÁN

elnök.

JEGYZET. A zárszámadások és jelentések 8 nappal a közgyűlés előtt az intézet üzlethelyiségében megtekinthetők.

1304—1913. tksz.

Árverési hirdetményi kivonat.

A szatmárnémeti kir. törvényszék, mint telekkönyvi, hatóság közhírré teszi, hogy Viilinger Ármin végrehajtatónak Deszkovits Jánosné szül. Orosz Amália végrehajtást szenvedő elleni 48 korona 40 fillér tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék (a szatmárnémeti kir. járásbíróság) területén levő: a tiszabecsi 107. sz tjkvben 2673., 809/a., 812/b., 2081/b., 3215/a., 3085/b—1. hrsz. alatt, a tiszabecsi 747. számú tjkvben 2316/a , 2316/b hrsz. alatt, a tiszabecsi 435. számú tjkvben 3086. hrsz. alatt, a tiszabecsi 140. számú tjkvben 1346, 1838, 1842, 2028, 2499/b, 2499/a, 212/a hrsz. alatt foglalt ingatlanokból Deszkovits Jánosné szül. Orosz Amáliát megillető jutaléka, úgyszintén a tiszabecsi 153/a sz. tjkvben 29. hrsz. alatt foglalt s egészben nevezett végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingatlanra és pedig a 107. sz. tjkvi ingatlanokra vonatkozóan 46 korona, a 747. sz. tjkvi ingatlanokra vonatkozóan 14 korona, a 435. sz. tjkvi ingatlanokra vonatkozóan 18 korona, a 140. sz. tjkvi ingatlanokra vonatkozóan 237 korona és a 153/a. sz. tjkvi ingatlanokra vonatkozóan 920 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlan az 1913. évi április hó 16. napjának délelőtti 10 órakor Tiszabecs községházánál megtartandó nyilvános árverésen oladatni fog, azonban a kikiáltási ár kétharmadán alól el nem adhatók.

Árverezni szándékozók a kir. kincstár kivételével tartoznak az ingatlanok becsárának 10 százalékát készpénzben vagy az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított ós az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadókkópes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. évi LX. t.-o. 170 §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabály- szerű elismervényt átszolgáltatni.

Szatmárnémeti, 1913 január 29.

A kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság, Lauka s. k. kir. tvszóki biró.

Kiadmány hiteléül: KULCSÁR kir. telekkönyvvezető.