Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-27 / 48. szám
'& oldal. SZAKIS (1118. hbmár f 7.) 46. öngyilkos katonatiszt. Kassa, február 26. Kassai távirat jelenti, hogy Ruda Károly tüzérszázados, a tüzórkaszárnyában főbe lőtte magát és szörnyet halt. Az öngyilkos katonatiszt rendezett anyagi viszonyok között élt és csak nem is sejtik végzetes tettének okát. Megtámadott munkapárti képviselők. Balassagyarmat, február 26. Jankovics államtitkár képviselő jelöltségének támogatására több munkapárti képviselő érkéz tt a kerületbe. A képviselők közül gróf Pongrácz János, Almássy László, Káliay Tamás, Sztranyovszky Sándor, Szcitovszky Béía és Huszár Károly (nagy?orienci) kocsikon járták be a kerületeket. A néppárti képviselők is nagy agitá- ciót fejtenek ki a kerületben, úgy, hogy a lakosság izgatott hangulatban van. A kormánypárti képviselőket az este egy nagyobb csoport néppárti választó megtámadta és kövekkel megdobálta. Káliay Tamás és Huszár Károly a fejükön kődobástól köny- nyebben megsebesültek. Közép Paiojtán Sztranyovszky Sándor és Almássy László képviselőket dobálták meg a néppárti sza vazók. A képviselők súlyos sérüléseket szenvedtek és a balassagyarmati közkór- húzba szállították őket. A néppárt tizenöt képviselőt küldött jelöltjének, Benicky Ödönnek támogatására a kerületbe. A háború. A tartalékosok leszerelése Bécs, febr. 26. A jövő hét elején megkezdődik a tartalékosok hazabocsátása, még pedig az osztrák-magyar hadseregben épp úgy, mint az orosz hadseregben is. Béos és Pétervár között megegyezés van, hogy egyidejűleg szabadságolják a tartalékosokat. Az orosz—osztrák-magyar ellentétek. London, febr. 26. A külügyminisztériumban azt a fel világositást adják, hogy a holnapi nagykövetségi konferenciától még nem lehet remélni az 03ztrák-mBgyar—orosz ellentétek kiegyenlítéséi az albán kérdésben. Az angol külügyi kormány nagyon meg lesz elégedve, ha március másod k fe óig megegyeznek a nagyhatalmak, amikor az angol parlamenti ülésszak megkezdődik. A holnapi reunió nem is fog az albán kérdéssel foglalkozni, hanem a román-bo'gár kérdést veszi tárgyalás alá. Egy Város jajkiáltása. — A .Szamos* eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 26, Felsőbánya szabad királyi rendezett tanácsú bányaváros kérvényt intéz a képviselöházhoz A kérvény elmondja, hogy Felsőbánya még a múlt század második felében is egyike volt az ország vagyonosabb városainak, hegyeinek mélyében bőven volt nemes érc s a lakósok a bányaipar révén, amelyet kizárólag űztek, jó módban éltek. De az idők múltak s a város lakósai önhibájukon kívül sanyarú helyzetbe jutót tak, bányáik telérei elapadtak, a még meglevő vékony ezüst telóreket pedig a mostani alacsony ezüstbeváltási ár mellett kiművelni nem lehet, merj a termelés legalacsonyabb dijak mellett is többe kerül, mint az ezüst értéke. A város lakóssága, mely 1869-ben még 5311, azelőtt pedig még több volt, most már 4422-re apadt. A város magyar lakóssága folytonosan apadt, a magyarság kisebb nagyobb birtokait a várost teljesen körülölelő oláh falvak lakóssága veszi meg. Földmivelésre nincs területük, állat- tenyésztésre ni; cs legelőjük, gyáriparra nincs tőkéjük. Felsőbánya város ezen meg ’öbbentő indokok alapján fordul a magyar országgyűléshez létfentartása érdekében. Kór dohánygyárat, tekintettel arra, hogy Szatmárvármegye sok dohányt termel s a városnak vasútállomása van. Ha ezt nem kaphatja meg, kér más ipartelepet, mely a kereset nélkül maradt 250 — 300 bányamunkást juttatná kenyérhez. Faipar, vagy kőedénygyárat, posztó- vagy szövetgyárat. A gyáraknak nagy területi és anyagbeli kedvezményeket hoz kilátábba a város Kéri a kincstári bányászat fejlesztését, főszolgabiróságot, járásbíróságot, polgári fiú- és leányiskolát kapcsolatban internátussal. Mivel a városnak gyönyörű vidéke, vízvezetéke, fürdője, villanyvilágítása, jó levegője van, kéri egy állami nyaraióteli p felállítását. Ezekben jelöli meg a kérvény azon eszközöket, melyekkel a véghatáron levő, hanyatló, majdnem tiszta magyar várost a magyarságnak megmenteni lehetne. A kérvény igy fejeződik be: „Most még nem késő! De félni lehet, hogy ha nem kapunk állami támogatást, nemsokára késő lesz. Hisz az eltávozó és elszegényedő nép egyre-másra adogatja el földbirtokát s azokat mind a környékbeli falusi oláhok vásároják meg, úgy, hogy a különben sem sok szántó- és rétbirtoknak nagyobb részben oláhok a tulajdonosai.-* A kérvényt a görög katholikus püspöki székhely érdekében fölmenő küldöttség tisztelgése alkalmával fogják átadni Tisza István gróf házelnöknek. Kain és Ábel. — Saját tudósi tónktól. — Szatmár, febr. 26. Gyanúsan rossz kinézésű ember állott szerdán a szatmári kir. törvényszék esküdt- birósaga előtt. Schvegler György vállaji lakos, cseléd a vádlott. Testvérgyilkossággal volt vádolva, azzal, hogy január 24 én minden ok nélkül megtámadta egyik terhelt testvérét, Schvegler Jánost és egy bottal addig verte, inig nem az holtan esett össze. Az esküdtazéki főtárgyaláson, amely nagy érdeklődés mellett folyt le, dr. Pa- poiczy Gyula Ítélőtáblái bíró elnökölt, mellette s/avazóbirák voltak dr. Visky Sándor és dr Péchy Aurél. A vádat Jákó Sándor kirá.yi ügyész képviselte, a vádlottat dr. Fried nann Árpád ügyvéd védte. A tárgyalás meguyitása után a vádiratot olvastak fel. Az ügyész halált okozó súlyos te-áis^rtés büntette cimén emel vádat a testvérgyilkos elleD. A vádirat felolvasása után a vádlott kihallgatása következett. Schvegier György — egy alacsony, züllött kinézésű, tudatlan parasztlegény, már a kinózése is rossz jelt árul el — vádlott. Ak dozva mondja el már a vádiratban ismertetett gyilkosság történetét. — ügy történt bz eset — mondja a vádlott —, hogy én és János testvérem, aki kü'önben elmebajban szenvedett, már régebb idő óta h ragban voltunk. A harag onnan keletkezett hogy egy Ízben János öt forintot kért tőrein kÖlc3ÖD. Én ezt megtagadtam. Azóta azután állandóan ellenségeskedett velem. Sz mUlanszor megtörtént, hogy minden ok nélkül nekem rontott és megvert. így volt ez január 24-ón is. Én az istálló előtt tattózkodtam. Oda jött hozzám János és durván igy kiáltott rám : — Hegy Vbgy buta t A következő percben hatalmas ütést paért reárn. Én az ütéstől megtántorodtam és el vágódtam a földön. János e y másik csapást is akart rám mérni. Éa azonban ekkor már felugrottam. Megragadtam mellén testvéremet és az öklömmel többször fejbevágtam. János az ütések'öl megtáutorodott és eszméletlenül terült el előttem. Ezután beszaladtam az istállóba, ahonnan vasvillával a kezembe tértem vissza, amellyel azután ad dig vertem testvéremet, mígnem az holtan maradt a verekedés színhelyén. Ezzel végétért a vádlott kihallgatása. A bizonyítási eljárás vette ezután kezdetét. Ennek során a tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy a vádlott, aki különben brutális, kötekedő természetű ember, testvérét, Jánost állandóan minden ok nélkül bántalmazta. Schvegler József — aki szemtanú volt — azt vallja, hogy György minden ok nélkül támadta meg elmebajos testvérét. A bizonyítási eljárás befejezése után a perbeszédek következtek. Jákó Sándor, királyt ügyész, a vádhatóság képviselője súlyos vádat emel a testvérgyilkos ellen. — Itt nem egy közönséges bűntettel állunk szemben — mondja a közvád.ó — itt egy kettős bűn e.követőjével állunk szemben. Egy elvetemült gonosztevővel, aki kioltotta egy másik ember életét, és egy az erkölcsi züllöttség legalsó fokán álló bűnössel, aki megölte testvérét. A közvádló súlyos büntetést kór. Az ügyész vádbe^zéde után dr. Friedmann Árpád mondotta el védő beszédét. Nem kéri a vádlott felmentét, mert hisz embert ölt — mondja a védő. Cmpáu arra kéri az esküdteket a bűnösség megállapításánál, hogy vegyék figyelembe a 1 büntetést enyhítő körülményeket.
