Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-25 / 46. szám

4 oldal. SZAMOS (H13. február 25 ) 46. Mám. Á bíróság négy kérdést intézett az esküdtekhez : egyet a gyilkosság bűntettére vo­natkozólag, amit a vád képviselője indít­ványozott ; egy kérdést a szándékos emberölés bűntettére vonatkozólag, a védő indítvá­nyára ; egy kérdést a rablás bűntettére; egyet pedig a bűnhalmazatra, a gyil­kosság, illetve emberölésnek a rablással pá­rosult elkövetésére. A vád. Ezután dr. Fabó Zoltán kir. ügyész mondotta el vádbeszédét. A királyi ügyész nyugodtan, ellenséges szenvedelem nélkül, humánus egyéniségének hü tárgyilagosság­gal, a közönséges, pathetikus hatáskeltést mellőzve csoportosítja érveit. — Karácsony előtt — úgymond — szeretet hatja át az emberek sz vét. Mm denki azon gondolkozik, hogy minő módon szerezzen örömet azoknak, akik legközelebb állanak szivéhez. Ebből a kegyeletes han gúláiból az elmúlt karácsonykor durva ke gyetlensóggel ragadta ki a lelkeket a Bá- thory-utcai rablógyilkosság, amely nemcsak itt a városban, de országszerte méty felhá­borodást keltett. Érthető ez a felháborodás, mert borzalmas kegyetlenségével ez az esel példa nélküli a bünkrónikák történetében. Ha a vádlott külsejét szó id arckifejezését nézzük, arra se látszik képesnek, hogy egy csirkének vérét ontsa. De a szelíd külső alatt vérengrő vadállat lakik. Előttem lebeg Fóris Antal vógső tusája, amint kezére tá maszkodva, fejét emelgeti : „Jaj Nagy ur ! Ne bántson I“ — De a vádlott nem könyörült, hallót ták esküdt urak a tárgyalás folyamán az eset lefolyását. Vádlott beismerte tettét az előző eljárás során, mai vallomása azonban eltolódást mutat a nyomozás ós vizsgálat adataitól, valamint a valóságtól. Ebben az eltolódásban beismerem, nincs szerepe a jelenlegi védőnek, de — ha nem is vonok le belőle következtetést, reá kell mutatnom arra, hogy az előző védő három napot töltött a vádlott zárkájában. A királyi ügyész ezután összefoglalja a tényállást, részletezi az eset körülményeit, gondosan kimutatva a tigissr.ivü vádlott kegyetlenségét és a bizonyítás anyagából kihámozva az előre megfontolt szándékot. A vádlott az ügyész beszéde alattt ol­dalt fordulva, feszült figyelemmel lesi a ki rályi ügyész szavait, egész idő alatt le nem veszi szemét az ügyész szájáról. — A tárgyalásról kiderült tényállás alapján gyilkosság ós rablás eimén emeltem vádat — folytatta az ügyész. Ezután ismer­teti a rablás téoyálladékát, továbbá a gyil­kosság tárgyi és alanyi tényálladékait. Ap­róra szedi az esetet, a vádlott védekezését és annak minden mozzanatát. Kimutatja az előre megfontolt szándék félreismerhetetlen jeleit. — Itt áll a vádlott — fejezte be az ügyész beszédét — várja az esküdt urak Ítéletét. Nemcsak az ország, de nem iu!o zok, ha azt mondom, az egész müveit világ szeme függ önökön, hogy méltó megtorlás­ban részesítsék Nagy József büncselefemé nyót. Abban a meggyőződésben fejezem be beszédemet, hogy az esküdt urak a vád kérdéseire fognak igennel felelni. Az ügyész komoly, megfontolt, emberi érzésiől áthatott beszéde mély nyomokat hagyott a hallgatóság leikébe. Különösen azért, mert dr. Fabó Zoltánt nem ragadta el az igyekezet, hogy a halálbüntetés mellett keltsen hatást, hanem — komoly és tárgyi érvekkel igyekezett az esküdteket meg győzni. A védelem. Ezután a védő emelkedett szólásra. Úgy az esküdtek, mint a hallgatóság nagy érdeklődéssel várták Tanódy beszédét, aki be is váltotta a hozzáfűzött várakozásokat. Ötletesen vitázott a váddal, alapoB szakfej­tegetésekkel világította meg a kérdés jogi oldalait és az esküdtek szivéhez szólott, mikor az ügy tárgyi oldalairól volt szó. Azon kezdi beszédét, hogy a felinge­rült közvélemény veszélyezteti az esküdtek igazmondását. Ezért ez az eset fordítottja a rendes es^üdtszéki eseteknek, amelyeknél a vádlott remélheti, hogy rnóg annál is több igazságot kap, mint amennyit törvény biz­tosit neki. Akármilyen a törvény márvány­oltára, most megmenthetné a vádlott életét, ha hozzá menekülhetne, mint ahogy a kö zépkori büaös tudta, az életét megváltani az oltárig jutott. Az ügyész a jogi műszavak alá azt a kérést burkolja, hogy tegyék lehetővé vád­lóit fel*ka*zíását, mert az ügyészi képzelet eldorádójábán a fakón nem zenéló gyön­gyök, hanem akasztott emberek lógnak. Pe dig nincs előre megfontolt szándék és igy nincsen gyilkosság. Védő ezután hosszasan fejtegeti a praemeditátió jogi természetét és rámutat arra, hogy a véletlenek találkozását nem lehet megfontolt szándéknak tekinteni. Hogy néz ki akkor a szándékos emberölés, ha ebben az esetben is gyilkosságról beszélnek? Akármilyen borzalmas volna is a vád, ha való tényekre vo na alapítva, megle betna vele birkózni, mert a valóságot rnin dig megértjük, akármilyen monslruózus is. Csuk a tények ós természet feletti féltővé ses borzaim .sok és fó elmetesek, mart azok­nak nincsen megfogható és legyőzhető teste. A vád ilyen feltevésekre van fektetve. Ha a törvényt el akarjuk hagyni és az érzelmekre akarunk hivatkozni, ha minden áron olcsó vérrel akarunk festeni a hasoga­tott színfalakra, akkor az ártatlanul kivég­zett fiú mellé fessük oda a vádlottat, amint a nyomor a bitófához szagzi. A védő vége­zetül kéri az esküdteket, hogy ne öljenek 1 A vádlott. A védő beszéde után az elnök Nagy Józsefet szólítja elő. — Kíván-e védelmére felhozni vala­mit ? — Nagyságos ur, én nem kívánok semmit. Én elismerem, hogy Fóris Antalt megöltem, de nem akarattal, feleli a vád­lott ugyanazon a nyugodt, szenvtelen han gon, amelyen az egész tárgyalás során vé­dekezett. A# elnöki resummée. Szeretnék, ha azok, akik nem voitak ott a tárgyaláson, nsm vennék sablonos szokásos frázisnak, amikor a legnagyobb elösmerés hangján emlékeztünk meg erről a magas nivón álló, magvas, tömör jogászi munkáról. Nemcsak a hallgatóság laikus közönsége, hanem különösen a jogászvilág jelenlevő tagjai lóekzetvisizafojtott ügye lemmel hallgatták a szónoki hsvvel, mól tóságteljes pártatlansággal előadott elnöki összefoglalót, amelyet semmi sem jellemez jobban a jogászi részről eltekintse, hogy a legszorgosabb kutatás dacára se tudóik benne felfedezni hangulatkeltő tendenciát sem a vad ott ellen, sem mellette. Itt adjuk a resumméet, — igyekezvén megközelíteni lehetőleg a szóról-szóra való közlést. — Az rsküdtek feladatát képezi, hogy a tárgyaláson történteket és a bizonyítéko­kat pártatlanul csak a törvény ós leikiisme- rat szavára hallgatva mérlegeljék. Itt az elnök tüzetes oktatást adott az esküdtek formai teendőiről, a verdikt m8g hozatáról, kihirdetéséről etb, majd igy folytatatta ; — Az esküdtek előtt két kérdés fek­szik : az egyik a gyilkosság, másik a szán­dékos emberölés bűntettére vonatkozik. A gyilkosságot a szándékos emberöléstől, mint fő lélektani alanyi elem, az előre megfon­tolt szándék választja el. — Eme, nagy történeti fejődésre visszavezethető tényező, amely élet ós ha Iái felett dönt, meghatárosásának nehéssé- gei miatt ennek a kérdésnek megoldása a tudományra és gyakorlatra van bízva. Törvényileg három ország törvényében van illetve volt meghatározva a praemeditatio kérdése : a francia, a régi olasz és a bra­zíliai büntetőtörvényben, de ezek közöl az uj olasz törvény már mellőzte ennek a meghatározását. De ezek a törvények is jobbára cask *zt határozzák meg, hogy mi­ben nem áll a praemedita io. Ez az alanyi elem a tudományos világban igen nagy vi­tát provokált, az eszmék egész tömegét vitte csatasorba, de diadalra az a fe fogás jutott, amely ina is a tudomány álláspontja. A tudomány a praemediutiot négy alkat­elem szempontjából vizsgálja: lélektani, idő­beli, erkölcsi és eszmetani szempontból és mindezen alkatrészeknek fennforgása szük­sége«, hogy a praemeditatio megállapítható legyen. Akarat és öntudat nélkül nincs szándékosa ig. A szándékosságnak két főfo- kozata vau: az előre megfontolt ós az előre meg nem fontolt szándékosság. Az előre megfontoltsághoz nyugodt mérlegelés szük­séges az órlelődéshez, a megfontoltság ezen synonim íjához. A gondolat megfogamzása ós a véghezvitel között bi'onyos idő szük­séges. Di, hogy mennyi legyen ez az idő, arra nem ad választ a tudomány. Volt megszabva 6 órában, volt 12 órába », sőt a brazillá törvény ezt az időt 21 órában szib'n meg. De mindezek csak fantasztikus tá* reek, mert az időt nem számítani, hanem mérlegelni kell. Legbiztosabb niesve mindig a konkrét eset különös kö­rül niényeiben rejlik. A rablógyilkosnak rendszerint nincs hosszú tanakodásra szük­sége, hogy elnémítsa tettenek tanúját, aki e árulhatná A szenvedély uralma alatt n ogő kedólyhangulit, midőn az ember szi­vében tenger háborog, mérlegelni képtelen. A szenvedélynek, hogy hatalmába kerítse ?. -nibért időre van szüksége. Mennél to­vább tartott a bare a szenvedélylyel szemben, annál nagyobb az erkölcsi erő, amely ennek ellenállani képes. A rövid idd u m zarja ki a praemediuiiot, ^de vi­szont a hosszú idő kizárhatja azt. Önöknek a telinek előzményeit, elkövetési módjait, a tett utáni viselkedését, a tettes értelmi fej­lettseget kell méilegelniük. Ezek szolgálja­nak Ö rök iek Útmutatásul, akkor verdiktjük igazságos lesz. Ezután ösmerteti még az elnök, hogy a gyilkosság halállal bűn otendő, de a bí­róság, a 9i. §. alkalmazásával a halálos büntetést életfogytiglani fegyházra valtoz- t thitja át, a 92 §. alkalmazásával pedig 15 évi fegyházra. M ijd ösmerteti a rablá3 bűntettének tényálladékait és a feltett kér­déseket. Az elnöknek nagy figyelem között előadott resumméeje után ez esküdtek vissz, vonultak tanácskozásra. A verdikt. Mintegy fél óra telt el feszült, izgal­mas várakozásban, mikor ismét bevonultak az esküdtek. Irsik Forenc az esküdtek elnöke iz­gatottan olvassa fel a kérdéseket: Bűnös e Nagy József vádlott abban . . . és itt olvassa a gyilkosságra vonatkozó első főkérdést. Órak hosszúságának tűnik lel az a szempillaotásnyi idő, amely alatt az esküd­tek főnöke kimondja : „hétnél több nem.u H tik moraj zug végig a közönség somiban : a vérre szomjas emberek elége­detlenségének moraja. Ebben a pillanatban Hagy József beteg nyaka végleg kicsúszott a kötélből. A második kérdés a védő indítványára tétetett fel szándékos emberölésre vonat­kozólag. Az esküdtek verdiktje: „hétnél több igen." Ugyanígy a rablásra vonatkozó kér­

Next

/
Thumbnails
Contents