Szamos, 1913. február (45. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-15 / 38. szám
2. oldal. SZAMOS (1>1S. február 15.) 18. szám nyilvánuló erős kirohanás, ami bizalmat, szilárdságot jelent egy kérlelhetetlenül haladó előrenyomulásban: erős gyökereket verni itt a végvárakon, a hóbortban született, de ha igy megy, nem is olyan lehetetlen nagy oláhország határán. Nagykároly váró sáó az érdem, hogy felösmerve egy görög katholikus magyar püspökségnek a hatalmas jelentőségét ebben az oláh fószkelődés elleni védekezésben, siet felhívni az illetékes körök figyelmét arra a körülményre, hogy Bzéles Magyarországon nekünk van a legnagyobb szükségünk erre az intézményre. A püspökség kultúrát, gazdasági erősséget, állandó és ellenőrzött mozgalmat, szemmel látható életet jelent, megtörhetetlen erős vódbástyát, mely ellen hiába ásnak aknákat, hiába but- tognak titkos gyülekezésen — ez az intézmény közzé ékelődik az anyag és feldolgozók közé s évtizedek erős kitartó munkáját évszázadok sötét múltjába képes visszavetni Az érdem Nagykároly városáé a kezdeményezésben s a jutalom, hogy az az övé is legyen feltétlenül megilleti ezt a várost. A szükség azonban az egész vármegyéé s a mi külön törvényhatóságunké is, úgy hogy félre kell tennünk kicsinyes viBzálykodások jelentéktelen aprehenzióit s a küzdelemben Nagykárolyért, nekünk is ki kell vennünk a részt. AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, valamint finom, puhabőr és fehér teint elérésére és megóvására nincs jobb szappan, mint a vilbghirü „Steckenpferd" liliomtejszappen. Védjegye .Steckenpferd“, k - ziti Bergmann et Co. cég Tetschen a|E. — Kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertér s minden e szakmába vágó üzletbe*. Darabja 80 fillér. Hason óképen csodálatosan beválik aBergmann- íéle „Manera" liliomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tubusa 70 f.-órt mindenütt kapható. 1 fiú meg a leány. Irta Zsoldos Andor. A fiú : Nézze! A leány: Mit? A fiú: Kisütött a nap. A leány: Látom. A fiú : ... Érzi ? . A leány: Mit? A fiú: Ki ütött a nap. A leány: Mondtam már, hogy látom. A fiú: Igen. Azt tudom, hogy látja. Én azt kérdeztem, hogy óizi-e? A leány: Ejnye, de furcsa maga! A fiú: Furcsa? Miért? Mert azt kérdeztem, hogy órzi-e a napsütést, mert itt állok maga mellett és nem mondom azt, aminek m^ga örülni tudna. A leány : Honnan tudja maga, hogy én minek t-doék örülni ? A fiú: Honnan I ? Mert. .. onnan .. . azért. . . A leány: Hahaha! No ugy-e, hogy nem tudja. A fiú: Dehogy nem. A leány: Hát akkor mondja meg. Távirat és telefon. A választójogi bizottság ülése. Budapest, febr. 14. A választójogi bizottság ma délelőtt 11 órakor ismét ülést tartott gróf Khuan Héderváry Károly elnöklósével. A javaslat részletes tárgyalását kezdték meg. Az első felszólaló Lukács László volt, aki azt javasolta, hogy az első hót szakaszt együttesen tárgyalják. Schuller Rezső azt kérte, hogy a nyolcadik szakaszt is vonják bele az együttes tárgyalásba. A bizottság igy határozott. Szabó János indítványozza, hogy a szakaszból hagyják el az életkor elérésére, vonatkozó hivatkozást. Kabós Ferenc az öt évi állampolgárság e hagyását, Varga Gábor a szakasz végére ennek a pótlásnak felvételét : „és ha a választói névjegyzékbe fel van véve“. A második szakasznál Blanár Béla azt inditváavozta, hogy a korhatárt szállítsák le harmincról huszonnégyre. Ko3tyái Miklós a 30 éves korhatárt nemzeti szempontból veszedelmesnek tartja. Lukács László miniszterelnök azt a módosítást javasolja, hogy az, aki már megszerezte a választói jogot, no veszítse el azt állandó lakhely cimón akkor sem, ha lakását egy éven belül más községbe teszi át. A miniszterelnök még azt a módo3Í tást is javasolta, hogy ne csak az állami, de a községi üzemek alkalmazottai is kapjanak választói jogot. Délután 2 órakor 8 miniszterelnök indítványára a tárgyalást holnapra halasztják, az indítványok tekintetében pedig a határozathozatalt elhalaaztják akkora, amikor a kormány azokra nyilatkozhat. Wekerle felolvasása Béosben a monarchia passiv kereskedelmi mérlegéről. Bács, febr. 14. Wekerle Sándor volt miniszterelnök ma délután az alsóausztriai iparegyesület meghívására felolvasást tartott Bócsben a mon A fiú: Jó. Megmondom. De Ígérje meg, hogy nem fog kinevetni. A leány: Tudja, hogy maga roppant nevetséges ? A fiú : Miért ? A leány: Mert az imént még a napsütésről akart beszólni, azt akarta mondani, hogy it* a tavasz, h 'gy milyen szép lesz a virágfakadás, szóval udvarolni akart banális, régi stílusban, úgy, ahogy a Szó maházi novelláiban meg a Marlitt regényekben olvasta. Azután hirtelen meggondolta magát és most meg úgy akar udvarolni, ahogy még sokkal unalmasabb, mintha a napsütésből vezette volna le, hogy szép vagyok, hogy a szöszke fejemre milyen aranyos fátyolt von az első melegebb napsugár, hogy ez a napsugár kizárólag azért süt ide az ablakra, mert ón itt állok. Hahaha I A fiú: (aki a leány beszéde alatt lassanként egészen a virágokkal dúsan megrakott kis diszasztalig húzódott, a leányos, pajkos kacagásra egeszen elvörösödik, látszik rajta, hogy mondani akar valamit.) A leány : Ne tiltakozzék, jobb szeretem, archia passiv kereskedelmi mórié* géről. A felolvasásra Budapestről több előkelőség, pénzügyi és kereskedelmi vezető- ember rándult át a császárvárosba. Wekerle kíséretében volt Szterényi József volt államtitkár is. Bécs pénzügyi és kereskedelmi világa nagy érdeklődéssel kísérte Wekerle felolvasását. Pólyák rendőr elítélését helybenhagyták. Budapest, február 14. A budapesti törvényszék, mint felebb- viteli bíróság ma foglalkozott Pólyák István rendőr ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt megindult bűnüggyel, melyben a büntető járásbíróság Polyákot hőt napi fogházra Ítélte. Pólyák a parlamenti zavaró k idején megtagadta az ellenzéki képviselők kivezetésével szemben az engedelmességet. A törvényszék a mai tárgyaláson helybenhagyta a járásbíróság Ítéletét. Török elszántság. Konstantinápoly, február 14, Újabb drinápolyi távirat szerint Sükri pasa kijelentette, hogy addig, amig egy katonája lesz, a legelszáotabbaa védelmezi a várost. Ü8 ha kénytelen lesz kapitulálni, akkor előbb porrá égeti a várost s csak úgy juttatja az ellenség kezére. Abulairi csata. Konstantinápoly, február 14. A Bulairnál tegnapelőtt vivott ütközet a legnagyobb és legvéresebb volt minden eddiginél. Tegnapelőtt délután négy órakor kezdődött és tegnap i-egget végződött. Mind a két harcoló fél teljesen kimerült. A törökök megtartották hadállásaikat, de ez nagy véráldozatba került. Az ellenség részén bolgár, szerb és görög hadoszlopok harcoltuk, a melyeket a török sereg há- romfelol támadott meg és ugyanakkor a félsziget két partja felől e. török és görög flotta is beleegyeledett as ütközetbe. Katonai szempontból is rendkívül tanulságos volt ez a csata, mert a szárazföldön vívták a bottá segítségével. A halottak száma mind a két részen igen nagy volt. Hogy milyen elkeseredetten küzdöttek ha ilyen naiv, félénk szentimentális diákgyereknek mutatja magát Tudja, én nekem mar nagyon sokan ud^roltak . . . Olyan is volt, aki tetszett . . . egy kicsit. A fiú: Egy kicsit ? A leány : Olyan is volt, akit egyszer meg is csókoltam I A íiu : Egyszer ? A leány : Éppen igy állt a virágok mellett, mint maga most. A fiú ; Mint én most . . . A leány (egyre halkabban, melegebben, mintha az, akiről beszélne, ott állana a virágok mellett) : Akkor is sütött a nap . . . A fiú : Akkor is. A leány : És akkor is jácintokkal volt tele rakva a kis virágasztal. A fiú : Jácintokkal . . . A leány: Egyet ő hozott belőlük. A vöröset . . . A fiú : A vöröset . . . A leány (elhúzódik az ablak mellől, a függöny egyik szárnyát észrevétlenül leereszti, megáll a zongora és a virágasztal között. Feje fölött egy fehér rámás kép van, amely csókolódzó párt ábrázol) (Folyt, köv.)
