Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-15 / 11. szám

2 ©iá*!. 3 Z A M ö I (1918. jaBuár IS.) 11. *zéu demokrata vezetőségnek, hogy ezeket a javító módosításokat megvárja és lelkiismeretesen megvizsgálja, vájjon azok nak beillesztése után nem módosul e a par­lamenti reform olyanképpen, hogy sz ellen az ultima ráció alkalmazása már az ő fölfogásuk szerint so volna helyén ? Eszembe jut Wekerie Sándornak egy igen találó és igen politikus mondása, melyet akkor tets, mikor az adóreformját a szak körök és a képviselőház nyomása alatt igen lényeges pontokban módosította. „Egy előrelátó pénzügyminiszter — mondotta Wekerie — sohase fog beter­jeszteni oly?n adóreformot, melyet min­den részletében változtatás nélkül akarna keresztülvinni, hanem olyant, melyből a tárgyalások után az süljön ki, auiit ő tervezet “. Ez áll a vá!asztóreformra is. Többet erről nem mondok. Talán oz is sok volt. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A választójogi reform benyújtása ismét al­kalmat adott a bécsi sajtó egyes orgáau mainak arra, hogy a szokott fölényes han­gon bírálja a javaslattal kapcsolatban fel­színre került kérdéseket, amelyeket szociális és nemzeti szempontból fontolóra kell venni. Előre volt látható, bogy a választójogi tör vényjavaslat nyomáu, maiy egy hatvan éves állapotból az első lépést teszi a jogkiter­jesztés utján, a vélemények nagy fölzajlása fog elkövetkezni. A magyar államférfiak, Lukács, Hédsrváry, Tisza és mások löbb- izben előre jelezték, hogy a választójog re­formja természetszerűen föl fogja idézni a mostani pártkeretek uj alakulatát. Mert hi­szen lehetetlen, hogy egy ilyen mélyreható kérdés no idó/za elő a szociális téren meg- nyilatkozó hitvallások követőinek határozott állásfoglalását és ehhez képest b zonyos uj csoportosulások létrejöttét. Értjük, hogy odaát Ausztriában csodálkozást keit, hogy milyen izük terjedelmű, egyelőre legalább az a po’itikai zajlás, pedig ennek is éppen odaát könnyen megtalálhatjuk a természe­tes magyarázatát azokban a tapasztalatok­ban, amelyeket az osztrák radikális válasz­tójog ebő parlamentjéből eddig gyűjtöttek. Természet esnek kellene találniuk a bécsi lapoknak, hogy mi anélkül, hogy ezeket a tapasztalatokat a doktrinér szociá izmus tanításával egybevetnék, a mrgünk viszo nyai szempontjából a radikális választójog Lajtán tud vívmányait egyáltalában nem tarjuk csábi'óknak. Désy rágalmazási pőre. Az ellenzéki sajtónak iámét elfogyott az anyagja, nosza kapva kap egy bűnvádi perrendtartás által megrendelt eseményen, — hogy Désy Zoltánt, a miniszterelnök által ellene indított rágalmazási pírben ki­hallgatta a vizsgálóbíró. Erről a kihallgatásról aztán hasábos közléseket hoznak, amelyekben az uifogu- latlan olvasó mindenekelőtt azon üíődík meg, hogy a hivatali titoktartásnak, de a modern büntetőeljárás szempontjából is szigorúan megóvandó bizalmas jellegnek félretételóvel a volt államtitkárnak, mint vádlottnak, nyilatkozatai úgyszólván szte- nogmfikus hűséggel jutnak a ryiivánosság elé. Nem tudjuk, magától a volt állam­titkár urtói erednek-e közvetlenül ezek a nyilatkozatok, vagy védőjétől, mert hiszen rajtuk kiviil a kihallgatásnak csak a vizs­gálóbíró volt tanúja ; de ez nem változtat azon, hogy ezzel a közléssel legalább is i'letlon-jóg történt. A iojalitás szempontjából sem kifo­gástalan ez az eljárás, mert hiszen az ilyen egyoldalú közlések, amelyekre a másik fel nem nydaikozhaíik, nyilvánvalóan elárulják a hangulatkeltés szándékát. E: esetben azonban, azt hisszük, ennek az utóbbi célunk az i yen irányzatú közlések, mint a tegnapiak, nem tettek jó szo'g da- íot, mert csak újabb bizonyságát szolgál­tatják annak, amit már az ügy eddigi fej­leményeiből is mindenki láthatott, hogy Désy Zoltánnak a miniszterelnök e'íen tett súlyos vádjaira nincsen, amint hogy n«m is lehet, semmiféle bizonyítéka. Ö maga árulta ezt el, amidőn a vizs­gálóbíró nyomatékos fő szólitására, hogy bizonyítékait már a vizsgálat során e:ő kell adnia, ismét csak » rnö„é az ígéret mögé bujt, hogy ö bizonyítékait majd csak a főtárgyalásoí fogja előterjeszteni. Dssy Zoltán kissé a szokottt mértékűén tut veszi igénybe a régi közmondásnak : Qui habet tewpus, habet vitám, kedvezését, mert a mohón publikált első törvényszéki ki halig nás a komolyan Ítélkező közönség előtt csak újabb megerősítését hozta annik a ténynek, hogy Di>..-.y Zoltán nagy garral előadott vádjait bizonyítani nem tudja. h 5 d c s ö v e k, vályúk és víz­tartó meden­cék valódi jó j minőségben Szatmáron csakis Kosa Bertalan es Fiánál! szerezhetők be. — Telefon szám 20ö. • , _________oJ HÖ LG YFODliÁ SZ-TEH EM ! I BALOGH női manicür és villamos szép­ségápolási-terme a „PANNÓNIA“ szállo­dában. — Állandó hajkiállitós. Csokoládé királynál Rákóczi utca 28. szám alatt elsőrendű Jonathan alma és kiváló csemege szőlő jutányos árért kapható. Színházi cukorkák nagg választékban. Hogy kerültek a najádok a spájzba ? A Regatta bál és az erkölcs. — Tanulságos kulturtörténeí. — Szatmár, január 14. Szombaton esi.8 lázban égett a szat­mári Szamos Csoluakazó Egyesületnek minden tagja, akiket röviden regaiiisták né­ven becéznek az Osztrák Magyar Bank helyi fiókjától kezdve fel egészen addig a csekéiy kis bankfiuig, aki képes lenne a szent k«reszlséget ís felvenni, ha biztos volna abban, hogy akkor beválasztják az exklusiv „Regattádba. Szombaton este ugyanis a Szamoshoz cimzott Ciolnakázó Egyesület fényes mulat­ságot rendezett a Kaszinó összes termeiben. Mint a báli beharangozások siokásos síb- lonjai mondják : a busgó rendezőség min­dent elkövetett a mulatság sikere érdedében. Tisztán a siker érdekében körétté el például azt is, hogy a műt augusztusi programúitól eltérőleg nem rendezett nép­ünnepélyt a Kossuth kertben, sőt mellőzni a szokásos kabarét is, a derék, jó, megszo­kott kabarét, amelyen el szokták szavalni Petőfitől „Áz anyud tyúkja“ cimü költe­ményt,'előadják Molnir Ferencnek valame­lyik novelláját drámába átültetve és be-tou- ferálják az összes, már már feledésbe menő vicceket. Szóval ezutt-d eltértek a hagyomá­nyoktól a regittisták, akik csak egy szim­pla, száraz táncmulatságot óhajtottak ren­dezni. Da hát Regatta terve-', — és más va­laki végez. Sőt ezúttal — mint a következmények megmutatandják — mondhatjuk úgy is, hogy a Regaltí perverz, Isten pádig végez. Az Ur odafenni a magas egekben nem nézhette ei, hogy a RegaUisták, akik utó- végre nem is az ö kiválasztod népoi, si­mán megússzák a táncmulatságot és kikül­dötte egyik megbízottját, hogy gondoskodjék a közönség szórakoztatásáról. A kiküldöttet — diszk:étek vagyunk, nem írjuk Isi a névé*, még a kezdőbetűit sem, csak épp m jelezzük, hogy : — —élet ilynek hívták ős nem a református gimnáziumban tanár, nem is az egyetemér;, nem is tánctanár a tá seaalyen, nőm is i - lemlanár az illem . . . iskolában. Csík nár és nehogy rái merjenek : —éterffy­nek hívják. De kezdjük az elején, ez a sorja. A Regatta Egyesület tagjai közöd van egy jóaevü és nemcsak Szatmáron, de a főváros művészköreiben is előnyösen és jói ösmert festőművész : R'dz Péter. A Regat listák el ha táró-Iák, hogy ezút­tal nem fognak táncrendé; csináltatni a megjelent hölgyek részére, mert esetlég sok táncrend talál megmaradni és a részint nem adhatják el egy másik mulatságnak, hanem felkérték Rátz Pétert : festene ne­kik egy nagy fali táncrendet, amiről min­denki leolvashatja a táncok rendjét és nem rop majd csárdáit, mikor kreniz-polka van soron Rátz Péter nem olyan üu, akii kétszer kell kérni, hogy fessen, hát festett. Festett egy olyan táncrendet, hogy a rendezőség általános hódolattal akasztotta fel a terem Nagyobb mennyiségű női és férfi czipo érkezett Leszállított árak! cipőgyár helyi fiókjába Deák-tér 7. Leszállított árak!

Next

/
Thumbnails
Contents