Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-08 / 5. szám
Uli. jeatiir 8.) *tám. S Z 1 M • S 3. oldtl. A jóiéként/ pénmintésmtek. A sz«t- ■aári pénzintézete* * mull. érben elad ízben statuáltak oly nem»« példát, amely, ha azt as ország ő«»ee« pénzintézetei kővet- ■ék, «lkain««« volna arra, hogy enyhíti» a szegények nyomorát télviz idején. Mo«t újból megismételték tavalyi nemes cselekedetüket. Kilenc pén« intézet, aévszerint a Szatmári Bank, Leszámítoló Bank VArme jryei Takarékpénztár, Termény és Hitelbank, Kereskedelmi Bank, Magyar Bank, A'talá- no« Bank, Forgalmi Bank és Hitelbank 925 koronát adtak össze oly eélbó), hogy a helybeli szegények közt mint tüzifa-iegélyt osszak szét. Ezy kilenctagú hölgybizotiság Rooz Samuné izr nóegjGti elnöknő reze tés« «lett nemcsak szívesen vállalt* »» pénzosztás azép, de nehéz és «ok kellemetlenséggel jéró mirsiójét, de raadAsu! a nevezett összegeit még pótolták 300 koro bóvöI az izr. nőfgylet pénztárától is. Január hó 2 án és folytatólagosan 6 Au folyt a pénzosztás a Kossut L. u. 1. sz. a. hitközségi tanácsteremben. 286 szegénynek — felekezeti külömbeég nélkül — jutott kisebb-nagyobb mértékben »z adományokból, amelyekért sok áldás szállt az ég felé, nemcsak sz adakozó intézetekre — melyek a nyomasztó pánzviszoDyok dacára a szociális nyomor enyhítésért készréggel hozlak öldoratot— de ♦ sagélyosetásban far* dozó hölgyekre is, akiké a főórden», hogy ez a szép ukció egyáltalán fog&ontositható volt. 41 42 43 44« számú eredeti S chroll-féle ebiffonból készült pique és damaezt mellű legfinomabb — féifi ingek darabja — 2 KORONA j legkevesebb 6 drb. vételnél a „Yiktoria“-ániM2ban — a színházzal szemben. — A geszterédi haramiák kóbor cigányok voltak. Újabb részletek a Lichtmann-féle vérengzésről. — A Ssamoa tudósítása. — Nyíregyháza, január 7. Minapi számunkban hirt adtunk arról n hallstlenul vskmerő rablótámadásról és rablógyilkoseági kísérletről, amelyet néhány h«rami» követett el Lichimann Lajos geszterédi nagybirtokos ellen. A régi rablóvilágra emlékeztető vérengzésről a következő újabb részleteket kaptuk : Hétfőn, harmincadikén este, vacsora után még az ebédlőben szórakozott Licht- raann Lajo», felesége és egy kis rokon leányka ügy esti kilenc óta körül lehetett az idő, mikor az ebédlő ajtaja hirtelen nagy zajjal feltárult és hat bekormozott arcú férfi rohant szón be. Az első, egy hosiau, feketeheju, torzouborz arcú hara mia kezében revolverrel, az öreg Licht- msnnhoz lépett es reá lőtt. A golyó Lieht- mann vállába fúródott és könnyű sebet ejtett rátjt,H. Mikor s rablók látták, hogy a lövés nem Ölte meg a birtokost, még két golyót röpítettek feléje, de azok szerencsés véletlen folytán nem találtak senkit, hanem a szomszéd szoba ajtajába fúródtak. A halálra rémült Lichtmanmlól ekkor pénzt követeltek a rablók: — Pénst, vagy itt halsz meg ! Lichtmann zsebébe nyúlt és átadta pénztárcáját, melyben körülbelül kétszáz ko róna papírpénz volt. Nem volt nála több pénz, mert ■ néhány nap előtt, a dohány- beváltásnál kapott nagyobb összeget az uj- íehértói takarékpénztárnál helyezte el Licht- mann. A vérszomjas rablók keveseUék a kapott pénzt és többet követeltek. — Az ezreieket ad elő, amelyeket a dohányért kaptál 1 Az öreg ur kért, könyörgött, esküdö- zőtt, hogy nincs több pénz a háznál, de a bekormozott arcú haramiák nem hittek neki és ismét reá lőttek. Az öreg ur az ijedt ségtől es izgatottságtól összeesett. A rablók azt hitték, hogy Lichtmannt megölték, hát a halálra rémült Lichtmannéra rohantak és attól követeltek nagyobb összegű pénzt. És mert az asszony sem ndhatott Dekik, hárman is rásütöitek revolvereiket. Lichtmanné, akit kezén sebesitetlek meg súlyosan, könyörögni kezdeti, de hasztalan. A mogva dúlt rablók ismételten közvetlen közelről akartak az asszonyra lőoi, mikor nagy zaj keletkezett a ház tőrül. A sürü lövések za- jar<« figyelmesek lettek a szomszédok, akik segítségért kiabálva jurták be az utcákat. — Rablók, gyilkosok vaunak J.icht- mnnnéknnl, emberek ;egitsetek ! És néhány perc múlva botokkal, vas- villákkal felfegyverkezett oratórtömog vette körül a házat, amelyből a vérengzésükben megzavart rablók az ajtón, ablakon kiug- ralv«, a nagy kerten keresztül futva menekültek. A szobába behatolt emberek szeme elé borzasztó látvány tárult A bútorok összetörve, zúzva, n padló tele vérrel. Néhányan Licbtmannak és nején k nyújtottak segélyt, a többiek p«dig a rsblók üldözésére siettek, de természetesen, hiába. Azok már elmenekültek, nyomtalanul el üntek a ködös este sötétjében. Ha a szomszédok csak egy két perccel későbben veszik észre a rablók garázdálkodását és zavarják mtg az emberi fe- nevadskat vérengzésükben, úgy biztosan halálra lövöldözték volna az igy is kegyetlenül megkínzott Lichtmann Lajost és feleségét. A ebédlőben voit kis rokooleány csodálatosképpen menekült meg a biztos haláltól. Mikor a rablók betörtek, a kis leány abban a percben bemenekült a szomszéd szobába és onnan volt fültanuji a borzasztó jelenetnek. A csendőrsé^ erősen nyomozza a tetteseket. Minden jel azt mutatja, hogy kóbor cigányok voltak a vakmerő, kegyetlen tettesek. Az éjszaka fiai. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, jan. 7. Amint leszáll az éj s megkezdődik az éjszakai élet vándorlása, apró, e^eueréai gyerekek iepik el a város különböző részeit. Rongyos ruhájuk, beesett szemük, gyűrött az arcuk, horpadt a mellük ezeknek a gyerekeknek, akiket mindenütt úgy ösmerneb, mint az éjszaka fiait. A napokban a Szamos munkatársa egyik külvárosi korcsmában találkozott öt ilyen csenavész éjszakai fiúval. Egy kerek lábú asztalnál ültek valamennyien a korcsma közepén. Az asztalon piszkos üres boros üvegek, az asztal körül cigureita darabok. A gyerekek, akik közül a legidősebb sem volt 15 éves, kártyáztak : huszonegyest játszottak. Egy sápadt arcú, köhícselö, alig 10 éves fia adta a bánkor. E ötté néhány róz- krajcar, kezében egy csomó piszkos kártya. Az asztalnál ülök a bankos felhívására megkezdték a játékot. Az egész társaságnak, alig volt több 20—30 krajcárjánál, ekörül forgott mintegy -ét óra hosszáig a játék Amikor ezután már az utolsó játékos is kidült, akkor a bankos, a sápadt arcú, köhécselö fiú vigyorogva le tette az asztalra a kártyát és beseperte a nyereséget, melyoöl azután pálinkát hozatott. Egy ideig néma csend uralkodott a korcsmában, amelynek egyik ablakán erősen befütyült a szél, majd egyik letört játékos, egy alig nyolc éves fiú, töri meg a csendet. — Ma még nem ettem — szólt egyik társához. — Ideje volna már valami után nezni. E végre csak akad valami a horogra, ha holnap nem, holnapután. Most a korcsmáros lép be, kezében egy nagy tál fölt burgonyával. A párolgó ételt leteszi az asztalra s mosolyogva mondja : — Na most egyetek. A korcsma alakjai móhoa esnek neki a tálnak s néhány pillanat múlva csupán néhány széjjel szórt burgonya héj jelei, hogy az ehes had « tál tartalmát felemésztette. Ezuuui mogint néma csend. Az éjszaka fiai az asztalhoz dűlve néznek egymásra, ugylátszik egy tervet forgatnak agyukban, egy tervet főznek mindannyian. Végre hosszas hallgatás után újból megtörik a esend. Most egy 10 évesnek
