Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-04 / 3. szám
flflS. január 4.) 8. »Bfltn. 8 Z A M 0 8 3. *lJal Meggyilkolt betlehe- mes bányászlegény. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, jan. 3. Mint minden vidéki váróban, Nagybányán is szokásos még mindig a karácsonyi betlehemi játék. A bányasziegényok pásztoroknak öltözve, végigjárják az egész várost s régi pásztorjátékokat játszanak. Köztük volt Pap János fiatal bányász is. A legények a karácsonyi nagymulatság után, ami a pásztorjátékokat követni szokta, mind hazatértek, Pap János voit az egyedüli, aki nem ment haza. Eleinte szülei se tulajdonítottak nagy jelentőséget az esetnek, másnap azonban jelentettek az esetet a rendőrségen. A rendőrség felkutatta az egész várost, de & fiúnak nyomár.! nem akadt. Péntek délelőtt végzetes fordmat állott be a dologban. A Zazar hidján járókelők észrevették, hogy n hid alatt az erősen megdagadt viz egy férfi-holttestet hömpölygői. Körülbelül mintegy kétszáz méternyire vitte még a viz a hullát, mikorra sikerült kifogói. ü. hullában a szülék felismerték fiukat, Pap János bányászlegényt. Súlyos külerő- szak nyomai voltak láthatók rajta, amiből következtetni lehet, hogy erőszakos utón tették el láb alól. Valószínű a feltevés, hogy a játékok alkalmával sok pénzt szerzett s azért gyilkolták meg, hogy pénzhez jussanak. Színház. Színházi műsor. Szombaton — újdonság először — „A kicserélt feleség* opereite (C. bérlet.) Vasárnap délután „Tengerész Kató* operette. — Este — másodszor — „A kicserélt feleség* operette (A bérlet.) Erős láncok. — Salten Felix satirikus vigjátéka. — Valóságos jótétemény számba megy, hogy a mai szomorú világban, amikor min denütt ‘csak szomorúságot lát és hall az ember, a sok keserűség között az ember néha-néha jut egy kis jótékony, édeskés limonádéhoz. Jól esik látni, hogy még nem fogytak ki azok az idők, akik merészelnek nemcsak pikáns és ar cpiriió viccekkel, frivol helyzetekkel elérni színpadi sikert, de ártatlan dolgokkal is előmerészkednek. És jól esik látni, hogy ezek az irók nem csalatkoznak. Van még érzék a közönségben az ártatlanabb természetű dolgok iránt is, ha az ártatlanság egyszersmind nem jelenti feltétlenül a lapos unalmat is. Az Erős láncok — Salten Felixnek, a Heidelbergi Diákélet jeles szerzőjének szatirikus vigjátéka — kedves, lányosán fehér, érzelgős vígjáték, amelynek második fel vonásában a gyengédebb lelküek még könnyeiknek is — mint mondani szók««: — szabad folyást engedhetnek. Mint késő éjjel jelentik, ebben a második felvovásban tizenkét tankügyész sirt keserves köny- nyeket. A szatirikus irány a darabban arra igyekszik, hogy a külömben már agyon- szatirizáh német uralkodóhercegek egyikét „lesülyeBsze* hétköznapi emberekké. Eddig megszoktuk és már meg is untuk, hogy ezekből az alakokból a szerzők komikus, együgyű bobózati figurákat faragnak. Az Erős láncokban a szatíra valóságos, vérbeli, szívvel érző embereknek mutatja be az uralkodó hercegi család tagjait, akik között ar. anyahercegnö egy bájosan, kedvesen házsártos nő szinte öntudatlanul zsörtölődi belé magát abba, hogy a fiát, aki a harmadik felvonásban lép a trónra, lemondott atyja örökébe; — összeházasítsa a varrónőből hercegi barátnővé felzüllöU asszonykával. Nagyjából ez a darab tartalma. A bemutató est valóságos ünnepi estje volt a színház fiatal művész házaspárjának : a Szőke párnak. Szókéné Garai Ilus bájos kedvességgel, elragadó naivitással játszotta meg a herceg barátnőjét, Szőke pedig tel jes művészeté', egyéniségének minden melegét belev tte a fiatat herceg alakjába. A közönség zajos ünneplésben részesítette a müvészpárt, akiket minden felvonás után többször hivott a lámpák elé, sőt meg kellett nvilni a tapaok előtt u vasajtónak is. Hahnel Aranka az anyahercegnő sze- rezében bebizonyította, hogy nemcsak kiváló drámai erő, de finoman játszó, elegáns, sima társalgási színésznő is. Szalóky egy komikus figurát játszott és jóizü mókáival többször hangojan megnevezette a közönségét. Bársony kis szerepében volt kitűnő. Szerkesztői üzenetei^, amel^el^ minclen^it illetne^. Mi az újságíró kötelessége ? Illetve mi nem kötelessége az újságírónak? Mert a kötelességeit bajos volna egy szűkre szabott cikk keretében elmondani. Ellenben a mi érdekünk, hogy a közönség lel legyen végre világosiivá arról — legalább részletenként — hogy mivel nem köteles vele szemben az újság és az újságíró. Itt voltak például a szilveszteri kabarék. A közönség úgy vélekedik, hogy az újságírónak ká kötelessége szilveszter éjszakáján versenyfutást rendezni az összes szatmári mulatóhelyek között, a kaszinótól egészen a Hazám kávéházig és mindenütt beszaglászni, hogy micsoda jeles mulatozással köszönti az uj esztendei váltólejáratokat az elfogadók mulatóserege. Mi pedig azt mondjuk, hogy ez nem kötelességünk. Nem kötelességünk táncolni, amikor nincs táncolhatnékünk. Nem a mi ér- dekünK, nem is annyira a közönségünké, hanem a mulatságé, hogy az emberek az újságból megtudják, hogy milyen fényesnek ígérkezik az az est, amelynek sikere érdekében a rendezőség buzgón fáradozik. Nem az újságíró kötelessége hát utánaszaglászni annak, hogy hol készül és mi készül, hanem a rendezőségnek a kötelessége — éppen úgy, mint a meghívók szétküldése — az újságok informálása, a mulatságokra vonatkozó kommünikék leadása is, mert | hiszen ez sem egyéb, mint a meghívás egyik fajtája. Ugyan ilyen természetű a mulatságok reíerádája is. Szívből undorodunk, hivatásunk méltóságának teljes melegével undorodunk azoktól a boglyas, rojtosgalléru sakáloktól, akik valamelyik lap „képviseletében“ lábatlankodnak a potya belépőjegy körül, sőt egyenest az újságírói tisztességgel tartjuk Összeférhetetlennek, ha valaki potyajegyet kunyorál hangversenyre vagy mulatságra létező — vagy pláne nem is létező — hircsarnokok nevében. Tessék elképzelni, hogy — nem is beszélek magunkról, hanem például egy fővárosi lapnál — mi lenne, ha azzal is kellene törődni, hogy hol van hangverseny, meg mulatság, hogy kell arra potyajegyet szerezni és hány munkatárs szakadjon száztelé, hogy mindenfelől beszerezze a reterádát — személyes tapasztalatai alapján. Tessék kiszámítani például azt, hogy hány munkatársra lett volna szüksége a Szamosnak, hogy Szatmár minden szilveszteri mulatságára jusson egy belőle, aki leigya magát a sárga- földig a referáda érdekében. És tessék mindjárt azt is kiszámítani — ha már henne vagyunk a számitgatásban — hogy mennyi költséget kell erre a célra a kiadóhivatalnak megszavazni. És tessék összevetni, hogy kifizetődik-e egy ilyen szerény vidéki lapnak, hogy mindenfelé kiküldjön mulatni egy munkatársat, akinek a referáda érdekében elkövetett mulatozását is finanszírozni kell. Ki fizeti ezt meg ? Er ennyit a mulatságok referádája nekünk ? Bizony nem. Nem, t. c. publikum, nyájas olvasóközönség, ha kell: politizálunk, ha kell: futunk a rablógyilkosok után, ha muszáj: hát csinálunk szenzációkat, de arra ne méltóztassanak kényszeríteni bennünket, hogy kényszerűségből — mulassunk is. (3) Istentisztelet. A szatmári református templomban folyó 5-ón vasárnap délelőtt 10 órakor Vincze Elek s^gédlelkész, délután 2 órakor Sarkadi Nagy József segédlelkész prédikál. A külterületen (Zsadányi úti á>l. elemi iskola) vasárnap délután 6 órakor vallásos estély lesz, melyen Vince Elek segédlelkész prédikál. Kinevezés. A nagyváradi m. kir. postaigazgató Keresztény Lajos körjegyzőt hagymásláposi postamesterré kinevezte. A vármegye közigazgatási bizottsága ez évben január 10-ón tartja első rendes havi ülését.
