Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-26 / 21. szám
2. old*! SZÁMOS (1115. jaauár 26.) 21, szára ígért Törökországnak a háború tovább folytatáséban és főleg ál ban, hogy Drinápoljt megtarthassa. Törökország ezen támogatás ellenében felajánlotta Saloniki! és Bosznia Ha: cegOTina déli részét az Aegei tengerig Városi ügyek. Mit remélhetünk a kormánytól? E héten jártak a belügyi, honvédéin) és kereskedelmi minisztériumoknál Csaba Adorján, főispán, Vajay Károly kir. tan., polgármester, Keresztszeghy Lajos dr. bizottsági tag és Pap Zoltán dr. tanácsjegyző, hogy a közkórház, helyőrségszaporitás, valamint a kereskedelmi és iparkamara ügye -ben tárgyaljanak. Ez az eljárás nem volt küldöttségi jellegű, mivel a küldöttség utján való kérelmezés a közkórhöz és ipar kamara ügyében még nem időszetü, a hely őrségszaporitás ügyében pedig úgyis el késett. Az uj közkórház ügye. A város küldötteit a beíügyminiszte riumban kedvezően fogadtak s van remény, hogy a város megkapja u kőzkórház é pite sóhoz kért állami támogatást. Mindenesetre sok függ az országos betegápolást adó fölemelésétől. A belügyminisztérium különben tárgyalásokat folytat a pénzügyminisztérium mai aziránt, hogy a kórházépítésekre előirányzott 4 millió koronát bocsássa rendelkezésére akkor is, ha esetleg az országos betegápolási pótadót nem emelik föl. Erre nézve azonban a pénzügyminiszter még nem nyilatkozott. Annak idején mindeneseire célszerű lesz küldöttség utján is nagyobb súlyt adni a város kérelmének. A kereskedelmi és iparkamara ügye. A szatmári kereskedelmi társulat és az újonnan alakult ipartestület közös emlékiratára a kereskedelmi minisztériumban azt mondották, hogy egyelőre még nincs szó a kereskedelmi és iparkamarák decentralizálásáról. Más városok is kértek iparkamarát, de ez a kérdés még nem aktuális. Hogy a kamarák ügye előbb-utóbb rendezés alá kerül, az bizonyos és akkor Szatmárnémeti jogos igényeit a minisztérium figyelembe fogja venni. Helyőrségünk szaporítása. A katonai helyőrség ssapaiitására nem sok kilátást nyújtott a honvédelmi minisztérium. A honvédiűzér csapatok elhelyezése már befejezett dolog. Ezekből nekünk nem jutott, noha a város kellő időben fölajánlotta, hogy laktanyát épit és megadja ezt a hozzájárulást, amit más városok megadnak. A csapatelhelyezésekné! azonban, mint látszik, más szempontok jöttek figyelembe. Gábor candor és a Vidéki szinészek. Bolykottáit szinmüiró. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, január 25. Ha a fővárosi müvésztársaságok dólu táni fekete’íávózásközbeu, a New Jóik ká véház törzsasztalánál, a „fővárosi ember nyugodt és elegáns előkelőségével“ heves temperamentumok és fölényes művészetüknek már minden unalmat űző témáját kiapasztották, valamelyik törzsasztalfő vagy egy fiatal, de annál nagyobb hajú modern poéta meílényzsebőből előkerül a jó, öreg vidék, amelyről a vtseasztal általánosan elfogadott tradíciói szerint solmsam lehet annyi lekicsinylőt é« rosszat mondani, amivel a vidéki művészeti és társadalmi viszonyokat, azok nívójának megfelelő érlók- tolenitéssel és nifótlansiggal vádolják. Ezeknek az uraknak a képzeletében, a vidéki művészetnek más hivatása nincsen, minthogy a fővárosi szellemóriások elméinek nagyszerű termékeit sokszorosítsák ás szerzőiket die<őiissk. Ennek az intenciónak megfelelően Gábor Andor ur, A nap 23 iki számában „Vidéki színésze!“ címmel cikket irt, amelyben a színpadi ügyesben való telje) járatlanságát és éfttőtlea rosszindulatát bizonyltja állításainak nevetségesen sivár tónus-. Olyan világításban mutatja be a vidéki fzinészet, de különösen a színészek, s-.eriaie „kulturátlau“ helyzetét, amelyről vagy a legnagyobb megbotránkozás, vagy pedig — és taián igy helyesebb — csak a sajnálkozás hangjain lehet beszólni. Nem tartanók érdemesnek ezzel a pár, küiömbea egészen jelentéktelen sorral bővebben foglalkozni, ha azok nem egy olyan ember tollából erednének, akinek darabját az összes vidéki színtársulatok csak a közelmúlt n pókban a legnagyobb igyekezettel tanulták be és adták elft. Gábor Andor is vsiószinüleg azt gondolta, hogy most mr»r a vidéki színészet néki még halála után is hálával fog tartózd azért, mert rendelkezésére» bocsájtotta a darabját, femelynél hálásabb és értékesebb anyagot — szerinte — « vidéki színész tálán még nem is kspolt 1 Valószínű, hogy egy pár héttel ezelőtt nem merte volna megírni a cikkét Gábor Andor, mert akkor az ország egy szín- társulata sem adta volna elő a darabját olyan embernek, aki igy vélekedik az ország kultúrájának és tömegnevelésének legbiztosabb sikerű és legszorgalmasabb munkásairól, a vidéki színészekről. É felejtette talán azt is, hogy a fővárosi szia házak művész-személyzete kilencven percentjét a vidéki színpadok nevelték, hogy a még Gábor Andor urnái is nagyobb irók apró kis vidéki újságoktól indullak el napi- hirekb-.n és karácsonyi versekben, hogy a jó, naiv ós becsületes vidéknek köszönhet a főváros minden olyan művészeti terméket, amelyből melegség, tiszta magyarság és ter- mészetes művészét arad a fővárosi ember százezer módon megalakított szemei és el koptatott lelke elé. Egyebekben pedig a legméltóbb feleletet erre a cikkre a szatmári színtársulat művészei adták meg. A cikk megjelenése után testületileg felkeresték a direktort és bejelentették, hogy a Sarkantyú jövő hétre kitűzött előadásán részt nem vesznek ós a szerepek uj betanulására a premieren részt nem veit egy tag sem vállalkozik. Heves Béla direktor engedett a tagok idvánságá nak és a Sarkantyú helyett más darabot tűzött műsorra. Kívánatos volna, hogy az ország többi színtársulatának . ’-eszei is hasonlóképpen cselekedjenek . -onyitókát adják annak, hogy nemcsak mvészek a vidéki szinészek, de önérzetes emberek, akik találnak módot arra, hogy J rajtuk esett sérelem, megfelelő módch idéztessék el. Még egy pár ilyen Gábor Andor fajta cikk ós akkor a fővárosi művészkörök megadják a vidéki színészeknek azt a tiszteletet és becsülést, amelyet méltán megérdemel. 1 hidcsövck, vályúk ós víztartó medencék valódi jó minőségben "Szatmáron osakÍ3 Kosa Bertalan es Fiánál szerezhetők be. — Telefon szám 200. ________________________________COL Ad óárverés a hitelezők kijátszására. Törvényesen szankcionált hitelezési csalás. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 25. A derék jó Mármaros'aan, a szomszédos kis Ugocsaban, ajiql a esocsemő már az anyatejjel szívja magába a perbeli csalafintaságot, ahol az iskolában beszéd- ós ó;teiemgy*koilat helyett a bűnvádi perrendtartást Ó? a végrehaj ási eljárást adják elő, mert m mánnarosi és uyoesai ember élet a több hasznút veszi ennek, mint «(napnak, — ezeken a helyeken már régóta kultivál- ják a hitelezőknek törvényesen védeti ki játsz sát. Most, hogy a pénzügyi és gazdasági helyzet nálunk íj beboruit és szaporábbak a végrehajtások meg az ár/erések, a jnár- maros- ugoessi iskola tért hóditoL Szat- műron is. Az eljárás, amelylye! iötvényesen ki lehet játszani a leg konokabb hitelezőt, a legádázabb foglaítatót is egyszerű, csak rá kell jönni. Amint ama bizonyos orfeum- kupiéban énekük : egyszerű és mégis nagy szerű. Ha már büntetlenül szabad kultiváini a hitelezők kijátszásának ezt a módját, szolgálatot vő ütik toljésittni a végrehajtást szenvedő embörisógg 1 szemben, tu «z ö-?zes adósok okulására ö3meríetjük a módját, hogy hogyan lehet a le- és felülfoglaü ingókat megmenteni Ad ara A bért vagy Wohl Henrik komor, úrverelő „senki lob bet“-je elől. Mondjuk, hogy lefog a hatják a bútoraidat, lovadat, ökrödet és minden ingó- bingődat. Van ugyan a magyar adósnak ezer ós egy módja, hogy hogyan hiúsítsa meg a foglalást illetve annak következményeit, mórt nőd őnagysága bizonyára tudja bizonyítani az igényperben, hogy minden, ami rajtad van, az ő saját külön keresménye. Vagy v«n a kaszüfiókban egy köz jegyzői okiratod, ameiylyet bizonyítani tudod, hogy azok az iugók, amelyeknek békés birtokában élsz, nem is a tied, harem a keresztatyádéi, aki csak szivesscgböl enged e át hsszonkölcsöribo neked, — de ta nem élsz ezekkel u sablonos eszközökkel, hanem várod nyugodtan az árverés határnapját. Ej eközben eljön hozzád — biztos-n eljön, mert az mindig jön: — az adóvégrehajtó. Hogy fizess adót. Hát fizetsz adót ? Hát nem fizetsz adót. És akkor az adóvégrehajtó szigorúan megfenyeget, hogy visz k a kétajtós fényezettet árverelni. Ét itt van a kutya illetve a hitelező eltemetve. Ez kell a magyarnak. Adó-árvu- rós. Lehetőleg éppen egy nappal a másik árverés előtt, hogy az alapfoglaltató anual jobban pukkadjon. Miért ne legyen neked örömed abból, ha árvereznek ? Hiszen olyan kevés öröme van az embernek az életben. Mert tudnod kell, hogy az adóárverést nem hirdetik meg a lapban, arról nem tud senki semmit, tehát az árverési hiénák se tapossák, köpködik össze n szőnyegeidet, nem íimfolik ie a vacakjaidat, nem turkál nak nőd őnagysága fehérnemüs szekrényében. Az adóárverésről nem értesítik az előző foglalókat sem. Hasztalan volt valaki alapfoglaltató a — mondjuk: — 6783 K 10 f-re becsű t ingóságaidra, őt sem értesítik arról, hogy a kielégítési alapot a kincstár e'árverezteti előre adóban. És akkor szépen, titokban elmegy hozzád az adóvégrehajtó a becsüssel árverezni. Beton-knt,
