Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-25 / 20. szám
2, oldal. SZAMOS (19? . január 25.) 20. szára Lelohadt a nagykárolyi rejtély. f Egy szegény, elmebajos ember... — A „Szamos* eredeti tudósitása. — Szatmár, január 24. Fővárosi híradás nyomán mi is részletesen megírtuk azt a rejtélyesnek látszó esetet, amelyben egy zsarolással megvádolt ember — a pesti híradások szerint, Kollár Lajosnak hívjak, de a valóságban Ungvári Lajos a neve — védekezésben titokzatos históriát adott elő arról, hogy Nagykárolyból Budapestre utaztában egy utitársa el mondotta neki, hogy 28 év előtt a nagykárolyi piacon elveszített egy sárga bőrtárcát, amelyben 80—86 írt. készpénz volt. Ungvári — így szólott a vallomása, amit a nyomozás során előadott a ki -.pesti rendőrségen — a mese hallatára emlékezni kezdett, hogy ő 28 év előtt, mikor Nagykárolyban asztalosinas volt, látta, hogy egy kereskedő a pénztárcát felvette a földről. Mivel azóta ebből a kereskedőből vagyonos és tekintélyes embet", bankigazgató lett, Uagváry levelet irt az illető úri ember* nek, akit figyelmeztetett arra, hogy adjon nagyobb összegű pénzt annak a megkárosított embernek, akinek ő — Ungvári — a nevét és címét sem tudja, mert ellen kező esetben feljelenti a nagykárolyi hatóságnál. Második levelében már azt írja, hogy menjen fel az igazgató Budapestre, hogy ott vele ta'áikozván elsimítsa az ügyet, mert különben Így meg úgy. A meglepetett úri ember, akiről köztudomású, hogy vagyonát tisztességes munkával és szorgalommal kereste, nem is válaszolt a nevetséges tartalmú, együgyü levelekre, hanem feljelentene Uogvávif, aki Kispesten asztalossegéd, zsarolás vétségé nek kísérlete miatt a szatmári ügyészségen. Az ügyészség megkeresésére hallgatta ki a kispesti rendőrség Ungvárit, aki ekkor előadta a már ösroeretes fantasztikus mesét. De annak az állítólagos uiitársnak a nevét, aki a rejtélyes mesében, mint a 80 ezer forint tulajdonosa szerepel, nem tudta megmondani az egész eljárás 30ráo, csapán annyit tudott róla, hogy egy alacsony, szőlm bécsi ember. Az ügyészség vállalta a vád képvise letét, zsarolás kísérletének vétsége miatt adott vádiratot Ungvári ellen, aki a vádirat kézhezvétele után egy kusza, zűrzavaros le- ^ velet irt az ügyészséghez. Ebben a levélben azt mondja, hogy ő nem akart zsarolni, c^ak jóakaratulag akarta a sértettet figyelmeztetni az ügy sima elintézésére. Amit azután levelének további részé ben ir, az fólreösmerhetetlen, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy Ungvári Lajos nem gazember, nem zsaroló, hanem egy szegény, elmebajos ember. — Ne tételezze fal őnrólam az ügyész ség — írja — hogy én olyan ember vagyok, aki zsarolni képes, mert én 1885-ben néhai Erzsébet királyné ítélkezése folytán hót német dragonyossal vívtam óiét halál harcot a királyné jelenlétében. Mindahét drago- nyost legyőztem, mire a királyné megkínált, hogy kapitányi ranggal megtesz udvarnagy- nak. De nem fogadtam' el a kitüntetést. Erre a magyar minisztériumtól egy nagyon szép kitüntetést kaptam, vitézségi érmet, első osztályú kapitányi nyugdijat, diszokle velet, diszkardot, de az ezredesem tévedésből Varga Lajos nevére állította ki az okmányokat és ezért a hadbíróság azt követelte, hogy változtassam meg a nevemet Vargára. Mivel ezt nem akartam megtenni, nem adták ki nekem a kitüntetéseket. — Ez még mind semmi, folytatja az írást Ungvári, csináltam ón külömbet is. Albrecht főherceggel lovagoltam a galíciai határon és egy kegyetlen nagy szirten mentünk át. Egyszer csak látom, hogy a főherceg veszíti el az egyensúlyi, mire. gyorsan átkaptam a derekát úgy, hogy a ló kiesett alóla, de a főherceg az ölemben maradt. A ló lezuhant 60 méter mélységbe, a főherceg azonban életben maradt, de kétszer egymásután elájult. Engem kétiz- ben is citáltak rapojtra ezért a hőstettemért, de én neon akartam menni. Akkor azt mondta nekem gróf Gsáky Károly ezredes, a főherceg hadsegéde, hogy harmadszor is raportra fognak hívni, hogy megkapj-m a kitüntetést, de én megmodtam, hogy nem fogok menni, mert én attól a főhercegtől nein fogadhatok el semmit. Én magyar ember vagyok még pedig abból a fajtából, amelyik levágja az ellenséget, ha szembekerül vele, de ha bajban van, megmenti. A főherceg engem nem bántott ugyan, de egyszer sértőleg nyilatkozott e öltem a nemzetemről. — Mindezekből láthatja tehát hz ügyész ur, hogy ón nem vagyok olyan ember, hogy zsaroljak. A törvényszéken vádirat elleni kifogásnak minősítették ezt a zavaros írást és q vádtanács tárgyalta Í3, de a vádirat értelmében zsarolás vétségének kísérlete miatt vád alá helyezte Ungvárit. Tegnap volt ebben az ügyben a fő tárgyalás n szatmári törvényszéken dr. Némethy József törvényszéki biró elnöklete alatt. Ungvári megjelent a tárgyaláson, de itt is olyan zavarosan viselkedett, hogy az ügyész indítványozta az elmebeli állapotának megvizsgálásai. A törvényszék azonban az ügy jelentőségét. kívánta leszállítani ekkor, mikor mellőzte ezt az indítvány és Ungvári Lajost becsületsértés vétségében mondta ki bűnösnek, amiért 100 korona pénzbüntetésre ítélte. anatómiai cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) a nagy drágaság dacára az eddigi szolid árakon kaphatók az összes cipők, vadász vízhatlan csizmák. Taípba vésett szabott ar. HÖLQYFODHÁSZ-TEBEM /1 BALOGH női manicür és villamos szépségápolási-terme a „PANNÓNIA“ szállodában. — Állandó hajkiállitás. Véres szerelmi tragédia az éjszakában Revolverlövések a Mősiáncban. — A Szamos eredeti tudósitása. — Szatmár, január 24. Véres szerelmi tragédia történt tegnap késő este a Hósténc nevű városrésze:), a vetési ut mentén, ahova egy elvetemedett, züliöít fiatalember ravasz kifogásokkal ki- csalt egy cselédieányt. Az elhagyott u'.ou az ój sötétjében az elvetemedett ember revolveréből háromszor rálőtt a leányra, akit mindahárom golyó eltalált. A véres tragédiáról részletes tudósításunk a következő : Dr. Lehótzky János bankigazgató szolgálatában áli Megyaszay Teréz cselódloány, akinek szülei kinnt laknak a Hőstáncban. Megyaszay Teréz jóravaló, tisztességes leány, akivel szolgálatúdéi minden tekintetben meg voltak elégedve. A csinos leányt raár régebbi idő óta kerülgette egy Kiss József nevű eizüllött, fogíaikozásnólküli fiatalember, aki valósággal üldözte szerelmével a leányt. A leány azonban nem hajlott a legény felé, aki haszontalan, léha ember. Tegnap este Kiss József felment a leányhoz, dr. Lehoízkyékhoz, kihívta Me- gyaszay Terézt a konyhából és azt mondta neki, hogy azonnal jöjjön vele haza, a Hós- táncb3, mert az édes anyja halálán van és látni kívánja leányát. Megyaszay Teréz elhitte a legénynek, hogy csakugyan az édesanyja küldte érte ás sírva kért engedelmet gazdájától, hogy hazamehessen az édes anyja betegágyához. Ei is indult a Hóstánc felé, hangosan zokogva és sietve, hogy mielőbb anyja betegágyánál lehessen. Mellette a fiú ballagott, aki tettetett meghatottsággal vigasztalta a leányt. Mikor az útnak teljesen elhagyott részére ériek, ahol már lámpa sem ég, a legény a leány elébe állott: — Teréz, tudod, hogy gyermekkorom óta szeretlek, ne taszíts ei magadtól, mert úgysem leszel a másé, meglátod. A leány csakugyan azt hitte, hogy csakugyan az édesanyja betegágyához kell sietni és ezért haragosan rászólt a fiúra, hogy hagyjon neki békét. A fiú erre elszántan rászólt a leányra: — Teréz, tudd meg, hogy vagy az enyém leszel vagy senkié! A szegény lány még mindég nem sejtet) semmi rosszat ős ismét izgatottan uta vissza a fiú közeledését. ra három revolverlövós dördült el. Ki ts József közvetlen közel b háromszor egymásután ralőtt Megyasszay Terézre. Mindhárom golyó talált. Az egyik a lány gyomrába, a másik kettő a hátába fúródott. A revolver dörrenésére Ó3 a leány jajveszékelésére a közeli házakból elősiettek az emberek, akik a vérben fetrengő leányt gyorsan kocsira tették és behozták a városba dr. Fekete Samu orvoshoz. Fekete dr. az egyik golyót eltávolította a leány testéből, a másik kettőt még nem sikerült megtalálni. A leány állapota igen súlyos, de nem életveszélyes. A merénylő fiú az éjszaka sötétjében megszökött s eddig még nem sikerült megtalálni.
