Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-18 / 14. szám
\ 2 oldal. Härtl Lujza boldog menyasszony. Jövő hóban lesz a menyegzője. Szatmár, jan. 17. Mióta elcsattant Munkácson az a világszerte hires ütés, melyet Härtl Lujza mért finom kezecskéjével a Boroevic hadtestparancsnok arcára, azóta Härtl Lujza minden lépését meleg érdeklődéssel kíséri az ország újság olvasó közönsége. Kabaréban akarták felléptetni, autogrammokat kértek tőle, mint általában azoktól szoktak, akikkel az érintkezés, az {ismeretség mindenféle nexusa értéket képvisel. Elvégre igaza volt és van a közönségnek, mert a napi élet szürke sablonjából szenzációsan kiemelkedett a Härtl Lujza esete., És ha már igy kiemelkedett a kisasszony a hétköznapi szürkeségből és benne van az általános figyelem központjában, bizonyára érdekelni fogja az olvasóközönséget az is, hogy Härtl Lujza menyasszonya lett Rákosi Béla budapesti pénzügyi tisztviselőnek. A boldog fiatal pár esküvője a jövő hónapban lesz. A korteskedés ára. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, január 17. A szatmári királyi törvényszék vizs- gálóbirája intézkedésére az avasfelsőfalusi csendörség letartóztatta Csicsó Mihály te kintélyes avasfelsőfalusi gazdálkodót és öt társát azért, mert azok január 11-én úgy megverték Lohán Mihályt, az Avas legte kintélyesebb és legvagyonosabb gazdálkodóját, hogy az a sérüléseibe hat nap múlva meghalt. Ennek az esotuek a következő előzményei vannak ; E hó elején Avasfelsőfaluban községi biróválasztás volt, amelyen két jelölt állott egymással szemben Csicsó Mihály és Czin- cás Mihály. A biróválasztás körűi nagy koríeske- dés folyt. A nagyobb párt Csicsó Mihályt akarta bírónak, mig a kisebb párt Czincás mellett korteskedett. Már-már biztosra volte a Csicsó párt a győzelmet, amikor Czincás pártjára állott az Avas leggazdagabb és legtekintélyesebb gazdálkodója, Lohán Mihály. Ettől kezdve azután a Csicsó párt el volt veszve, mert a párthi7ek legnagyobb része Lohánnal együtt átpártolt a Czincás táborba. így történt meg az, hogy a választásnál Csicsó Mihály elbukott, s Czincás Mihályt választották meg nagy szótöbbséggel Avasfelsőfalu birájává. Csicsó és párthívei ekkor bosszút esküdtek Lohán ellen, valósággal üldözték. Utón-útfélen, ahol érték, keresték az alkalmat a verekedésre. A gazdálkodó azonban mindig kitért ellenségei bosszúja elől. E hó 11-én a falubeli legények a falu nagykoicsmájában mulatságot rendeztek, ameiyen részt vettek a még mindig bosz- szuőrt lihegő Csicsó Mihály és öt párthive, valamint Lohán Mihály is. A Csicsó pártiak már a mulatság kezdetén megakarták verni Lohánt. A korcsmában lévők azonban ezt megakadályozták. Úgy éjfél tájban, amikor a pálinka gőze a legények fejébe szálló11, Csicsó és öt hive azzal a kiáltással: — Most megöljük a Czincás párt főkortesét ! Lohánra rohantak, s úgy elverték, hogy az véresen, eszméletlenül maradt a csatatéren. S Z A II • SS A súlyosan sérült embert behozták a szatmári közkórházba, ahol azután ápolás alá vették. Dacára azonban minden orvosi beavatkozásnak, Lohán Mihály csütörtökön — hatnapi vergődés után — meghalt. Dr. Göbl Alajos, dr. Vajay Imre törvényszéki orvosok Morvay Károly vizsgálóbíró jelenlétében felboncolták a huliát. A boncolás megállapította, hogy a verekedés közben átszurták Lohán tüdejét s ez a gyúrás feltétlen halálos volt. Azonkívül a 2 alszáron voltak sérülések, 5 bordája ösz- szetörve és a bal karon csontig szúrt seb volt. Csicsó Mihályt és társait a vizsgáló biró előzetes letartóztatásba helyez:e. Leszúrta a vetélytársát. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, jan. 17. Künn, a város lsgtulaó részén, a Kert utca 4. számú házban, csütörtökön véres merénylet játszódott le. Egy elvetemült, Bzerelmi féltékonységtől megvadult borbély- segéd ollóval hasbaszurta Popó Mayer napszámost, akiről azt hitte, hogy elszerette a szerelőjét. ^ Az eset hőse Darabánt György 20 éves állásnélküli borbélysegéd. A borbély- segédnek, aki különben állásnélkül van, a Kert-utca 4. szám alatt lakik a szeretője. Mostanában Darabánt állandóan a leánynál tartózkodott. Ugyanabban a házban lakott Popó Mayer napszámos is. Ugyiátszik, a leánynak tetszett Popó is, mert egy csépelt sem idegenkedett tőle. Emiatt azután állandó civakodás volt közöttük. Csütörtökön Darabánt elment, a leányhoz. Ugyanakkor, amikor ő belépett a kapun, jött ki a szobából Popó Mayer. A dühös szerelmes ezt látva, vógtele nül felháborodva nekirontott Popónak, s szidalmazni kezdte. Ebből azu'án veszekedés támadt közöttük, amelynek hevében Darabánt a nála ievő hajnyiró ollóval Popot hasba, majd hátba szúrta. A szúrás nyomán hatalmas vőrsugár lövelt ki, Popó ájultan terült el a földön. Darabánt ezután, mint aki jól végezte dolgát, bement szeretőjéhez. Popót órák múlva találták csak meg, akkor már alig volt benne élet. Beszállították a közkórbázba, ahol azután gondos ápolás alá vették. Sérülései nagyon súlyosak, amennyiben az olló átszurta a hasfalat, a másik — a háton levő — stúrás pedig majdnem a tüdőig hatolt. Darabántof, mivel szökésétől nem kell tartani, mert atyja, aki tekintélyes Vágóhíd-utcai polgár, szavatosságot vállalt érte, kihallgatás után szabadon bocsájtották. j ÜHoskovits anatómiai cipőgyár cipőüzletóben (Deák-tér 7.) a nagy drágaság dacára az eddigi szolid árakon kaphatók az összes cipők, vadász vízhatlan csizmák. Talpba vésett szabott ar. II ÖLŐ YFODUÁ SZ-TEBEM11 BALOGH női manicür és villamos szépségápolási-terme a „PANNÓNIA“ szállodában. — Állandó hajkiállitás. Színház. (1918. január lg.) 14. szám. Szinházi műsor. Szombaton másodszor „A farkas“, (A. bérlet.) Vasárnap délután „A kis doboa“, Operette. Este harmadszor „A farkas* vígjáték (B. bérlet.) Hétfőn negyedszer „A farkas“ vig- jcátók (Cz. bérlet.) Kritikán alul. Talán éppen a színészek nagy elégtételére alkotta meg az iro dalmi szójárás ezt a terminus technikust, hogy : kritikán alul. Talán éppen arra szolgál ez a kifejezés, hogy mikor az ember a színészek játékáról ezt Írja, hogy kritikán aluli volt, elégtóte ül szolgáljon nekik, hogy milyen lent lehet az a kritika, ha az ő játékuk közelében áll. Hát legyen meg ez a csekély elégtétele a színtársulat azon tagjainak, akik részt vettek a Luxemburg grófjának csütörtök esti előadásában. Sjk rossz előadást láttunk már a szatmári színházban, de az, amit csütörtök este produkált a derék szinószgárda, az csakugyan alatta van minden kritikának. A legalacsonyabb nívójú kritikának is. Szinte bámu latos, hogy mit merészkednek már nálunk beadni művészet örve alatt a publikumnak. Csak kíméletesek akarunk lenni, érdemtelenül kíméletesek, mikor a tingli-tangli szereplőit nőm soroljuk fel egyenként, minden hibájukkal egyetemben. Dicséretes kivételként fel kell azonban említenünk Dénes Ellát, aki hosszú hallgatás után teljes pompájában ragyogtatta sokszor megcsodált énekmüvószetót. Viszont Sümegi Ödönnek mentségére kell felhoznunk, hogy csak kényszerűségből énekelte el a nem neki való bariton szerepet és nem az 5 hibája, ha nem tudott helyt á!lani benns. A farkas. — Molaár Keren« vígjátékinak bemutatója. — Szatmár, január 17. No nagyzoljunk mi itt, a kis vidéki szerkesztőség szűkre szabott Íróasztalánál, nem vagyunk mi szinházi kritikusok. Nem kritikát Írunk mi a színházról, akárhogy nsgyképüsködünk is vele, csak szerény riporíszerü szinházi referádát, amelynek abban rejlik minden csalafintasága, minden tudománya, hogy megpróbálja ellesni a közönség véleményét és azt egyéni átültetésbe átkottásva visszaadni. Ha sikerül, jó a „kritika“. Ha azon ban nem sikerül, akkor jaj nekünk. Rögtön kész az ellenkritika, hogy azért nem dicsérjük a dicsérendőt, mert a primadonna nem áraszt el bennünket kegyeivel, a cse- pülendőket azért nem csepüljük, mert nyakkendő értékben nagyösszegü szubvenciót kapunk a színészektől. Az meg éppen furcsán néz ki, mikor az ország szellemóriásainak a darabjai kerülnek elénk, amolyek az egész országban vagy pláne külső országban is diadalokat arattak. Na most próbáljon a vidéki szinházi referens nekimenni egy ilyen darabnak. Próbáljam én most azt írni, hogy Molnár Ferencnek, a legdivatosabb magyar írónak a darabjában sok a valószínűtlenség, hogy nem tökéletesek a jellemei, hogy az ujszerüséghajhászat a darab rovására megy benne. Egész biztos, hogy lenagyképüznek, lemosolyognak érte. A krumplicukor áskálódik a Gerbeaud ellen. Holott a közönség már úgy van az irodalmi Kuglerekkel is, mint a cukorral, hogy csak a márkát nézi.
