Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-12 / 283. szám
Szatn^r, 1912. december 12., csütörtök. i——«—— l,,r■sesE« >GaRüSMIimi««lllBK«l«M**MMMIII ■■■■■niiMiiii Szatmárnémeti, dec. 11. A határokon, riasztó télben, meg- viseltetésnek és súlyos munkának kitéve őrködik hadseregünk>. Nemes és jótékony mozgalom indult most meg, hogy a határszéli hatonáink sorsán enyhítsünk, és néhány örömteli pillanatot szerezzünk a nehéz sorban levő harcosainknak. Az eszme egyszerre fogant meg Bécsben és Budapestn is, — a császárvárosban a legelőkelőbb körök indították meg a mozgalmat, de már nálunk is tetemes összegek gyűltek össze a határszolgálatot teljesítő katonák segélyezésére és a karácsonyi ajándékokra. Valóban alig van jótékony mozgalom, amely méltóbb volna, hogy minél szélesebb hullámokat öltsön, mint éppen ez az akció, amely hivatva van, hogy a határon őrszolgálatot teljesítő katonaság karácsonyát néhány friss és derűs színnel megaranyozza. A nemes akcióról, amelyről remélhető, hogy a magyar társadalom szívvel lélekkel fogja támogatni, eddig a következő jelentések jöttek: Id. Liechtenstein Ferenc herceg és Chlumetzky Lipót báró, akik a határszolgálatot teljesítő katonák segélyezésének bécsi központi bizottságát szervezik, Hohenberg Zsófia hercegnő előtt jelentek meg ma és kérték, vállalja el az akció védnökségét. A hercegnő eleget tett a kérésnek. A hercegnő előtt Des fours -Valderone Miklós gróf is tisztelgett, aki a flotta-egyesület hasonló akciója érdekében, mely a haditengerészek javára lesz megindítandó, kérte a her cegnő védnökségét. Hohenberg Zsófia hercegnő ennek a kérésnek készséggel eleget tett. Háború igéikül — béke nélkül. Az a vastag, fekete köd, amely most magába temet benőnket; sorvasz- tóbb erejű a gyehenna füzénél. Két álló hónapja fülük a lelkünk az izgalomnak szakadatlan hevétől és immáron eltelt ezzel a feszültséggel úgy, hogy nincs ember, aki ezt az állapotot tovább is elviselhetőnek, tovább is kibirhatónak érezné. Eljutottunk odáig, amikor a levegő már nem éltető elem, hanem maga egy külön élet, tele rejtelmes villogással, feszitő és robbanó erővel: vastag, nehéz fluidium, amelyben ful- doklik az élet, elakad a tüdő és rémes fantasztikus látomások torz körvonalait és lángoló foltjait látja az aggodalmas vagy vérbeborult tekintet. Mert maga a valóság: láthatatlan, Ára helyben é fillér. a tartalma: bizonytalan. Csak azt tudjuk, hogy valaminek történnie kell, annak, ami most van: tarthatatlan, tűrhetetlen, elviselhetetlen. El kell következnie valaminek, arai, amig el nem következett, lekötve tartja a lelkünket, a gondolatunkat, a szivünket, a kezünket, a szellemünkre térdel és rajtunk tart egy olyan töprengést, egy olyan pangást, egy olyan mozdulatlanságot, amely biztosabban pusztít és biztosabban megöl, mint akár — a háború. Tudjuk és mindnyájan át is érezzük, hogy szabad nemzetnek nagyobb értéke, érdeke és kincse nincs, mint az áldott, napsugaras béke. Megér minden áldozatot, minden türelmet, mindent, mit az élet megér. De kérdünk minden embert, kérdezzük a legbókésebbeket, a leghiggadtabbakat és azokat is, akik a legtöbbet kockáztatják: a békének áldott, termékeny és él^eío ideje-e az, amelyet mi most, immáron hosszú hetek óta háború nélkül is élünk? Halad-e minden a maga utján úgy; ahogyan normális időben, bár a legnehezebb viszonyok között is haladnia kellene ? Van nyugalom, van remény, van üzlet, van vállalkozás, van bizalom? Semmi sincsen. De anélkül, hogy csak puska is elsült volna, halomba dőlnek az elesettek: exisztenciák, tervek, üzletek, vállalkozások, de ebben az előállásban jnincs meg még a háborúnak az az egyetlen, de nagy vigasztaló és biztató ereje sem, hogy a tömérdek szenvedés, áldozat és pusztulás egy győzelem ára leszen. Egy győzelem, amely aztán uj talpraállásnak, uj és gazdag virulásnak alapja és forrása. Nem. Ebben a háború és béke nélkül való rendkívüli, borzasztó és lehetetlen állapotban csak veszteség van, csak fuldoklás van, csak pusztulás és csak összeomlás. Magyarországon igazán nem volt hírmondója se valamelyes háborús pártnak, de szintazonképpen nincs olyan ember se, aki ezt a mai gonosz állapotot mindennél rosszabbnak és mindennél gyilkosabbnak ne tartaná. Valósággal olyan a mi helyzetünk most és az egész monarchiáé, mint egy ostromban körülvett váré, amelyet — ki akarnak éhez- tetni, mint Drinápolyt vagy Szkutarit. Pedig minket még nem vertek meg se Kirkkilisszénél, se Monasztirnál és bizonyára arra se vagyunk hajlandók, hogy ötven millió ember kardcsapás nélkül megadja magát vagy elpusztuljon a rémülettől, ha három millió rác — kitátja rá a száját. De még akkor se, ha mögötte áll az egész nagy atyafisága. Ha kiüt a háború .. . A szatmári uriasszonyok értekezlete. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, dec. 11. A legutóbbi városi közgyűlésen Tanódi Márton dr. bizottsági tag indítványt terjesztett a közgyűlés elé, hogy Szatmár városa, mely háború esetén a háború színhelyétől kívül esik, első segítséget és menedéket nyújtson a háború sebesültjeinek. Vajay Károly dr. polgármester e tárgyban ma délutánra értekezletre hívta Ö3sze a város jótékony nöegyleteit, közöttük a Vöröskereszt Egylet vezetőségét is. Örömmel regisztráljuk, hogy több mint száz szatmári uriasszony jelent meg az értekezleten ős nagy érdeklődést tanúsítottak az összejövetel tárgya és célja iránt. Részletes tudósításunk a következő : A polgármester megnyitotta az ülést és ismertette ennek célját, hogy a szatmári urinők egy betegápolási kurzuson kápeztes- senek ki az első segélynyújtás és betegápolás körébe tartozó teendőkben. Akár lesz háború, akár nem, mindenesetre hasznos tudnivalókat sajátíthatnak el a tanfolyamra jelentkezők. Dr. Kölosey Ferenc, dr. Tanódi Márton, dr. Vajay Imre felszólalásai után kimondotta az értekezlet, hogy a tanfolyamot két részre fogják osztani, úgymint elméleti és gyakorlati részre. Az elméleti kurzusból 3—4 tanóra elóg lesz arra, hogy a jelentkező kölgyek a legszükségesebb tudnivalókat elsajátíthassák. Ezeken a városi tiszti orvosok felváltva tartanak egy-egy előadást, mig a gyakorlati kiképzést Kölcsey Ferenc dr., a városi közkórház igazgatófőorvosa vállalta magára. A hölgyek igen nagy lelkesedéssel fogadták az eszmét és azonnal jelentkeztek és készségesen vállalkoztak arra, hogy részt vesznek a tanfolyamon. Eddig jelentkeztek : dr. Kölcsey Fe rencné, dr. Heller Gyuláné, özv. Jékey Károlynő, Pirkler Józsefné, Bakcsy Do- mokosné, Booz Jánosnő, özv. Deák Kál- mánnő, Zommer Károlynő, dr. Shik Elemérné, Morvay Jánosnő, Krassó Miksánő, Roóz Samunő, dr. Benedek Józsefné, dr. Weisz Sándornó, Fuks Bertalanné, Mar- kovics Ignácné, dr. Tímár Zsigmondné, özv. Jelen számunk: 8 oldal terjedelmű. Ára vidéken 6 fillér.
