Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-07 / 279. szám

A/

Nsgyvennsgyedik évfolyam. Szaümár, 1912- december 7., szombat. 279 szám.

Szatmárnémeti, dec. 6.

Gróf Apponyi Albert a háborús javaslatok alkalmával a munkapárt tagjaihoz fordul s azt mondja nekik : „Hallgassanak, akik most egyedül döntenek az orszá sorsa fölött, e szavaimra, melyek éle senki ellen sem indul, melyekből más érzés nem szól, mint szégény hazám féltése

Apponyi cikke, az ellentmondások és tévedések egész gyűjteményét foglalja magában. Egyrészt kijelenti, hogy szavainak éle nem irányul a munkapárt ellen, másrészt nem kevesebbel, mint hazaárulással vádolja. S mialatt hazaárulással vádolja, egyúttal felszó ■ Htja, hogy mentse meg a hazát. S amíg ő maga és ellenzéki hada semmi áron sem akar az országgyűlés komoly tanácskozásaiban részt venni, szemére veti a munkapártnak, hogy egyedül dönt az ország sorsa felett. S mialatt „szegény hazám féltésé“-ről beszél, távol tartja magát a haza ügyeitől s a legkicsinyesebb taktikával csupán be esés pártja hatalmi törekvését szolgálja a „szegény haza“ kárára.

Mást meggyanúsítani, a nemzeti munkát akadályozni, a kötelességek teljesítése alól magát kivonni, a nemzetét izgatni és kétségekbe ejteni, az ellenségeket bátorítani, mind ezen felül vérző hazafias szívről szónokolni: ez „nemzeti“ taktika, a régi, a jól ismert.

Mondva csinált

aggodalom.

Az ellenzék a kivételes törvényjavaslatok ellen lármás agitációt folytat azon a cimen, hogy azok a közszabud ság elkobzása miatt való aggodalmat keltiK tel Az ellenzék azonban nem aggódik, hanem taktikázik és a korín ny eiieni támadás érdekében mesterségesen igyekszik aggodalmat támasztani az ország közönségében. Az eile zék ugyanis nagyon jel tudja, hogy a rendkívüli viszonyok között rendkívüli intézkedésekre van szükség és fegyveres megoldást igénylő bonyodalom esetén minden más érdeknek föléje kerül a győzelemhez fűződő egyetemes nemzeti érdek. Éppen ezért országos veszély idején minden kormány kötelessége az elkerülhetetlen kiv'ételes intézkedés- két akkor is megtenni, ha nincs rá törvényes felhatalma zás. Most már a kőzszabadság szempontjából nemhogy aggasztó volna, de éppen megnyugtató, ha a kormánynak ez a kivételes intéz edési joga törvényben előre szabályozva '^n, amint azt a miniszterelnök egy iniervjuban igen meggyőzően kifejtette.

De azt is tudja hí ellenzék, hogy Európa legtöbb államaiban megvan a mienkhez hasonló hadi-, vagy vésztörvény, amely kivételes helyzetben kiv Ite les intézkedésekre jogosítja fel a kormányt; megvan ez a polgári szabadság minta államában, Angliában is. Sőt a

parlamentünk történetében is állandó volt a törekvés ilyen irányú törvény megalkotására. A 48-as országgyűlés kiválóságai, Deák Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, hely esnek és szükségesnek tartották a vésztörvény meghozatalán, pedig bennük a közszabadság megteremtőit tiszteljük ma is Csupán a politikai viszonyokon múlt, hogy ez a törvény sem akkor nem jött létre, sem 1868-ban, amikor Deák Ferencen kivüi Horváth Boldizsár is állást foglalt mellette.

Ám ha a mai ellenzéket ezek a külföldi és hazai példák nem győzik meg, hivatkozhatunk — őrá, magára $ koalícióra is. A koalíciós kormány ugyanis, amint azt annak honvédelmi államtitkára, Bolgár Ferenc nyíltan beismeri, az annexió és a szerb konfliktus idején a mostanihoz hasonló kivételes törvényjavaslatokkal foglalkozott, azokat bizottságilag tárgyalta azokhoz a király előzetes jóváhagyását kieszközölte és azokból csak azért nem lett törvény, mert időközben a háborús veszedelem elmúlt s a koalíció pedig megbukott.

Az ellenzék tehát páratlan cinizmussal, mondva csinált aggodalommal ront neki olyan törvényhozási intézkedésnek, amilyen kormányon léte idejében ő magé szándékozott megtenni.

Azt mondja azonban az ellenzék, hogy ő ezt a kivételes törvényt másképpen hozta volna meg. Ez nem alapos kifogás, mert részletkérdésre vonatkozik. A részleteket pedig a parlamentA TARSAS CÉG.

Tíz esztendővel ezelőtt nyitotta meg Bóth Salamon fényesen berendezett posztó és ruhakereskedésót Pacséron.

A berendezés csak a pacséri fogalmak szerint volt fényes. Az üzlet mindamellett szépen virágzott s boldog tulajdon, sa öt óv múlva nőül vett egy szépséges szép haja- dont, ki meg volt áldva a szűzies báj minden szépségével, pompás fekete szem ekkel és még pompásabb emeletes házzal.

Nem volt boldogabb ember Bóthnál az egész faluban. Ki-kiállt a boltajtóban s leereszkedőleg fogadta az arra haladók köszöntését, vagy átment a szomszéd fűszereshez, hogy az üzlet folyásáról diskuráljon.

Egy szép napon azonban nagy meglepetés érte. Nem nyitott ki a füszerkeres- kedő másnap, de még harmadnap sem. A komisz grájzleros megszökött egy csomó, ki nem fizetett áru s a Bóth úrtól kölcsönvett 2000 forintokkal egyetemben.

Pár hét múlva azonban még nagyobb

meglepetés érte Bóih urat. Nyitva volt a szomszéd üzlet. Az ajtóban ékes bundák és az üzlet cégtábláján: Karpfenstein J. ruha és posztókereskedése.

Ha a hétfejü sárkány jelent volna meg előtte kénköves, tüzes lángokat okádva, nem rémült volna meg jobban a derék férfiú.

Aznap nem leheteit látni. Az ebédjét kihajította az ablakon és folyton a meny- b n lakozó különféle próféták neveit emlegette.

Másnap azután megkezdődött az őrült hajsza. A konkurrens fólannyi áron adott minden portékát, mint Bóth.

Másnap az a bunda, amely azelőtt, mint alkalmi vétel 40 forintot „kóstált“ Róth üzletében, 25 forintért volt kapható.

A konkurens erre azzal felelt, hogy még jobban leszállította az árait s ökölnyi betűkkel irta ki az ajtajára:

Városi embereknek, vasutasoknak, gazdászoknak 10 százalék árengedmény!

Következő nap Bóth ajtaján ékeskedett a kecsegtető felirat:

Tengerészek kivételével mindenkinek 15 százalék kedvezmény!

(Tengerészek tudniillik legalább is ötven esztendeje nem fordultak meg Pacséron.)

Karpfenstein erre 20 százalékot engedett áruiból s vevőinek értékes emléktárgyakkal kedveskedett.

Bóth már kifogyott az átkaiból is s az eddig oly szépen virágzó üzletet senki sem kereste fel.

Egy sötét éjszaka bűnös kéz égőcsóvát dugott az uj üzlet eresze alá. Csendes idő volt s annak köszönhető, hogy röviden elfojtották a tüzet s mindössze néhány vég posztó perzselődött meg.

Másnap rikító szinü plakátok hirdették Karpfenstein üzletének falán:

— A tüzveszedelemtől megmentett áruk mélyen leszállított áron adatnak el.

S tódult a tömérdek ember a tűzkárt szenvedett szegény Karpfenstein boltjába.

A boldogtalan Bóth nem tudta már elviselni ezt a nagy csapást. Még aznap

Jelen aaémunk 8 oldal terjedelmű.