Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-31 / 297. szám
f 914*1. S E A U 0 S (1911. áM«ab»f 31.) 197. Kára Pásztory Árkád, a rendjel, báró Bánffy Dezső és a király. — A SzamoB tudósítása. — Szatmár, dec. 30. A Világ című fővárosi újság vasárnapi számában Fejér Márton tollából bosszú emlékezés jelent meg néhai Bánffy Dezső báróról. A többek között a következő eset is szerepel az emlékezésben : Szatmármegye „Avas“ nevű vidékén van egy gör. ksth. zárda, melynek egyik volt főnöke — P. Á. — a magyarság ügyének ezen románlakta területén jelentős szolgálatokat tett, minek jutalmazásául a kormány az illető zárdafőnöknek rendjellel való kitüntetése iránt felterjesztést tett a felséghez. A királyi rezolució hónapokon át nem érkezett le, ami Bánffy báró miniszterelnököt annyival inkább feszélyezte, mert az ő kormányelnöksóge alatt hasonló késedelem, vagy szándékos félretétel az ő felterjesztései körül nem fordult még elő. Elhatározta tehát, hogy legközelebb, mikor majd rendes jelentéstétel végett a felség elő járul, utána néz ennek a do lógnak. Ez az alkalom csakhamar beállott. Bánffy Bécsbe utazott a folyó ügyek referálása végett. A kabinetirodában van egy szekrény, melynek fiókjában rendszerint olyan ügyek hevernek, amelyek vagy elintézetlenül maradnak örökre, vagy néha — kivételesen — csuk nagysokára részesülnek vógelintézősben. Az audiencia előtt tehát Bánffy a kabinetirodának jelzett fiókjából magához vette a kérdéses ügycsomót és mivel akkor a felséget kitűnő jó hangulatban találta, rendes referádája végeztével erre a rendjelügyre is rátért. Ekkor a király mosolyogva kérdi: Kedves Bánffy, alaposan ismeri Ön ezt az ügyet ? — Bánffy némileg meghök- kenve: Igen, felség, hiszen magam terjesztettem elő a minisztertanácsban . . . Nohát akkor — mondja kegyesen a felség — olvassa csak el az akták közül azt, melyben a kitüntetésre t-jánlolt zárdafőnöknek hivatali felettes hatósága — a szamosujvári gör. kath. püspök — nyilatkozik az illetőnek egyéniségéről és pedig nem éppen a legelőnyösebben, bárha nem is egészen elítélően . . . A vonatkozó aktadarab tényleg ilyesmit tartalmazott. Bánffy némileg zavarba jött, de a király kegyessége kisegítette a kényes helyzetből és a zárdafőnök megkapta a kitüntetést. Nem kell hozzá nagy találékonyság: a P. Á. nevű zárdafőnök a hires Pásztory Árkád, az avasi szent atya. Erről a kitüntetésről, amelyet azonban nem kapott meg a szent atya, sokan tudnak, akik ösmerik Pásztory Árkád viselt dolgait. Sok minden meg lett mozgatva ebben az ügyben, a többek között az é;v is, hogy Pásztory Árkád sok szolgálatot tesz az Avasban a magyarság ügyének, amiről kü lönben az Avasban nem sokat tudnak. De Pásztory felettes hatóeága helyesen informálta a királyt, a királynak tudomása volt a szent atya dolgairól é* a Pás» tory Árkád fehér reverendájának üreaen maradt a gomblyuka. „Serkenj föl kegyes lény" ... Egy betlehemes donmsuán véres kalandja. Szatmár, dec. 30. Pikáns de végeredményében meglehe tősen szomorú esst történt a napokban egy szatmári sötét kis utca legkisebb házikójában s részben a szegényes hajlék környékén. Lényegében közönséges az ügy, men csak arról van szó, bogy egy úgynevezett tüzrölpatísnt menyecske megcsalta az urát, a férj pedig tetten érte öt, sőt meg is verte nagyon. De betört fejjel menekült a szerelmi találka helyéről a csábitó is. Az egész esetben a szituáció a szokatlan 03 érdekes, — ezért írunk róla. jx karácsony előtti hetekben, valamint karácsonykor is nagy betlehem járás van a városban. Nagyon öreg és nagyon naiv szokás ez, a passió-játékok egészen értéktelen, sem vallásos, sem poótiku? hatású maradványa. C3ak arra jó, hogy a betle- hemesek rossz viccein mulasson egy kicsit, aki meghallgatja őket, — uo meg srra, hogy a betlehemes-gyerekek összeszedjenek pár hatost cigarettára. Ennek előrebocsátása után rátérhetünk a dologra, mely ott kezdődik, hogy egy fiatal gazda szép feleségének tüzesen ud?a- rolgatott az őszön egy takaros iparoslegény s a menyecske szívesen fogadta az udvar lást. Persze, nem igy a férj: P. István, aki, mikor észrevette a családi boldogsága felé irányuló veszedelmet, rögtön radikálisan intézkedett Megtiltotta az asszonyának, hogy az ő fiérji engedelmc és fölügyelete nélkül kitegye a lábat az utcára, az udvarló fiatal iparosnak pedig kijelentene, hogy ha mégegyszer meglátja a házuk tájékán settenkedni, hát letöri a derekát. És azóta nem is történt semmi olyasféle az asszony, meg az ifjú között, amitől gszd uram gyanút foghatott volna. Mar azt lehetett hinni, hogy a szerelem végleg elenyészett a fiatalok között. De nem igy történt, — mint az most, karácsonyi ünnepek alatt, István napjának előestéjén tagadhatatlan élénkséggel bebizonyult. P. István gazda Ó3 felesége korán lefeküdtek ezea az estén, hogy jól kipihenjék magukat másnapra, István napra, amikorra a garda szülőihez voltak hivatalosak, nóvnnpi alkalmatosságra. Már nyolc órakor ágyban voltak. István gazda csakhamar elaludt mélyen, nője azonban még nyugtalanul hánykolódott a meleg dunna alatt, amikor egyszerre sápadt fény vetődött be az alacsony utcai ablakon át s fölzen- dült odakünn a betlehemesek furcsa dal- lamu, vontatott és halk éneke: „Serkenj föl kegyes lény, Mosolyog a hajnal“ . . . Az asszony rögtön föl is serkent, noha ő nem „kegyes lény“. Da megismerte az éneklő hangok között az ő ifjú udvarlójának hangját. Lábujhegyen az ablakhoz sietett és kitekintett. Kis, kivilágított, papir- templomocskát tartva négy suhanc állt ott, de mind úgy néztek ki, mint az öreg bibliai pásztorok, nagy, fahér szakállal. Egyikőjük az ablakhoz lépett. — Én vagyok, — suttogta. — Tudom, — súgta vissza az asszony és folytatta: — kinyitom a kiskaput. fei eltűnt. A suttogó ifjú pádig gyorsan levette álszakállát, ledobta válláról az ócska subát s igy szólott halkan társaihoz: — Húzódjatok meg itt a fal mellett. De csöndesen, fin mindjárt kijövök és pénzt hozok . . . Nyílott a kiskapu s ö belépett. A betlehemesek pedig egymásra néztek a világitó papirtemplom enyhe fényében. Hamarosan fölfogták suhanci elméjűkkel, bogy cimborájuk tilosban jár odabenn . . . Minthogy ők ötletes fiuk, rögtön kieszeltek egy furfangos tervet. Nagy zörgéssel ism^t a kisablak alá álltak s mostmar tele tüdővei harsogták : „Serkenj föl kegyes lény, Mosolyog ez hajnal, Aranyszál toliakkal Rppdes mint egy angyal. Tegedet, István, Az Isten éltessen. Éltessen, szeressen, Soha meg ne vessen“ . . . És a „kegyes lény“ — István gazda mostmár fölserkent . . . Álmosan odaszólt a szomszéd ágy, felé: — Kergesd mán el, anyjuk, azokat az óbégtUókat. De az „anyjuk“ nem felelt, merthiszen nem is volt az ágyban, de a szobában sem. . . . István gazda kiugrott az ágybó!, kisietett a pilvmba. És itt, — ól ól . . . Részletek helyett még csak ennyit: A betieheme8 donzsuun véres fővel tántorgott ki az utcára. A óta nagybeteg. Sulyo san megsérült ... De nagyon kikapott a menyecske is, sőt fé>-je, a „kegyes lény“ a válópört is megindította ellene. 41 42 „ -- «. 43 44-es számú eredeti Schroll-féle chiffonból készült pique és damaszt mellű legfinomabb — férfi ingek darabja — 2 KORONA legkevesebb 6 drb. vételnél a „Viktoria“-áruházban — a színházzal szemben. — MAGÁNKÖLUSÖNT magas fedezetű ingatlanokra első helyű betáblázás mellett keres ; viszont kinál 5—6000 korona magánpénzt kötvényre 8%-ra szatmári jó házra vagy tag- birtokra POSZVÉK, gazdasági szakirodája Szatmár, Attila- u te a . Legújabb játékok I Mérsékelt sasolid áraki 'HW Megnyílt a karácsonyi es trónon minden elképzelhető Qoofnióni Dai/ÓTihan újévi szenzációs olcsóságu MgJ í ttbal árukban a DhdlíMIl Ódád! Udii Kazinezy-Utca 10. Diaboló és turuljátékok. Óriási választék francia babákban. Gyermekkocsik nagy választékban.
