Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-21 / 291. szám
2 «Hai. SZAMOS (1912. december 21.) 291. szám matot is fizetnek, mint annak előtte ős Általában kedveznek a betevőknek. És mégis mit látunk ? Napról-napra újabb és újabb híreket hallunk a pénzintézetek megrohanásáról. Valami különös, érthetetlen bizalmatlanság vett erőt az embereken. Akiben tegnap még teljesen megbíztak, ma már nincs hozzá bizodalmuk. Amelyik pénzintézetre a minap még egész vagyonukat rábízták volna, ma ugyanottan uioJsó fillérig felmondják a betétjüket. Felmerül itt az a kérdés, hogy miért ez a nagy buzgalom a betétek felmondása körül, mikor minden éppen amellett szól, hogy ne mondjuk fal a betéteinket. Mert hiszen a betétek felmondása mellett csak egy — nagyon naiv — argumentumot szoktak felhozni, azt, hogy a pénz mostan a ládafiiúban van a legbiztosabb helyen. Ez azonban teljességgel nem áll, mert ha a* abszolút jó hírnevű pénzintézetnél nem volna kellő biztonságban a pénz, ugyan mi alapon mondhatnék akkor, hogy otthon biztos helyen van. Ezzel szemben kézenfekvő argumentumokat lehat felhozni amellett, hogy nem kell felmondani a betéteket. Aki részt vesz a pénzintézetek elleni felmondási attakban, az tevékenyen közreműködik abban, hogy a rossz pónzviszonyok meg ne javuljanak. Az ilyen felmondások ugyani* nemcsak azért hátrányosak, mert ciökkentik aí illető pénzintézetek betétállományát, de azért is, mert a ro3szpólda ragadós. így jön létre minden elfogadható ok nélkül a felmondásoknak szűnni nemakaró láncolata, amely esetleg a loglehetetlenebb helyzetbe hozza az illető pénzintézeteket, amelyeknek már az is elég baj, hogy a kedvezőtlen körülmények kényszerítő hatása alatt redukálódott a reeszkompt. Ha pedig még ezenf8íül elvonják tőlük a betéteket is, úgy vannak, mint a különben egészséges ember, aki csak azért nem dol- gozhatik, mert kezét iábát gúzsba kötötték. Hogy mennyire nincsen alapja annak a pánikszerű félelemnek, amely moitaná- ban erőt vett a betevőknek egy nem éppen jelentéktelen részén, arra a kormány nevében éppen a minap mutatott rá gróf Se rényi Béla föidmivelésügyi miniszter, most meg a kassai megyéspüspök utasította a papjait, világosítsák fel a népet, hogy no vegyék ki a pénzüket a takarókból, ahol biztos helyen van. A perifériákban vezető állásban levő közigazgatási tisztvhelők is megteszik a magukét. A logikusan gondolkodó embernek tehát éppen elég alkalma van rá, hogy meggyőződjék a betevők félelmének alaptalanságáról. Igen ám, de nem mindenki gondolkozik logikusan. Sőt a tapasztalás azt mutatja, hogy igen nagy azoknak a száma, akik illogikusan gondolkoznak, cieleksze- nek és éppen akkor mondják lel a betétjeiket, amikor pedig józan ésszel eiakis azt teheti az ember, hogyha van fölösleges pénze, elviszi a takarókba, természetesen megbízható pénzintézethez. Mostan ugyanis olyan tekintélyes betétkamatot adnak, amilyet csak ritkán lobot elérni. De azt sem szabad szemeiül téveszteni, hogy vétkes könnyelműség az olyan helyzet előidézése, amelyhez képest esetleg egy-egy jóhirnevü pénzintézet elfogj» mondhatni, hogy a rossz pénzviszonyokat csak kiheverte volna valahogy, de a saját betevői attakját ki nem bírta. Hogy mennyire nem a tőkéjüket féltő és felmondó bizalmatlan betevők részén van az igazság, az legjobban onnan látszik, hogy a pénzviszonyok mostan ott is rósz- szak, ahol teljesen konszolidált a külpolitikai helyzet. Tehát nem a háború mumusában kell keresni a kedvezőtlen közgazda- sági helyzet kulcsát, hanem azokban a törvényszerűségekben, amelyek napjainkban as egész világon észlelhetők, anélkül azonban, hogy máshol is ilyen bizalmatlanok volnának a betevők. Amikor látjuk, hogy a legtöbb pénzintézetnek ilyen súlyos jelenségekkel kell megbirkozniok, szinte jóleső érzés, a biztonság megnyugtató érzése fogja el az embert, hogy vannak bizonyos szilárd tóppon tok is, amelyeket egyáltalán nem kezdhet ki a pusztító bizalmatlanság. Ilyen sziláid közgazdasági táppont a postatakarékpénztár. Teljesen érthetetlen, hogy azok a hullámok, amelyek ostromolva csapkodjak a legtöbb pénzintézetük, már már elérhetik a posta takarékpénztárt is. íme ez is annak a bizonyítéka, amire az imént rámutattunk. A megrohant pénzintézetek válságos helyzetét a mindenhol észlelhető kedvezőtlen pénzügyi viszonyokon kívül, nem a mi speciális külpolitikai viszonyaink, hinem a közönség mog nem okolható bizalmatlansága okozza. Minthogy az állsrni kezelés ós szavatosság alatt álló pénzintézet —• a postatakarók pénztár — az eaiberileg lehető legteljesebb biztonságot nyújtja, azok a rossz viszonyok, amelyek a legtöbb pénzintézet normális működését megbénítják, természetesen nem hatnak, ki a postatakarékpénztárra, amely fölötte áll minden bizalm »Hanságnak. Viszont azonban áll at is, hogy a többi szolidan megalapozott jóhirnevü pénzintézet — csak azárt, mert most akut pénzügyi feszültség van — nem szolgált rá a bizalmatlanságra. Végre is semmi sem siói amellett, hogy akiben tegnap megbíztunk ós jól tudjuk, hogy holnap is bízni fogunk, éppen ma ne bízzunk benne. Különben is úgy ált a dolog, hogy amilyen törvényszerűség van a válságok bekövetkezésében, ugyanolyan törvényszerűen el is múlnak azok. A mostani válságos tünetek is hamarosan elmúlnak ós akkor közgazdasági életünk egéről is eltakarodnak ezek a disszonáns felhők. Dr. Helmeczy Pál temetése. — A ssamos eredeti tudósítása. — Szatmár, dec. 20. Sivár, kopasz fák alatt, hervadt fűszálak fö ott, hófödte földön, a batizi udvarház kiskertjében állott a szomorú ravatal, amelyen utolsó pihenőjét tartotta az örök, nagy pihenés előtt egy koráu elhunyt, szimpatikus ember, fiatal hitves szerető férje, két apró gyermek rajongó apja, 8 szatmármegyei előkaiő társaság szeretettel övezett tagja. A természet hallgatagon beszélő képe elmúlás jegyében Tan, kopár kert avarján fekete ravatal elmúlásról beszól, dr. Helmeczy Pált kísérik utolsó útjára. A koporsó meliett a mélyon sújtott bánatos család, amelyet meleg részvéttel, őszinte együttérzéssel vesz körül a vármegyének a család mélységes fájdalmában teljes szívvel osztozó előkelő társadalma. Dr. Helmeczy Pál évek óta rémitgette magát a halál rettentő rémével. E« mégis — a hozzá közelállók mondják : — az utolsó időkben bámulatos, emberfölötti nyugalommá változott benne a haláltól való félelem. Sötét képeket alkotott majának az elmúlásról, amely elé az utóbbi időben szinte telepathikus nyugalommal nézett. Ennek az emberfö'ötti nyugalomnak tulajdonítható, hogy az alig 33 é»es ember még éleiében kifejezte abbeli óhaját, hogy ha eljön az örök megváltás szomorú órája, Batizon, nagyszülője mellett kíván pihenni. Szerető családja eleget tett óhajtásának, az elhunyt holttestét Batizra szállították és ma délelőtt ott helyeslék örök nyugalomra. A koporsót elborították a részvétet jelző koszorúk a a gyászoló közönség soraiban ott láttuk Szatmár vármegye legelőkelőbbjeit. Megjelent Csaba Adorján főispán és Ilosray Aladár alispán vezetésével a vármegyei tisztikar, Galgócxy Árpád fő- siolgabiró vezetésével * szatmári járás tisztikara, Szatmár város képviseletében Taakoczy Gyula főkapitány ós sokan mások, akiket az őszinte részvét, a család iránti meleg szeretet, az elhunyt iránti szimpáthia és nagyrabecsülés vitt ki Helmeczy Pál temetésére. A ravatal fölött Széli György, a nagy bányai ref. egyházmegye esperese tartott magaäitoä beszédet, amely után az el hunyt fiatal kortársai könnyezve vitték a nyitott airhoz, Hahncczy Pál örök nyugvó- helyéhez a koporsót. A sírnál Dávid Sándor batizi Ó3 Gy. Kovács József ombodi ref. lelkészek mondottak könnyekig megható beszédet ós azután Helmeczy Pál órckoporsóját leengedték a sirba. Tompán dübörgő fagyos rög bánatos szava, Helmeczy Pál utolsó búcsúja fájdalmas zokogásba vegyült : Helmeczy Pált eltemették. HÖL YFODRÁSZ - TEREM 11 BALOGH női manicür ós villamos szépségápolási-terme a „PANNÓNIA“ szállodában. — Állandó hajkiállitás. Jaját Meist mindenesei;, aki karácsonyi játéktárgyat, vagy alkalmi ajándéktárgyat akar venni, hogy a „KORONA“ BA1ÁR kirakatait megtekintse DEÁK-TER 5. SZÁM, GINDL-UDVAR. Nagy karácsonyi kiállítás. Szenzációs újdonságok. — Feltűnő olcsó áruk. AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy siaplők elüiésére, valamint finom, puha bőr és fehér teint elérésére és megóvására nincs jobb szappan, mint a vilbghirü „Steckenpferd" liliomttjszappan. Védjegye .Steckenpferd“, késziti Bergmann et Co. eég Tetschen ajE. — Kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertér s minden e szakmába vágó üzletbe». Darabja 80 fillér. Haeoml óképen esodáktosaa beválik a Bergmamo- íéle „Manw*" lillomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tub ina 70 f.-é»t mindenütt kapható. 1
