Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-17 / 287. szám
Megyvennegyedik évfolyam. Szaímár, 1912. dscember 17., kedd. 287. szám. IAMI la ■!I Hl POLITICS MAPiLAP. k kis emberek törvénye. Csodálatos, de egyben találóan jellemző, hogy az uj adótörvény életbeléptetése ellen nem a szegény emberek és kis polgárok lázonganak, hanem az olyanok, akik, mint mondani szokás, mindig van a tejbe mit apritaniok. A Menenius Agrippa idevágó meséjére gondolunk, most nem a két kérges munkáskéz, hanem a háj és pocak ungorgodik a gyomor ellen. És ez igen könnyen érthető, mert mit jelent az uj törvények végrehajtásának elhalasztása a gyakorlati életben? Azt, hogy u 800 koronás létminimum adómentessége is elhalasztódé, továbbá az, hogy akik eddig 800 koronát, vagy ennél kevesebbet, fizettek harmadosztályú kereseti adó óimén az uj törvény értelmében még en? nél is jóval kevesebbet fizetnének, kereseti és jövedelmi adó cimén együttvéve, de ha a törvény életbeléptetése halasztást szenved, hát természetesen marad minden a régiben: akis emberek, kis exisztenciák adója nem csökken, a nagyobbaké nem növekedik, tehát az arányosság szerint való igazságos elosztás elve ismét zátonyra jut. Pedig a hatökrös gazda szekerére mégis csak inkább felfér egy-egy villányi uj teher, mint az egy girhes lovon fuvarozó zsellórember taligájára. Hiszen éppen ebben van a törvénynek könnyítő intenciója, hogy a emberek aránylagosan kevesebbet fizessenek, a nagy emberek pedig többet. Kinek, hogy futja. A statisztika szerint pedig olyan adóalany, aki eddig 800 korona, vagy ennél kevesebb harmadosztályú kereseti adóval volt megróva ós azentul ennél kevesebbre lenne kötelezve, a lakosságnak a fővárosban 87 százalékát, vidéken pedig 97 százalékát képezi. Tehát az uj adótörvény a többség érdekeit képviseli. Itt kint a vidéken tehát nem is értjük meg, nem is fogadjuk el jogosnak és közérdekűnek azt a mozgalmat, amelyet a főváros inditott az uj törvény életbeléptetése ellen. Sőt belelátunk a kártyájukba, melyet Vázsonyi nyomott a markukba. Ez az ur a maga kopott népszerűségét akarja megirányozni a kilökött „nem adózunk“ jelszóval ós ebhez a műtéthez az aranyat a kisemberek zsebéből meg a kormány presztizséjéből akarja kiügyesedni. Egészen hamis jelszó az, hogy a főváros mostan a vidéki városok érdekeiért is harcol. Ennek a jelszónak kár volna felülnünk. A főváros urai is egész mülázongás parázsánál csak a maguk leveskéjüket kívánják megfőzni, mikor a vidéki városok igazi érdekeiről van szó, akkor a főváros rendszerint cserbenhagy bennünket. Yaljon nem a főváros hatalmasai akasztják-e meg például a vidéki városok ama törekvését, hogy meglegyen a kötvény kibocsátási joguk? És mit jelent ez a rendszeres megakasztás? Rengeteg elveszett milliót és rengeteg kényszerű nagy terhet a vidéki városok nagy háztartásában, mert ha megvolna a kötvény kibocsátási jog, akkor a vidéki városok a beözönlő külföldi tőkékből közvetlenül kaphatnánk olcsó beruházási kölcsönöket, annak hiányában pedig kénytelenek uzsora kamatra rászorulni a fővárosi pénzintézetek közvetítésére. Hát ne fájjon a fővárosnak a vidéki városok feje. És főkóp ne atyáskodjanak fölöttünk Vázsonyi urék, akiknek mesterkedése elé különben Teleszky pénzügyminiszter a munkapárt értekezletén hatásosan elébe vágott, mikor minden szavában elolvasásra méltó ós meggyőző argumentumokkal telt fényes beszédében kimutatta, hogy egyfelől tévhit ez ós hatnisjelszó, hogy az uj adótörvényekkel a városi közönség különösebb mértékben lenne megterhelve, holott valóban könnyítve lesz rajta, másfelől pedig, hogy ez a törvény a kisemberek javára készül és az igazságnak és méltányosságnak legjobban megfelel. Kár tehát mindennapért, amellyel ennek a törvénynek életbeléptetését elhalasztanák. Megnyitó beszéd. Tartotta az ,,Iparos Otthon“ felavatási ünnepélyén Tankóczi Gyula olnök. Amint azonban a francia forradalom a középkornak ezt az ósdi intézményeit is eltörölte, mint az önhittségnek és szüklát- körüsógnek, újítások után egyáltalán nem vágyó várát, minálunk is mind hevesebben, és mind többen törtek ellene. Gróf Széchenyi István szerint is, a céhek elnyomták az egész ipart, korlátozták az ügyességet, a szegényebb kézműveseket valósággal a felkent mesterek rabszolgáivá tették. Az 1881. évi ipartörvény megteremtette a kötelező ipartestületi intézményt, mely az iparosok önérzetének emelésére szolgál ós azt célozza, hogy iparosaink érdekeikkel ne csak bíbelődjenek, hanem azokért tenni tudjanak ős akarjanak is. Tapasztalati tény, hogy az ipartestületek kiváló sikerekat ott értek el, hol a vezetés, az iparosok józan gondolkodása felismerte a testület jótékony hatását. És itt elértünk ahhoz a ponthoz, a hol közelebbi szemlélődéssel beszélhetünk ama érdekekről ós törekvésekről, melyekért az Iparos Otthon alakult. Ára helyben 4 fillér. Amig az egészen szűk körre szorítkozott céhrendszerbeli egyesületek tiszteletet, becsülóst tudtak maguk iránt gerjeszteni, az ipartársulati alakulásban úgy a társulaton kivüli állapotban nemcsak tiszteidet nem vívott ki magának ez a társadalom legnagyobb rétegét képező osztálya, hanem lenézett, úgy volt ós van még ma is nálunk, mint Spártában volt hajdan, hol Lykurgus egyenesen eltiltotta az iparűzést, min? szabad polgárokhoz méltatlan foglalkozást. Ilyen felfogások melleit az ipar zülléshez jutott, minek következménye a vagyoni romlás, az erkölcsi züllés lett s mondjuk meg őszintén, hogy ez a vagyoni romlás, ez az erkölcsi züllés, a minden léplen- nyomon hangoztatott megbízhatatlanság ma különösen erősen dominálja a mi iparos társadalmunkat. E szomorú ismeretek hatása alatt építettük ezt az Iparos-Otthont, nevelni akarván önérzetes munkásokat ós tisztelni tudó, maga iránt becsülóst gerjesztő megbízható hazafias iparosokat, módot akarván adni a jók és kifogásolhatók kölcsönös érintkezésére, hogy simuljon a durvaság, maradjon el a romlottság, — hogy itt e kényelmes fészek felkeresésével felejtse el az iparos a sötét odúk bejárásait s az legyen a legfőbb bűne, hogy a jobbak társaságában poharazik vagy billardozik : otthont építettünk, hol a tiszta becsületességnek szabad honolni, hol a rosszak vagy megjavulnak, vagy kérlelhetetlenül kiirtatnak, vagy fölgerjed az önbecsülés, a tisz- tessógérzet, a polgári kötelességek teljesítésének becsületes tudata, vagy bélyegezve távozik e helyről, melyet néhány aggódó lélek tántoríthat atlan, az inkább szószátyár- kodé, rossz indulatu, felületes ellenségek egész légiójával szemben tanúsított önzetlen becsületes munkája hozott létre. Otthont építettünk, hol az iparos család találjon egy helyet, hol a szűk családi körben teljesített robotoló munka után kielégítsék testi ós lelki szükségleteikat a pihenésben ós a kellemes szórakozásban, mert azt akarjuk látni, hogy az iparos családok is itt találkozót adjanak egymásnak. De van az iparos társadalomnak egy hajtása, az iparos ifjúság, az iparos munkásság — és amig ennek a hajtásnak a törzs kebelére kellene borulnia, addig azt látjuk, hogy ennek a hajtásnak egy része vagy gondozatlanul burjánozva fejlődik, vagy pedig annyira eltér a fejlődés iránya, hogy ékek verésével akadályozza meg a törzs ós hajtás egybehangzó, a hazai ipar Ára vidéken 6 fillér. Jolen ssámank 8 oldal. í@pj©d©Smil.
