Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-01 / 274. szám

Negyvennegyedik évfolyam.

Szatmér, 1912. december 1., vasárnap

274. 5zám.

Gazdag tapasztalatok.

Hegedős Lóránt tévedésben van, ha gondolja, hogy a magyar parlamenti ellenzék politikai játéka izgatja a nemzet közhangulatát. Nem izgatja A magyar parlamenti ellenzék közszereplése felett egész egyszerűen napirendre tért a közvélemény.

Az országban minden ember a külpolitikai eseményekkel van elfoglalva és ügyet sem vet senki már azokra a sajtóközleményekre, melyek hosszú hasábokon számolnak be arról, hogy mi történt Kassán vagy mi történt ,a képviselőház kapujában a rendőrökkel meg az ellenzéki vezér urakkal.

Az ország közvéleménye most nem arról beszél és nem azt állapitgatja meg, hogy alkotmánysértés történt-e vagy sem ? Nem azzal foglalkozik, hogy mi a parlamenti kisebbség joga, vagy mi a többségé.; hanem gyakorlati tapasztalatból állapítja meg, hogy hálistennek most van egy hadseregünk, egy olyan hadseregünk, melyben a kegyelem tartja össze az erőt, mert ha most olyan hadseregünk volna, melyben a nemzeti lelkesedés összetartó hatalmára akarnánk számítani, akkor a mi seregeink idegen ajkú katonáira igen veszedelmes volna. A hadsereg közösségében olyan hatalmas erőt lát és tapasztal ma a magyar közvélemény, melyhez foghatót semmiféle nemzeti hadsereg produkálni nem tudna a mi viszonyaink között.

Drágán, gazdagon van szervezve és felszerelve a mi hadseregünk, nagy áldozatokat hoztunk érte; de a mai válságos viszonyok között, megnyugtatásunkra is szolgál. Az ország közbiztonságáért a közös hadsereg fentartásával annyit cselekedtünk, amennyit emberi előrelátás és bölcsesség cselekedni képes

lehetett. A véderő hatalmasabb és nagyobb garanciát nyújtó már nem lehet, elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, semmit el nem mulasztottunk, amit emberileg megtenni lehetséges.

Igenis ezek a gondola' .1 foglalkoztatják a közvéleményt és nem azok, melyeket a parlamenti ellenzéki politikusainak felvetni méltóztatik.

Kétségtelenül ezek a gondolatok vezették Giesswein Lándor néppárti képviselőt is a páriám* ntbe, kinek példáját más ellenzéki kt .viselők is követni fogják, — mert teljes' a lehetetlen, hogy egyes országgyűlési képviselő urak önként fölmentik magukat — a legválságosabb időkben a képviselői kötelességek teljesítése alul azon ürügy alatt, hogy ők szolidaritást vállalnak azokkal a képviselőkkel, akiket a mentelmi bizottság javaslata alapján a Ház plénuma kitiltott a tanácskozó-teremből, azért, mert síppal, dobbal és trombitával akadályozták meg a parlament munkaképességét.

A parlamenti ellenzék taktikája ma már ad abszurdum fejlődik.

Néhány hét múlva nem lesz már kitiltott képviselő és ha nem lesz, — a rendőrségi kordon is megszűnik Pavlik ur senkit sem állíthat meg többé a parlament kapujában, szabad lesz a belépés minden képviselőnek, — nem lesznek többé képviselők, akikkel szolidaritást lehetne vállalni. Nos és mi történi^, majd ha ez az idő is elérkezik ? Mi Történhetnék, a képvisélő urak elmennek az országgyűlésre. Nem hisszük, hogy újból visszatérnek ahhoz a fegyverhez, a mely- lyel ilyen csúf kudarcot vallottak. Nem hisszük, hogy ismét provokálni fogják a karhatalom kirendelését. Ha ezt cselekednék, nem léphetnének többé választóik elé. A politikai képességeknek olyan szegénységi bizonyítványa volna ez, melyet arcpirulás nélkül elviselni képtelenség volna. Ennyire lealacsonyodni ép eszű embereknek már nem lehet, más taktika felé kell fordulniok.

Hogy mi lesz a taktikájuk, azt ebben a pillanatban ők maguk sem tudják. Világos mégis, hogy a külpolitikai események fejleményeitől függ, hogy mire fogják magukat elhatározni Ezekből a fejleményekből fogják meríteni az izgató anyagot, mely alkalmas legyen arra, hogy közszereplésük iránt ismét rokon- szenvet ébresszenek azokban a körökben, melyek a nyugtalankodás vérmérsékletében szeretnek élni. Ám már most is megérezhető az, hogy ilyen anyagot is nehéz lesz találniok, — mert az ország közvéleménye néhány hónap alatt olyan tapasztalatokat szerzett, melyek az öntudatosságot meglepő módon gazdagították és megerősítették. Az ország lakossága előtt már nem lehet hazudozni. A közügyek mélyére látott a közvélemény. Olcsó dicsőségekért pályázni ezentúl nem lesz már oly könnyű, mint volt. A szép orá- ciók szédítő hatásának lejárt a szezonja. Most már a sarki hordár is tudja, hogy mi van a szép szavak háta mögött.

Produktiv munkát követel a közvélemény. Nem is sürgősen már, hanem azonnal, mert a közgazdasági élet minden fúriája felébredt és szakadatlanul zaklatja a polgárság lelkét.

Csak kétféle politikai irány lehetséges most már. Vagy az, amelyik az államot akarja fenfartani, az államrend és az államélet szükségleteit akarja kielégíteni, vagy az, amelyik anarkiát akar vagy legalább is szociális forradalmat, tehát direkt az államélet megrontására törtet.

Harmadik politikai irány nincs. Azok a politikus urak, akik úgy lesi- puskáskodnak, hogy: az államélet fen- tartását követelik, de minden életfen- tartó fegyvert megtagadnak az államJelen siámunk 12 oldal terjedelmű.