Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-14 / 259. szám
POLITIKAI NAPILÄP. . * -y Nagyvennegyedik évfolyam.. Szalmái", 1912. november 14., csütörtök. 259 szám, *W^ö^tóSa«fflan«BKK «BISRffB« SB aase B39 »««»SB RRSERK3 Sä Szatmár, nov. 13. Annyi következetlenség után senkit sem lephet meg, hogy Apponyi még egy újabbat is nyilvánvalóvá tesz. Ugyanabban a beszédében, amelyben „úgynevezett törvényekről* szól, a miket természetesen teljes érvényű törvényeknek nem ismer el: — egyúttal kijelenti azt is, hogy egy ily „úgynevezett törvényt“ mégis el fog ismerni. Sőt hozzá teszi, hogy nem csak elismerni fogja, hanem annak rendelkezései szerint íog cselekedni. Ez a törvény lesz — a választói reform. Érvényes törvény lesz, még ha az ellenzék nem is vesz részt meghoza tálában. Vagyis Apponyi s vele az ellenzék a törvény rendelkezéseinek alá fogja magát vetni és szives lesz —mandátumot vállalni. Ebben a következetlenségben is hű Apponyi és a koalíció önmagához. Ők ugyanis kétféle törvényt ismernek. Az egyik az érvényes, amely nekik hasznos. A másik az érvénytelen, amely a nemzetnek szükséges. S mihelyt nekik hasznos a törvény, menten érvényes, még ha nélkülük hozatott is „csonka“ parlamentben. S mihelyt a nemzőt védelmére nélkülözhetlen, menten érvénytelen, bárha a képviselők túlnyomó többsége alkotta is. Az uj parlament. Ah ! Igazán meglepő. Igazán megható. Az uj par’ament legelőször is külpolitikával akar foglalkozni. A kár- masszövetség hatalmi pozícióját fogják tárgyalni a Sándor-utcában naponkint kilencven korona üzl ethel y is ági bér lefizetése mellett. Nem tehetünk róla, reánk a legnagyobb szenzáció erejével hat ez az ellenzéki elhatározás és szeretnénk, ha a nemzeti munkapárt tagjai is elmennének erre az uj ülésre és ott legalább is az első héten alkalmazásba vennék a leg- legalisabb alkotmányos fegyvereket: a sipot, a dobot, az autó mobil tülköt és a réztrombitát, Tudjuk,'hogy hiába szerotnénk. ezt, mert a nemzeti munkapárt tagjainak nincs érzékük az ilyesmire és hát az egész jelenet nem érne semmit, mert Pavlik és a szuronyok mégis csak hiányoznának az eseményből, igy kénytelenek vagyunk lemondani erről az élvezetről ; de kínálkozik itt magasabb rendű gyönyör is, mert isteneknek való mulatság lesz meghallgatni azt is, hogy mit fognak beszélni az ur,,k ezen az uj és' fíók-ö'fSTággyülésen a külpolitikáról. A. külpolitika ugyanis mindig alkalmas arra, hogy komoly kritika tárgyává tétessék. Mindig vannak is hibái, sőt néha előnyei is vannak, — de sohasem alkalmas arra, hogy üres és léha fecsegés tárgya legyen. A hármas szövetség is sok ostromot kiállott már és ez a Sándor-utcai ostrom sem fogja elpusztítani ; de éppen ezért lesz érdekes, hiszen az egyesült ellenzék a legilleté- kesebb kritikusa lesz a hármas szövetségnek is, a külpolitikának is, mert ez az ellenzék volt az, mely a véderőjavaslat megszavazását akadályozta és azt még ma is törvénytelen törvénynek tekinti, Andrássy Gryula gróf vaj ion _ részt vesz-e ebben a tanácskozásban ? Ő úgy látszik, helyesli, hogy a balkáni statuskvó fentartásához Ausztria és Magyarország nem ragaszkodik, de azt csak egy uj- ságnyilatkozatban helyeselte eddig. Kérdés : vájjon a Sándor-utcai parlamentben is helyeselni fogja-e. Az ellenzéki sajtó ugyanis nagyon rossz néven veszi a külügyminisztertől azt, hogy Románia részére balkáni területet követel a szláv-álhmok egyesülésétől, holott Ausztria és Magyarország részére nem kiván uj területet, csak éppen gazdasági előnyökkel hajlandó megelégedni. A Sándor-utcai parlament úgy látszik — hódítani akar, monarchia határait kívánja kiterjeszteni és Románia támogatása ellen tiltakozik inkább, — semhogy gazdasági előnyökkel megelégedjék. Pár sor. A „SZAMOS" táronja Többször találkoztam vele véletlenül. Ha a villamos ablakán kinéztem, vagy ha befordu’tam valamelyik utozába s egyszer egy sápadt éjjelen is, mert színházban volt. Akkor én egy kis szomorú éjjeli lánnyal jártam és nem köszöntem neki, mert nagyon fájt az éjjel meg ennek a nőnek meg a magam szomorúsága is. És még jobban fájt, mert vele találkoztam, akivel csak délutánokon a sárga napsugárban szoktam találkozni és most belémharap )tt ennek a rongy kis utczai lánynak a szomorúsága és komolysága az ő alakjával. Szerelmes voltam belé a lelkemmel, meri azt hittem egy alvástól részeg délutánban egyszer, hogy szükségem van rá. A lel- kenimel megfogtam a kezét s a szememmel megcsókoltam a száját. A szájam meg beszélt hozzá rólam és ő azt mondta, hogy olyan furcsa érzése van, mintha boldog lenne. S én — tán, mert a nap tavasziasan először sütött — hittem; pár napig együtt élt a lelkünk s akkor éjjel még sem köszöntem neM, mert az éjjel és egy festett lány szomorúsága fájt bennem. A szemünk megnézte egymást, de nem köszöntem és mikor a sarkon befordultak, akkor sírni kezdtem, úgy, hogy még 6z a nő is megsimogatta szeretettel az ar- ezomat. S másnap nem mentem el oda, ahol mindennap várni szoktuk egymást és este az ágyban mindaketten sirtunk. És ma valahogyan újra találkoztunk. A fejem nagyon fájt és azt hittem, hogy agyamban minden egy nagy tengerbe esik. Elmentem, pedig nem akartam, abba az ut- czába, ahol lakott — Jolán — és a kapun jött ki éppen, mikor oda értem. Megreszkettem és láttam az arczán, hogy ő is megreszketett. Megálltam. Csak álltam. És akkor hozzám jött: — Visszajöttél ? Nyújtotta a kezét. Megfogtam. Megszorította a kezemet. Sirás fojtott. — Visszajöttem. Ezt mondtam és éreztem, hogy bu vagyok. És újra mondtam : — Visszajöttem. És most már nem is kérdezte, hanem ő is mm.dia: — Visszajöttél. És tovább kérdett : — Szeretsz ? És én is mondtam: — Szeretlek. Ennyi volt az egész. Visszajöttem, szeretlek. És nem beszéltünk semmit. S máma nekem adta magát. A testét egészen asszonyos an s ón elfogadtam. Most ment el. S most olyan üres a szobám, mintha én is hiányoznék belőle. Pedig ón itt vagyok ős sírok és a fejem fáj, de azért jól tudom, hogy soha-soha többé ezt a nőt nem fogom látni. Soha nem jön el. S az utcán félro fogunk fordulni. S a villamos ablakából cégtáblákat fogok olvasni: Huszkrajcáros áruház. S valamelyik újságban tán olvasni is Jolán meghalt . . . képzelem: akkor tán sirni fogok, , borzasztóafí, keservesen, mert emlékezni fogok, hogy az én asszonyom. Elképzelem, akkor a sírjához fogok járni és más sírok fekete látó«--- mondani fogják rám: szegény, 1 •? • V un fogják tudni, h . - ‘ „ 1 szerette, habár az övé .óit a ieíke is, de egyetlen teste is, mert nagy oleánder térítőkét fogok a sírjára tenni. Az oleándert szerette, pedig a krizantém jobaiiámank 8 ©Idái terjedelmű.
