Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-07 / 253. szám
POLITIKAI fiAP8S.HP. * .s3l£í§®öi|aíSG®»iS!5Baa»SB»®sBiss«MB»eiB»siiaaBBKai«i«i«s»BB«*ss«sws«i»*WB SS^BIRftflBGSII1 ■ ■R! Szatmár, november 6. Darabolják a Balkánt. Egyik tengert akar okvetlen, a másik termőföldet, kövéret, csak a félhold nem kell egyiknek sem. A félhold nem szentség, nem symbolum ott már többé, hanem bélyeg s ez utolsó nagy csatával együtt Allah népének ügye is ki lett tépve a szivekből. És jönnek a vádak. A rokonszenv eltűnt s közönséges emberi szivek itélő- széke előtt kész már az ítélet is. Kegyetlen vérszopó fajzat, műveletlen barbár horda, rabszolgatartó gőgös nemzet, munkátlan, tunya fajzat, — Európa testén a nyílt fekély — a beteg Törökország pusztuljon s adjon helyet a győztes szláv hősöknek, a kik azonban csinyján bánjanak az osztozkodásnál, mert ime Ausztria-Magyarország is a kardjára ütött már s valamennyi szövetségese van, mind pecsenyét szagolt mellette. A szétdarabolt Balkán újra festett foltjai felett pedig ott fog ragyogni a félhold, mig ez a föld forogni fog s viharfészket szemlélhet ezután is, ahol eddig sem a félbarbár törők békétlensége gyújtott, zavargóit, hanem a kapzsi környezet örökös telhetetlensége. Egy dicsőséges nemzet temetési pompája ez a most dúló háború, ahol egyáltalában nem hiányzik az örökösök utálatos hírvágya, kaján, féltékeny irigysége sem s amely lehet, vérengző hagyatéki háborúságba keveri a törvényes és törvénytelen leszármazókat is. Pepike. A „SZAMOS" lrldtárcája Max Bittrich. Az ős kert féltve óvta virágzását és illatát az utcától. A szép természetet vastag és magas fal zárta el a külvilágtól. Csupán egy finom, szép kis leány tolta félre csaknem naponkint a tolózárt, hogy a szuette tölgyfa- kapuból rövid ideig kitekintsen a csendes utcába, melyre átragadni látszott a kert ünnepélyes csendje. Ritkán jelentkezett benne egy-egy j' ’ő, aki rövid bolyongás után megint a f i :• belső részébe sietett. A gyermek lakása a tágas kert túlsó oldalán volt, lármás és eleven országút mellett, melyen naponkint ugyanazok a lármás jelenetek játszódtak le. De a gyermeknek jóval többet nyújtott az elhagyott, csendes utca. Ezen néha végigbukdácsolt az az öreg asz- szony, akit az utcagyerekek boszorkánynak csúfoltak, s aki elől oly szépen be lehetett menekülni a védelmet nyújtó fal mögé, azzal a jóleső érzéssel, hogy az ember itt biztonságban van, mint az ágyban a novemberi szélviharok ellen. Aztán néha-néha egy-egy szorosan egymáshoz simult, egymást átölelve továbbhaladó emberpárt is lehetett látni, mely, A pénz drágulása és a katonai hitel. Mikor már úgyis uyakig uszuuk a pénzdrágaságban és pénz egyáltalában nem kapható, ujabbi pénzdrágaságról kell beszámolnunk. Amint az értékpapíroknak megvan a maguk háborús árfolyamuk, úgy a pénznek is megvan a maga háborús kamatlába. Kezdte a kamatláb emelését az angol bank, folyta'ta a francia, a belga, a svéd, utánna jött a német birodalmi bank és befejezte az osztrákmagyar bank. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a bankok pénzügyi helyzete nem indokolja a kamatláb emelést. A kamatlábemelés előttünk kedves dolog lévén, a balkán zavarokat ürügyül használják fel arra, hogy a hitelkeresőket megsarcolhassák. És egyúttal úgy tettetik magukat, mintha a balkáni háborúnál is komolyabb dologtól tartanának. Tehát teljesen indokolva van a kamatlábemelés. Csakhogy mi másképpen fogjuk fel a dolgot. Az ország hiteligényei nagyobb sulylyal esnek mérlegbe, mint a jegybankok részvényeseinek önző érdekei. A nagy osztalék és a bankok hatalmas tartalékai onnét kerülnek ki, mert vannak, akik a bankok pénzét igénybe veszik. Ha nem les ne hitel, nem lenne osztalék. A bankok tehát bizonyos előzékenységet — mint a kulcslyuk, világosan elárulta, — riadtan összerezzent s egymást elbocsátotta, ha az ember hirtelen dörömbölni kezdett a tölgyfaajtón. Aztán: valaki lakott az utcában, akiről az egész város a bámulat hangján regélte, hogy legyőzi a többi férfit, láncokat tép szét s táncoltatni tudja izmait. Pepike, a kis Pepi gyakran várakozott a kertajtónál, hogy megbámulhassa, mikor déltájban fólrecsapott kalappal s gomlyuká- ban virággal és Ajkát csucsoritva elhaladt a kertfal alatt, vidám nótát fütyörészve. A szülők megerősítették, hogy a férfi csakugyan atléta. A kis leány azonban mitsem láthatott dicsőített erejéből és sokért nem adta volna, ha a maga szemével valami jelét láthatta volna a férfi megcsodált izmosságának. Az előkelőén öltözött gyermek ismételten s arcán a bámulat kifejezésével lesett rája az ajtóból, közeledteker visszahúzódott, majd ismét hajlongott — nem kerülhette el a férfi figyelmét. Nemsokára ő maga is már távolról kezdte figyelni, hogy a kertajtóból nem kandikát-e ki a gyermek fehér-fekete hermelinköntöse, s ő, aki esténkint az egész világ előtt szokta jelét adni megtapsolt erejének, büszke volt rá, hogy egy tavaszian üde fiatal leányt lát várakozni, aztán az utolsó percben lesütnie a szemét. tartoznak az ország hitelszükségletei iránt tanúsítani. Sohasem tették, most sem teszik, mert erősebbek, mint azok, akik a hitelre rászorulnak. Az ujabbi kamatláb- emelésnek az lesz a következménye, hogy sok gazdasági exisztencia, mely ma még valahogy tartja magát, az ujabbi merényletre meg fog bukni. Mert a rendkívüli pénzdrágaságnak nem az az értelme, hogy lehet pénzt kapni, de magas kamatláb mellett, hanem az, hogy pénzt egyáltalában nem lehet kapni A mi hadvezetőségünk pedig ilyen szűkös világban katonai hiteleket szavaztat meg De honnét vegyük ,a fedezetet ? Bizonyára járadékból. De ki ' gondolná*#-'' járadék kibocsátásra, mikor az angol bank.' kamatlába 5 százalék és a magyar koronajáradék 84 körül mozog. Dehát valahonnan csak kell fedezetet találni. Pénzünk nincs, járadékot nem lehet elhelyezni, mert a 1-felé való licitálásban bizonyára nem leszünk az elsők körött. Nem marad egyéb hátra, mint pénztári jegyeket kibocsátani, Rotschild, ki újra kegyeibe fogadja az országot, -— bizonyára Lukács hathatós befolyása mellett hajlandó 4 és fél százalékos pénztári jegyeket átvenni És nehogy valamely jámbor lélek azt gondolja, hogy a 4 és fél százalékos pénz a mai viszonyok között elég olcsó, sietünk kijelenteni, hogy a pénztári jegyeknek is éppen úgy meg van az árfolyamuk, mint a járadékoknak. Azt elA két egymástól annyira elütő ember foglalkozni kezdett egymással s mindegyikben élt a vágy, hogy beszéljen a másikkal. Ám az óriás a döntő pillanatban mindannyiszor visszariadt a szőke leányka félénkségétől, aki talán örökre elfutna, ha megszólítaná, vagy talán hirt adna erről hozzátartozóinak, akik hamisan ítélhetnék meg közeledését. így tehát csupán arra szorítkozott, hogy mint eddig is, barátságosan mosolygott s fejével biccentett, ha meglátta a kis leányt, mig Papiké ezután is évődve elszaladt előle s mikor távol járt, kidugta utána boglyas fejét a tölgyfaajtón. Egy szép napon azonban nem érte be ezzel. A maga szemével valami próbáját akarta látni az atléta legendás erejének s mikor az megszokott sétáján elhaladt a kertkapu előtt, a leányka hozzálépett s oda- nyujtott ' ”” ‘ vastag zsineget. — ÍN edópni — szólt — s fivérem azt mondja, hogy ön egyetlen rántásai ketté tudja szakítani. Tépje el, ! : .jogíepett stmt.: dup.vfd f .; Jelen, snámank 8 oldal terjedelmű.
