Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-28 / 271. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. november 28., csütörtök POLITIKAI NAPILAP. 271 5?ám. Esnim Szatmár, nov. 27. Mit érezhetett Apponyi. amikor vasárnap —* csak amúgy gyalogszerrel — bevonult Kassára ? — És zengett fülébe — az ő fülébe a Rákóczi városában — nem a Rákóczi induló, hanem a Marseilles, a lélekemelő, világszép kuruc riadó helyett a nemzetközi proletárok fórra - dalmi zaja. Mit érezhetett akkor a nemzeti vezérpolitikus. És mit érezhetett a jeles magyar four, amikor az a harsány kurjantás csendült a fülébe, hogy „Le az osztál/aralommal /“ És mit erezhetett Apponyi, amikor ez a kiáltás üdvözölte, hogy „Le a papokkal /“ ? Mit érezhetett Apponyi, amikor a saját lelkes hívei ilyen módon ünnepelték kassai kirándulását? Vájjon azt a jóleső, benső elég ■ tételt érezte e, hogy a politika útvesztőjében számos kanyargás után sikerült végre rábukkannia a leghelyesebb útra és hogy nagy lendületű lelkének legszebb álmai valósultak. De mit érezhetett volna ugyanakkor Apponyi, ha az alkotmányos államforma ellen lázongó, a köztársaságot éljenző, a rendőrségre lövöldöző budapesti híveit látta és hallotta volna ? * * * Mit érezhetett Andrássy, amikor beszéde befejezése után Oarbai, a szoci áldemokraták küldöttje számon kérő széket ült fölötte ? És megrovásban részesítette, hogy a választójogról miért nem nyilatkozott. És fölszólította, hogy tegye jóvá ezt a mulasztását. És Andrássy az egész ellenzéki konglomerátum kikiáltott fővezére kénytelen volt engedelmeskedni és azzal mentegetőzni, hogy hát hiszen a választójogról ő már mondott valamit Pápán. A pluralitásos választójogi tervezet nagynevű szülőatyja bizony oly formán dadogott, mint egy rossz diák, aki nem tudja a leckéjét, Bizony elhiheti mindenki, hogy rossz osztályzatot kapott. * * * Hanem azért Andrássy mégis időszerűnek látta megpendíteni az ellenzéki pártok egyesülésének eszméjét. Körülöttünk forrong a világ, haj szálon függ hazánk békéjének a sorsa, alaktalan veszedelmek fenyegetik élet- érdekeinket, egész jövőnket, a történelemben páratlan világháború irtóztató lehetősége kavarog a levegőben. Hogy fogunk megállani a rettenetes viharban, hogy veszünk részt a földabrosz uj meg rajzolásában, a népek és államok uj el- rendezkedésében, ha nemzetünk össze nem szedi minden erejét, minden fiának egyesített erejét a jövő biztosítására ? Am Andrássy nem a nemzeti egységet látja most égető sürgősen szükségesnek, hanem az ellenzék egyé olvadásának gondolatát pedzi, pengeti, a kormány ós a többség elleni sikeresebb harc érdekében. És ő maga állj», vívja ezt a harcot, amint ő mondja férfias elszántsággal, ahogy mi látjuk, szörnyen kicsinyes eszközökkel, mihaszua polémiákkal; ezen közben pedig azt hirdeti, hogy ő szívből óhajtja a belpolitikai békét! Ha ilyenképpen barátja Andrássy a békének, ak kor szinte az volna kívánatos, ha a visz- szavonásnak volna barátja, a békés egyet értésnek pedig ellensége. Ä politikai helyzet. Az 1913-as közös bucii t elintézésével a delegációk befejezték ez idei működésüket. A magyar kéjsriselőházban mindenekelőtt a jövő évi költségvetés kerül tárgyalásra. És ámbá or ez a javaslat az állami élet, a gazdasági berendezkedés, a kulturális haladás, az állampolgárok és a társadalom annyi sok fontos érdekét érintő rendelkezéseket és intézkedéseket tartalmaz: az egyesült ellenzék mégis vonakodik a parlamentnek még e nagy- fontosságú tárgyalásain is résztvenni. Ily módon sok ezer érdek és több millió honpolgár óhaja nem talál kellő képvr? seltetésre a magyar parlamentben. Áll ez különösen mindazon kerületek és vidékekre nézve, amelyek ellenzéki képvise lök által vannak képviselve. Úgy látszik, hogy az ellenzéki pártok maguk is érzik helvzetük fonákságát és talán azért is rendezték be a minap a néppárti klubbot amolyan „pótima- háznak“, hogy Batthyány Tivadarnak és társainak legyen hol elrebegnie az állami tisztviselők és minden egyéb szükölködő- nek a panaszát. Szinte érthetetlen, hogy annyi sok okos, tapasztalt s főleg a politikai cselvetésekl en nagyon jártas ellenzéki politikus ennél hatásosabb trükköt nem tud kitalálni. Ma-holnap kénytelenek lesznek pályázatot kiirni, keresve az uj Mózest, aki az ellenzéket kivezesse a sötétség országából. Közben pedig a nemzeti munkapárt felelősségének mélységes átérzésóben teljesíti guvernementális kötelességeit s mialatt az ellenzék — bár talán akaratlanul és jobb hite ellenére — vét az ország és a kettős bir dalomnak még a külügyi vonatkozású érdekei ellen is, a nemzeti munkapárt nemcsak hogy kellőképpen gondoskodik Ausztria-Magyar- ország legfontosabb védelmi szükségleteiről s nemcsak hogy külügyi kormányunknak megadta e nehéz és válságos pillanatokban azt az erkölcsi táti ogatást is, mely a monarkia presztízsének újból való megszilárdításával lehetővé fogja tenni legfontosabb keleti érdekeinknek — remélhetőleg fegyveres közbelépését, addig másfelől sikerült a dinasztia és az osztrák németek előtt újból beigazolni azt, hogy leginkább a magyarság törekvései fedik a dinasztia és Ausztria- Magyarország hatalmi érdekeit. A folyamatban levő külügyi válság éppen azon oknál fogva, hogy a parlamenti többség, még a mostani belső harcok közepette is, annyira a helyzet magaslatára tudott emelkedni. Ferenc Ferdinánd trónörökösnek a magyar nemzet jelentősége és hivatása tekintetében táplált fölfogásái ak további kiaakulá- sára is kétségtelenül mélyreható kihatással lesz. Sok mindent Írtak, beszéltek eddig az emberek a trónörökös állítólagos tria- lisztikus, födera isztikus vagy éppen centra- lisztikus hajlamairól, de ezeknek az egymásnak teljesen ellentmondó híreszteléseknek mi soha különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk, ámde — ha lett is volna némi alapjuk ezeknek á föltevéseknek: a délszláv veszedelem közelsége és még inkább a magyar nemzetnek a Habsburg trón és a kettős birodalom mellett való szilárd és határozott állásfoglalása egyszer s mindenkorra véget vetett az efféle kombinációknak A nemzeti munkapárt újból megmentette és ezúttal előreláthatólag végleg meg is erősítette a magyar ellenzék és az osztrák, szlávok, sőt Lueger óta az osztrák németek által is ostromolt dualizmust. Ma már a Lajtán tuH németek is kezdik belátni maguHartásának botorsáJelen számunk 8 oldal terjedelmű.
