Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-27 / 270. szám

Negyvennegyedik évfolyam. Szaímár, 1912. november 27., szerda 270 szám. POLITIKAI NAPILAP. Szatmár, nov. 26. A „fejvétel“, melyről a koaliciós vezérek, mint legutóbbi határozatuk is mutatja, még mindig álmodoznak, — nem soká késhet, csakhogy más fejek­ről lesz szó, mint ők remélik. A koalíció összes tagjai ugyanis teljes tudatában vannak a sok kudarc­nak, mely vezéreiket érte. Mindennek, amit kezdettől fogva a vezérek akartak, ellenkezője történt. A törvények alkotását a kópvise- lőházban nem tudták megakadályozni. A főrendiházban hiába próbáltak érvé­nyesülni. A törvényhatóságok ország szerte ellenük nyilatkoztak. Az ország fölizgatására irányult, előre hirdetett akciójuk vereséget szenvedett. A dele­gáció bécsi üléseinek tervezett megaka dályozása szánalmas kísérletté zsugoro­dott össze. A delegáció budapesti üléseire vo­natkozott fenyegetések hiábavalóknak bizonyultak. Az „ellenparlament“ kísér­lete, a koalíció tagjainak elmaradása folytán komédiává vált. A délszlávok érdekében kezdett akció az egész nem­zet visszautasításában részesült. A tör­ténelmi események teljes mértékben igazolták a többség és a kormány elő­relátását a katonai reformok ügyében. A jövőre vonatkozólag pedig tervtele- nül, tanácstalanul és reménytelenül áll a koaliciós vezérkar. Csak egy segít hetne még rajta : ha a törvényesség útjára térne vissza, — de ehhez eddigi hibáinak önbeismerése kellene, amihez kellő erkölcsi bátorsága nincs. Ezért ha az ellenzéki csoportok a teljes megsemmisülés felé haladni n em akarnak: más mentségük nincs, mint saját vezéreik hatásaalól felszabadulva, helyesebb vezetés mellett uj irányba térni. Mi más ez, mint „fejvétel ?“ A pénzintézetek uzsorája. A szatmári kir. ügyészség veze­tője, Fabó Zoltán kir. főügyész, felhí­vást intézett Szatmár váíp3 közönségé­hez, hogy jelentsék fel a hatóságoknál az uzsoráskodó pénzintézeteket. Lévén csak az uzsora magánvádra üldözhető, a kir. ügyész ur ilyképpen óhajtja a közérdeket az uzsoráskodó pénzintéze­tek büntethető eljá'ása ellen megyódel- mezni. A főügyész ur azonban ezzel még nem elégszik meg. Hivatalból ül­dözhető büntető cselekményt k:ván megállapittatni és a közigazgatási bi­zottság fölterjesztése alapja arra óhajtja rávenni az igazságügyminisztert, hogy rendelje el az uzsorának Szatmári és Szatmár vidékén hivatalból való üldö­zését. Az 1883: XXV. te., amely az uzsoravétségről rendelkezik, az uzsora büntetendő cselekményének a tényét annak a megállapításához fűzi, hogy egy másik kölcsönt adott mértéken túl való ellenszolgáltatást kötött-e ki magá­nak vagy másnak és ezen kikötött el­lenszolgáltatás vagy élőn) ök által oly­képpen használta-e ki megszorult vagy könnyelmű adósának helyzetét, hogy ez­által őt súlyosan károsította. A kirá’yi főügyész urnák a legjobban kell tudnia, hogy 8 százaléknál magasabb kamatok szedése nem állapítja még meg az uzsora vétségét. Ha tehát a szatmári intézetek a mostani súlyos pénz- és hi­telügy viszonyok között talán 8 száza­léknál magasabb kamatot számítottak, még ezzel nem követték el az uzsora vétségét. Nem szeretnénk még annak a lát­szatában sem feltűnni, mint hogyha a mi erkölcsi világunk védőszárnyai alatt támogatást vagy csak pártfogolást is nyerhetne bármiféle üzletkezelés, amely közei jár az uzsora látszatához. Mi nagyon jél tudjuk, hogy a kis intézetek különösen azok, amelyek a Az én világomból. — Irta: Ádám Éva. — Régi akácfák jutottak eszembe. Valami­kor rám hullott a viráguk. Üzenetet kaptam az erdők aljáról, a szo- morkodó füzek, a fehér akácok otthonából. Ki az, aki reá emlékszik még az álmo­dó hegyok, völgyek csöndes gyermekére ? Ki az ? Nem tudom. Megkérdezhetném, de nőm teszem. Vegye lelkem üdvözletét a múlt em­lékeiért. Egyszerű szavam gyakran kelt vissz­hangot a szivekben s hoz a posta leveleket soha nem látott tájakról, soha nem ismert emberektől. Megszoktam azt. S megtanultam, hogy a szív melegét mindenki megérzi. Kedves ismeretlen barátom, a maga üze­nete kedvos volt nekem. Bálok zajában, léha forgatagában egy csöndes hang támadt a lel­kemben. Idegen otthonban, uj barátok között idegen fák, kertek aljáról messze suhant lelkem. S megálmodtam az elhagyott erdők min­den virágát... Ki az, aki hozzám szóllott a múltból ? Tudja-e, mekkora utat futót be a lelkem néhány év alatt ? Tudja-e, hány virág hullatja el azóta szirmát ? Tudja-e, háDy ifjúnak repül­tek el vágvai, álmai ? Halotta-e, hány kedves, régi gyermekkori ismerős fáradott el azóta ? Csak én nem... Látja : nem tudott letörni az élet. Valami csodálatos forróság égeti a lelkemet. S min­dennap kinyílik egy virág számomra. Valami ősi nagy szent, — vagy pogány ? — szabad­sága van a lelkemnek, melynek ereje van arra, hogy külön életet teremtsen magának. Tisztábbat, szebbet, nemesebbet, mint ami itt rajzik körülöttem. Nem ismerem az önzést. És ez ifjúsá­got ad a szívnek, lendületet a léleknek. Csak az erősek kormányozhatják ön­maguk világát. Szuverén világ az. Senki más nem parancsol, csak saját erkölcsi törvényeink. Milyen önluidos, erőr leány lett a maga kis barátjából! De ha látna itt a kedves, szép iróasz tala mellett így estónkint: ráismerne mész- sziről. Lehajtott fővel, csöndesen pihenek olykor . . . Tudja mit érzek ilyenkor ? Távoli er­dők illatát. Az marad meg <t lelkemben. Emberek emléke rém jár vissza hozzám fájdalmas titkolódzással . . . Aidre emlékszem: mosolyogva emlék­szem, kedvesen, mint a gyermek a tenger­part színes kagylóira. Mozaikképet vetítenek lelkem fehér falára s elgyönyörködöm benne. Egy egy töredékét látom bennük lelkem éb­redésének. Tisztán jelzik a mozaikdarabok lelkem hullámjá'ékait. Látom, mikor mi érintette meg rz eolhárfa finoman, köny- nyezve dalo ó húrjait. Az emberek az éle'emben: határjelzők De ha jön az emlékezés : harag nincs a lel­kemben senki iránt, öröm se fut át érzé­semben. Talán jönni fog egyszer valaki, aki nemcsak a szines kagylókat hozza el nekem a lelkem mozaikjához, hanem elhozza a ten­gerek mélységét . . . Talán jönni fog egyszer. nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­— közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEK! az őszi és téli idényre rendelt valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. mr A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. “99 Jelem számunk 8 oldal terjedelmű.

Next

/
Thumbnails
Contents