Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-26 / 269. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szalmár, 1912. november 26., kedd. 269- 5zám. MHamaiHHiBimBMiai bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbmswiWMHWB Szatmér, nov. 25. Csúfos kudarcok után rendületlenül vonul vissza a szövetkezett ellenzék, a sírjából tetsz-életre feltámadt koalíció. Visszavonul, de hová ? Nincs más ut előtte, mint a megsemmisülés, amelyből rövid, de dicstelen szereplésre kár volt előbujnia. Az obstrukcióval provokálta a többség erélyes fellépését és letört a mérkőzésben, azután sebei mutogatásával próbálta fellázítani a közvéleményt és parlamenti sztrájkjával megbuktatni a kormányt. De csak kudarcot aratott minden irányban. Es mindent elvesztett úgy kormányképesség, mint népszerűség dolgában. Végső állomása ennek a szomorú pályafutásnak a — babaparlament, ahol azonban a vert hadaknak már csak mintegy harmadrésze tud összeverődni. Nem csoda, hogy ilyen helyzetben a nagynevű vezér, Apponyi sem találja fel magát, az a beszéde, amelyben csü törtökön az aradi beszámolóra válaszolt, mélyen alatta áll mindannak, amit va laha tőle hallottunk. Dehát hogyis lehessen elfogad ■ hatóvá tenni, avagy bár mentegetni is az ellenzék képtelen álláspontját ? Világesemények középpontjában áll az ország és a monarchia. Eletérdekei forognak kockán, a béke vagy a háború kérdését döntheti el bármely pillanat — és az ellenzék ebben a rendkívül kényes helyzetben megtagadja törvényhozói kötelességéinek teljesítését és nemhogy a nemzet megbonthatlan egységét dokumentálná a külföld előtt, de homlokegyenest ellenkezőleg ellenparla- mentesdit játszik és megbocsáthatatlan nyilatkozataival növeli a szarvát annak a Szerbiának, mely a mi nagyhatalmunkkal packázni merészel. V, vNagy baj az, hogy Szerbiával nem lehet olyan megállapodásra jutni, amilyent a nemzetközi érintkezésien kötni szokás, Szerbia ha Ígéretet tesz is, vagy ajánlatot fogad is el, nem tud garanciát nyújtani arról, hogy elhatározása mellett megmarad. Nekünk ez a kis ország az annexió idején — apró féktelenségeivel és rakoncátlan ugrálásaival annyi költséget okozott, amennyit ez a kis ország húsz esztendei hadisarcból sem volna képes visszafizetni. Ausztria és Magyarország nem leheti ki magát annak, hogy György herceg minden két hétben mozgósításra fogja kényszeríteni hadseregét és ezért most olyan végleges rendezkedést kell létesíteni a monarkia és Szerbia között, mely sem György herceg kedvéért, sem az északi szláv bujtogatás guruló baksisaiért egykönnyen felborulni nem fog. Ne gondolja senki azt, hogy akár a Prohászka ügyet, akár az Adriai tengerpart kérdését nem lehetne simán és minden nagyobb katonai demonstráció nélkül elintézni. El lehetne intézni az egyiket is, a másikat is, csak éppen a harmadikat, amelyikről senki sem beszél, a harmadikat lesz nehéz jól és közmegnyugvásra elintézni. Hogyan, mivel, miként kellene és lebetue garantálni azt, hogy Szerbia örökös fickándozásai miatt, nekünk a monarkia haderejét minden alkalommal készenlétbe állítani, vagy. éppen megmozdítani ne kelljen ? Sem Magyarországon, sem Ausztriában senki sem gondol arra, hogy Szerbia függetlenségét és önnállóságát megtámadja. Ellenkezőleg. Kimondott és felismert érdekünk az, hogy Szerbia fejlődjék, boldoguljon és erősödjék. Nemcsak azért érdekünk ez nekünk, mert egy fejlődött, boldog és erős ország képezhet a mi közgazdasági életünknek igazi köz- gazdasági éltéket, hanem azért is, mert józanul feltehető, hogy ha Szerbia a mi szomszédságunkban erkölcsi és anyagi fejlődésben haladhat előre, nem lesz oka arra, hogy állandóan az orosz cárnak kínálkozzék alattvalói hűséggel. Egyáltalában, a balkáni államok füg- gétlenitésében az az értékes gondolat van, hogy ezek az államok a saját függetlenségi vágyaikat az orosz cár hatalma nélkül is minden külső protektorátus befolyása nélkül a saját erejükkel kielégíthessék. A fejlődésben ma egész Európa Egy belépőjegyért! Attól a naptól kezdve, amelyen Murier tanácsos urat bízták meg a hires Shandhail- ügy tárgyalásainak a vezetésével, élete valóságos pokollá változott. A telefon reggeltől- estig csengett lakásában, az utcán egyetlen lépést sem tehetett, hogy meg ne rohanják, még a kocsiját is erőszakkal megállították s a posta naponta százával hozta a leveleket, nem is beszélve a seregenként beállító küldöncökről. Mindezt természetesen a belépőjegyekért ... barátai, ismerősök s ismeretlenek, mind hozzá fordultak s mind jelen akartak lenni a telivér párisi eset boncolgatásánál. Kilenc napon át közel volt a megőrülóshez, a tizediken hirtelen elhatározásra jutott. Szoptember első napjaiban voltunk. Az idő enyhe volt és napsugaras, mintha az ősz búcsúznék a nyártól s a tanácsos urnák hirtelen eszébe ötlött, hogy valahol JuvisybenJ a Szajna partján, van egy kis villája... amelyet halászgatásra épített s hogy ott legalább senki sem fedezi fel rejtekhelyét. Becsomagolta hát a legszükségesebbet és titkon, anélkül, hogy csak a portásának is elárulta volna, vonatra ült, s pár óra múlva már boldogan ott időzött horgai és halászbotjai közölt. Két hétig tartott már e boldog idyl . . . lelkére békés nyugalom szállt, egész fizikuma felfrissült . . . mikor egy délután ismét beült kis halászbárkájába, a ringó vizen, ott, ahol a viz folyása csendesebb, s ahol türelem árán kilós potykákat is foghatunk egy kis szerencsével. Murior tanácsos ötvenes ember volt, a haja már szürkült, de bajusza még feketeségével tüntetett, s ötven évéhez a kellő suly- lyal is rendelkezett. Most, kellő óvatossággal kiválasztotta a legkövérebb csalétket, hogy a horogra fűzze, mikor egyszerre ijedten meredt maga elé. A csónak feneke, mintha engedni kezdene lábai súlya alatt. S pillanat sem telt bele, már tisztában volt azzal, hogy bűnös merénylet átdozatává vált. Valaki ügyesen kivágta a csónak alját s csak úgy, könnyedén illesztette ismét be, hogy az első nagyobb súly érzésére ismét meglazuljon és kipotyogjoD helyéről. Murier nem tudott úszni. A viz pedig már behatolt a csónakba. Tiz porc múlva az egész Szajna ellepi s arra gondolni sem lohet, hogy a partra, amelytől elég messze elkerült, visszajuszon . . . itt pedig a viz legálább is hat méter mély . . . nem is beszélve az örvényről, amely ott kering néhány méternyire s ha közelébe kerül, biztosan elnyeli. Minden álszégyent és hamis büszkeséget félretéve hát, teljes erejéből segítségért kiabált. S ime. e pillanatban a part felől egy kecses kis csónak siklott egyenest feléje . . . két csinos evezőtől vezetve . , . Óh I boldogság . . . megmenekült 1 Egy hölgy ült a csónakban, akinek vonásait még nem láthatta, do ha csúnya lett volna is, mint a hét főbűn, Murier tanácsos akkor is elragadó bájosnak találta volna ős csak egyetlen hibát fe lezett volna fel rajta, azt, hogy még elérhetetlenül távol volt. BLÄTNIGZKY ISTVÁN ■ a legolcsóbb bavisáriási foi*~ pás minden elképzelheti árukban. á volt királyi katholikus főgimnázium mellett Hazincxy- utoit 10. szám, Jelen essámtmk 8 oldal tepjedshntt.
