Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-22 / 266. szám
Negyvennegyedik évfolyam Szatmár, 1912. november 22., péntek. 266 szám. :>-sss:»«s«®o«ei®aBBBB8BBHBBB«*0HBBBnBBBBBSBHBBaBBBBBBaBa»aBBB«BBisBa»aaaBBBBBBBBBBBBBBaBBBaBBaB*«®,?*,»«r‘5a?^ POLITIKAI NAPILAP. Szatmár, nov. 21. Gróf Tisza István tudvalevőleg „babaparlament“ nek nevezte el a koalíciós uraknak külön országgyűlési játékát s ez az elnevezés mindjárt szállóigévé lett. Gróf Károlyi Mihály szintén szeretne egy jó ötletet vagy szólamot világgá rőpiten 3 jobbnak hiányában viszont az ige. • parlamentet illeti gúnynévvel, „automata parlament“-nek nevezvén el azt. „Ez az automata — írja Károlyi — a többi automaták közös tulajdonságával bir és szintén csak akkor működik, ha az obulust elébb beledobják.“ S valljuk be, hogy a humoros gróf ez alkalommal csaknem eltalálta az igazat. Csak a személyekben tévedett. Hisz e napokban irtuk meg, hogy a „babaparlament“ tagjai milyen — az automatákra emlékeztető módon veszik fel a fizetésüket az igazi parlamentben. Mivel a parlamentet nem ismerik el törvényesnek, szégyenkeznek oda pénzért bemenni, — de mivel a pénz mégis kell nekik, hát az utca felől a kisablak-nyiláson át nyújtják be a nyug tákat s ugyancsak ablaknyiláson át veszik kézhez a pénzt. Hát ez valóban koalíciós pénzautomata. Csak abban különbözik más automatáktól, hogy mig másutt a pénz bedobása után ugrik ki a gyakran oly értéktelen holmi, — addig a koalíciós urak értéktelen aláírásának bedobása után jön ki számukra a pénz. ft harctéri Misit!; al^on/a. A „SZAMOS" tárói ja Egész Európa csodálkozik mostanában nemcsak a balkáni harctérről küldött hivatalos jelentéseken, de még inkább azon a furcsa szerepen, amelyet az ottani harctéri tudósitók játszanak. Ez a szerep éles ellentétben van azzal a tekintéllyel, amelyet a világsajtó harctéri hírszolgálata kivívott magának. Jövőre a vezérkar főnöke aligha fogja igénybe venni a háború le zajlása után a lapok magán jelentéseit, mert a szakszerű harctéri privát-ludósitásoknak örökre befellegzett. Azok az újságíró urak, akik minden szükségessel fölszerelve elutaztak a harctérre, hogy a csatavonal mögül saját megfigyeléseik alapján értesíthessék ez eseményről lapjaikat, ma kivétel nélkül az egyes hadseregek főhadiszállásain tanyáz nak. Ott nemcsak szem^’ves mozgásuk tekintetében állnak a legszigorúbb megfigyeA tanítók ír< beiegsegélyzője. Álmodozó, kicsi puszták, félbenraa- radt hegymögötti fa’vak s feltörő városok tanítóinak érdekében írjuk e sorokat, melyeknek fejlődésér a tanító lendíti előre. Mert a tanító mindig a fejlődés szekerébe volt fogva. És ott is marad Mert a kultúra mindig azok ellen lázadt fel, akik teremtették. — Csakhogy mig a tanitó eme emberfeletti, gyönyörűséges missiót végzi, nemcsak a vérében fárad el a törtető plazma, nemcsak a kimerültség gyötri őt a szenvedésig, de ezer betegség csirája lopja magát szervezetébe. Sőt műhelyéből gyilkos bacilluso- kat hord haza otthonába, hol édesen alvó gyermekeinek álmát elüli a halál láza. A mai iskola még a betegségek gyűjtő központja. A tanító családja kapja meg mindig legelőször a fertőző betegségek különfélébb nemeit. Statisztika igazolja, hogy a tanítói náiya a leggyilko- sabb. A tanítóságnak csupán hót százaléka éri el az ötvenedik életévet. Tehát a tanítóság a társadalomért nemcsak a maga, hanem a családja életét is kockára teszi. Tehát a legteljesebb segítséget egy nobilis nemzetnek nem volna szabad megtagadni tőlük. Mert minden nép intelligenciájának az a fokmérője, hogy mennyire becsüli meg tanítóit. A magyar tanító pedig ma világtipusa a müveit, kilökött proletárnak. Egysorsbau teng a lés alatt, de nem is szólva táviratokról, még irodalmi munkásságuk is a legkíméletlenebb cenzúra alá van vetve és meg kell elégedniük azokkal a semmitmondó morzsákkal, amelyeket a vezérkar megbízottai oda dobnak nekik. Ezért több szerkesztőségben fölmerült a kérdés, nem-e volna méltóbb a sajtóhoz, ha a kiküldött harctéri tudósítókat visszahívnák ós egyáltalán lemondani a szánalmas anyag értékesítéséről, amely amúgy is oly nagy áldozatokkal vásárolható meg. Meg az olvasók elvégre a harctérre küldött újságíróktól a háborús események közvetlen leírását várják és nemcsak annak a vidéknek színes leírását, amelyen a tudósitó átutazott és nemcsak benyomásait városokról és faivak rói, emberekről ós azok gazdasági viszonyairól. Nem lehet a sajtónak szemrehányást tenni azért, hogy ily rendszabályokra nem számított. Az orosz-japán háborúban még nem akadályozták őket fáradságos munkájukban De már Olaszország afrikai hadjárata alatt csaknem iltuzóriusá vált külpostaszolgával, vasúti málházóval és hordárral. A magyar tanítónak csak elmólet- len nyolcvankét korona a havi fizetése, a valóságban annyi sincs. Hetenkint kétszer annyi órát kell tanítania, mint a tanárnak; negyvenbárom évet kell szolgálnia, hogy nyugalomba vonulhasson.' özvegyeik nyolcvannégy forint kegydijat kapnak. Érdekes, magasztos a tanító hivatása, de szomorú, Zsold nélkül, vérrel és ekével irtják az ugart. Már egyszer bátor keserűséggel fogadalmat tettek a legszomorubb szóra, a sztrájkra. De pályájuk nimbusza visszatartotta őket. Csakis a iársadalotn zökkentheti ki a kátyúból a tanitó veszteglő sorsát. Csakis a társadalom enyhítheti nyomorúságát. És most erre itt az alkalom. A Tanítók Szövetsége engedélyt kapott betegsegélyző alapja javára egy sorsjáték rendezésére. A sorsjáték fővédnők- ségót gróf Zichy János, maga a kultusz- miniszter vállalta. Kétszázezer darab egykoronás sorsjegyet szórt szerte a Szövetség az országban, melynek jövedelmét ezer beteg tanító, tízezer beteg tanitógyermek várja. A sorsjáték húzása ez év utolsó napján lesz. A sorsjegyek vásárlását nemcsak a humánus kötelességek lerovására, hanem a fényes nyereményekre is lehet bazirosni. Ezen sorsjegyekből minden tanító kapott. Könnyítse tehát meg a társadalom a tani ó munkáját avval, hogy maga kérje ezen egykoronás sorsjegyeket a tanítótól, hogy ne kellessen annak kidetésük, de ez a háború oly sajátszem viszonyok közt folyt le, hogy joggal hihették, hogy az olasz vezérkar akkori rideg eljárása nem lesz mértékadó a balkáni harctérre. A balkáni háború azonban már megközelíti egy modern hadviselés fogalmát, dönlő súllyal nehezedik a sajtóval való bánásmódra az, hogy úgy a törökök, mint a keresztény balkán-népek harctéri jelentéseikkel is félre akarják vezetni ellenségüket azért, hogy minden sztratégiai és gyakorlati eshetőséget kellően kizsákmányolhassanak. Ezért a hadvezetőség bajosan tűrhet többé közvetlenül mögötte elfogulatlanul megfigyelőket, akik a hírszolgálat minden eszközét kihasználva, hü tudósításokat terjesztenek és ekként az ellenség már akkor értesülhet a csapatok mozdulatairól, még mielőtt azok céljukat, vagy vállalkozásukat elérték. Igaz, hogy a hadvezetőség sok mindenre kötelezte a tudósítót ós ez lelkiismeretesen tekintetbe veheti a vezérkar utasításait. De - maga a harctéri leien vámunk E oldal tepjedskntl
