Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-01 / 249. szám

SZAMOS (1912. november 1.) 249. szám 2. oldal. gróf és Apponyi Albert gróf meg Kos­suth Ferenc, nagyon is nyílt eszű embe­rek, akik sokszor egészen magas állam­férfim színvonalra tudnak emelke ni. A második figyelésre azt gondolja az ember, hogy a hatalomért való fékte­len törtetés vad érzése vezeti ezeket az urakat eble a lelkiismereti anarkiába. Ez nem lehet igaz. Hiszen ezek az urak voltak már kormányon és ha kormányon nincsenek is, mindig a hatalom élveze­tében élnek. Hevük, állásuk, vagyonuk és befolyásuk olyan, hogy minden hatalmi erő velük jár. A harmadik pillanatban arra gon­doltunk, hogy ezek az urak a népszerű­ségre lettek éhesek. Hiúságukat, dicsö- ségszomjukat nem elégíti már az a kegy, mely felülről sugárzott feléjük, a töme­gek demonstrációját kergetik és ettől szeretnének megittasodni. Nem. Ez a perverz élvezet sem elég indok arra, hogy komoly, nagyképzottségíl egyének beszennyezzék a saját életük múltját és megtagadják a legnagyobb szentségeket, melyeknek eddig imádkoztak. A negyedik figyelésre szinte haj­landó volna az ember azt gondolni, hogy ezek az urak a népjogok hatalmas igaz­ságainak az igájába dőltek és belső meg­győződéssel küzdenek a szabadság, egyen­lőség, testvériség megvalósításáért. Nem. Ezek az urak nőm demokraták, még csak nem is liberális gondolkozásuak. Ezek az urak a vérszerinti konzervatívok, ezeket az urakat nem hódította meg a proletariátus jogkövetolése. Az ötödik pillanatban arra gondo­lok, hogy talán a hazaszeretet, a nem­zeti jogokhoz és hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás kényszeríti ezeket az urakat arra az erkölcsi harakirire, me­lyet itt mindnyájunk szemeláttárs véghez visznek. Nem. Ez sem indok. Ezeknek az uraknak a lelkében forrongó érzések nincsenek. A hazaszeretet, a nemzeti jogokhoz és hagyományokhoz való ra­gaszkodás érzései mást parancsolnak, nem azt, amit ők cselekszenek. Hát mi ? Vájjon mi hát a rugója, az indító oka annak a megérthetetlen politikának, melyben ezek az urak bű­nösöknek találtatnak ? Valami nagy titok ez, amiről még nem lehetett eddig lerántani a leplet. Azt látjuk, csupán, hogy valamiért, ami mindnyájunk előtt ismeretlen, ezek az urak rideg számítással, kegyetlen követ­kezetességgel, Istent és embereket ke­resztülgázolva törteinek. Érdek nélkül nem teszik. Rettenetes céljaik lehetnek, ha már még a proletáriátushoz is dör- gölőznek érette. A küzdelem inditó oka alighanem az udvar intrikáiból folyik. A legmagasabb grácia, mely a közeinek vélt jövő napsugarából fog melegíteni, — lehet talán a «ól; vagy a kegy vesz­tés kegyetlen megtorlása lehet talán az ok, molyért ez az érthetetlen küsdelem folyik. Ott kell lenni a láthatatlan tit­kos forrásnak, melyből ez a mi belső parlamenti viszályunk táplálkozik, — mert egyetlen ismeretes cél, egyetlen közismert ok nincs, melybői megérteni lehetne, hogy ezek a nagyon előkelő urak miért tagadják meg önmagukat és miért lettek rendíthetetlenek ebben az erkölcsi öngyilkosságban ? Ha igy nem volna, lehetne-e el­képzelni, hogy egy békeajánlatot, mely a legnagyobb erkölcsi győzelmet adja nekik és nyugalmat biztosit a nemzet­nek, — visszautasítanak ? Törvényjavaslat a lóverseny fogadd sokról. A képviselőhöz tavaly december 12-én határozatban utasította a kormányt, hogy terjesszen elő törvóuyjav>u!atoí, a meiyíyel a lóversenyekkel kapcsolatos nyil­vános és kölcsönös, valamint a konyvfoga- dásokat közvetítő és elfogadó vállalatoknak forgalmából a testnevelés és testedzés esi- jainik előmozdítására megfelelő Ö3*zeg le­gyen fordítható. A kormáay rrust eleget tett a Híz utasításának, amennyiben tör­vényjavaslatot terjesztett elő „a lóverse­nyeknél az Üzletszerű, vagy nyilvános foga­dásokat és a kölcsönös fogadások kö/.vati- tósót szabályozó 1894. éri XXIX. törvény­cikk módosításáról“. A főrendiház uj elnöksége. A főren­diház tegnapi ülésén a főrendek őszinte megilletődéssel vették tudomásul, hogy ki­váló elnökük: Csáky Albiu gróf betegeske­dne miatt és érdemekben guzdsg alelnökük: Széchenyi Sándor gróf pedig k rára való tekintettel lemondott díszes móhó-ágáról. A király méltányolta is kiváló és érdemes hi- vei alattvalói kérelmét 6s igen meleghangú kézirattal vette tudomásul lemondásukat. Helyettük az uralkodói bölcseség igazba érdemes és kiváló férfiakat nev#a?ii ki e rendkívül előkelő méltóságra. Elnökké : Jó­sika Samu bárót. Alelnökkó: Vavrik Bélát és Széchenyi Bsrisdaa grófot. Három nép­szerű név, húrom érdemes múlt, három ki­váló elme, kipróbált jellem és ragyogó ha­zafiig. GÁh JESÓ mérnöki irodáj t Barcsé*ji-a 83. AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, valamint finom, púba bőr és fehér teáit eléré­sére és megóvására nincs jobb szappan, mint a vilbghirtt ..Steckenpferd“ liliomtejszappan. Védjegye .Steckenpferd*, késziti Bergmann et Co. cég Tetsehon a|B. — Kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertér s minden e szakmába vágó üzletbe«. Darabja 80 fillér. Hasonlókópon caoftátatosnn bevélik aBsrgmamv- féle „Manera" liliomtejkrém fehér és finom női ksisek megóvására, ennek tubusa 70 f.-ért mindenütt kan ható. 1 Néhány szó a papválasztáshoz. Őszintén mondva, nem akartam ebbe a darázsfészekbe belenyúlni, de azt az em­bert, aki ennek ez egybázuak igaz szol­gája, mégis bántja a lelkiisrnerete, hogy egyesek emellett az igaz ügy mellett mi­lyen nem illő munkálatokat végeznek. Mi, akik nem vagyunk ezxel a párttal egy nézeten, azért hogy csendben mara­dunk, mégsem az egyháznak a kárára uol- gozuuk, hanem éppen ellenkezőképpen a javát akarjuk. Mi nem jcortaskqdóssel és rábeszólé sokkel igyekszünk a szavazó egyháztagokat a mi részünkre megnyerni, hanem a tiszta egyéni meggyőződésre támaszkodunk, amit az egyház érdeke tőlünk megérdemel és meg is követel. A mi eé'unk az, hogy Szaímárnak oiyau papot válasszunk, aki­ben minden kelléket megtaláljunk erre és aki büszkesége legyen úgy az egyházunk­nak, mint a társadalomnak. Csakis ekkor fog megnyugtatni a lelki­ismeretűnk arra nézve, hogy ennek az egy­háznak igaz szolgálatot tétiünk. Egyetértéssel keli ezt az ügyei, ke­zelni, csak úgy fogunk célt érni. És eppsn kz a baj, hogy mi köztünk nines meg az egyetértés, nincs meg az összetartás és so­kakban nincs mag az értelmiség. A mi emberein^ nem a vezetők szí­ván indulnak el, hanem a nenavezetőkén, és mig ez mi közöttünk igy lesz, addig a mi nagy szatmári parókiánk mindég ki­csinynek marad. Ezt akartam a közérdek tekintetében a nyilvánosság elé terjeszteni. Ilérmán István a szatmári ref. egyház presbitere. A bűnözés atavizmusa. — Saját tudósitónktól — Szatmár, október 31. Akiknek jó emlékező tehetségük van is évek múltán is vissza tudást e «alékezm hírhedt bünte tesskre és vérfagyasztó, lel kektle* gonosztevőkre, ások bizonyára em­lékesnek mag Gabányi Lászlónéra. Hírhedt •lak volt Szatmárira, vérmes szemű, kiálló caonUi és minden gonosztettra képes nímfcér, akivel a gyermekeket ijesztették. Nébáuy év előd Meghalt, de még most is élóak emlékezetében ven «okiknak. Az emberiség és minden erkölcsi érzé kből teljesen kiöitözött asszony volt, — anya volt. Anya, aki ez utou-u.fóleQ hajkor aszott szerelmeinek gyümölcseit a legáliali asaLb módon pusztította el. Ne.» volt benne egy parányi érzék ve n. Gyermekeit részint a Ssamoa folyóba ólle, vigyorgó állntiasaág- gai fojtva őket a vízbe, részint kövezeten zuala szét fejőket. Gyermekei közül az egyik megmene­kült. Talán nem volt már ereje az anyá nak ezt is megölni, vagy talán megunta már a gyilkosságokat. — e ég az hozzá, hogy a László nevű üa éie’.bea mára dí. Az utcán találták meg jószirü emberek es elésegitették az emberpalánta felserdülését. Kárára ő neki magának is és kárára sz egész társadalomnak. A legteljesebben beigazolódott rajta néhai jó öreg Lombrosóaak a született Modern ruhafestés j TrP 4 1 Tf> £ "¥‘ Legszebbruhatiwstitás bármily^ divatszinre. -1- A.O ají-LÍ 1. AL vegyileg száraz utón, Gyári ÍSMet &;zaímár, Kossuth 10. Felvételi fatot: Kazincz^-u. IV-, {Effila*u. 2- Hagv^drol^Szöctt^nvi'U. 34. AkpitMöU 1886 i

Next

/
Thumbnails
Contents