Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-08 / 228. szám

(19l2. október 8.) 228. szám. S Z AM 0 S l \ az utca nyakig sár -f- permetező eső -j- köd -j- füst -J~ vakulj meg mitlátsz «= 0 = csendélet Szatmáron ősszel a színház = 0 a társadalmi élet = 0 emberek az utcán — sár — korzó = álmok a levegőben meleg a kályha mellett tél#n kiskedden majd ha lesz fára dohány de a kávéházak == | süritéttség szóval az őszi utca Szatmáron = sár -f- sár -f- sár ... = élet a piszok fene­kén = csendélet. Gyilkolt az automobil. — Sajat tudósítónktól. — Szatmár, október 7. Borzalmas automobil-katasztrófa tör­tént tegnap este. Egy öreg fölművest h«- lálragázolt egy nagy gépkocsi, mely Szat­már felől robogott őrült iramban az or­szágúton, Nagybánya felé. Az öregember összeroncsolí teatót éjjel találták meg az országút mentén Nagybányára ment vásárosok, akik azután behozták a közkórházba, hol néhány percre magához tért a szerencsétlen, csak annyi időre, mig az ágya körül állóknak elnyög­hette : — Egy ördögszekér vágtatott rajtam keresztül . . . Azután meghalt. íls a gyilkos „ördögszekér“ eltűnt. Rendőrök, csendörök talán mindörökre bottal üthetik a nyomát. Az esti homályban történt véres- halálos katasztrófáról a következőket tudjuk : Tegnap éjjel 11 órakor két gyékény- ponyvával letakart vásáros-kocsi . haladt Nagybánya felé az országúton. A második kocsi rakományának tetején egy kisleány félálomban bóbiskolt. Ez a kisleány egy­szerre rémülten iölsikoltott, mire megállóit mind a két kocsi. A fuvarosok leugrottak s megkérdezték a gyermeket, hogy mitől ijedt meg ? a leányka reszketve mutatott az országút szélére, hol az éjszaka sötétsé­géből egy még sötétebb, meg-megmozduló tömeg vált ki, mely egy fekvő, vergődő ember kontúrjait adta. A vásárosok rögtön odaugrottak és fölemelték az eszméletlen embert, kinek egész teste; ruhája nedves volt a — vértől. Ugylátszott, hogy karjai, lábai ki vannak törve, arcán, koponyáján zuzódások, mellén horpadás. A félig halott, őszbecsavarodott, föld- mivesküisejü embert beszállították a köz­kórházba, hol egy ápoló fölismerte benne Horváth János 60—65 esztendős földmű­vest, ki évek óta süket. — Az orvosok gyógykezelés alá vették az összetört testű, szerencsétlen öreget. Körülbelül biztosan meglehetett állapítani, hogy életveszélyes sérüléseit, csonttöréseit, zuzódásait testén keresztülvágtató automobilkerekek okozták. És ez a megállapítás később helyesnek bizonyult. Hajnalfelé ugyanis pár percre magá­hoz tért az összeroncsolt testű Horváth József. Kinyitotta a szemeit s mikor látta, hogy egy orvos és egy ápoló áll az ágya mellett, — öntudata erejének utolsó föllob- banásával beszélni, vádolni kezdett, néhány töredezett, elfúló szóval, alig hallhatóan: — Egy ördögszekór ... az Isten verje meg . . . automobil . . . keresztülment raj­tam. Süket vagyok . . . nem hallottam, ne- kemjött . . . Több szó már nem jött ki a száján, hanem összeroppantott melléből fölfakadt a vér s kicsurrant az ajkai szögletén. Visszaesett most már halálos öjulatba, hörögni kezdett . . . Reggel öt órára meg is halt. Amit utolsó szavaival elmondott, az kétségtelenül igaz, mert hiszen az automo­bil-kerekek nyomai ott vannak az össze­tört testén. Idegenforgalom Szatmáron. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, október 7. Ignác, a pesti svindler, a házinyul- szőke csavargó tegnap megjelent Szatmáron. A pesti éjszakák, ugylátszik, már nagyon hű­vösek úgy október táján s az öreg fiú náthát kapott álmában — a Dunaparton. Hiszen a szatmári hajnalok sem melegebbek, itt sem gyógyul ki a reumából az, aki a Kos- suth-kert padjain tér nyugovóra. Miért jött hát Ignác, a pesti svindler Szatmárra? Ignác gonosz szándékkal kereste fel Szatmári. Tegnap éjjel alázatos arccal, re­megő szakállal megjelent az orthodox zsi­dók imaházában és szimatolt. És ki is szi­matolta, hogy itt könyörületes szivü embe­rek Mormolják egykedvűen imájukat, akik elég naivak lesznek arra, hogy az ő szo­morú meséit elhigyjék. És el is kezdett mesélni. Előadta meg­hatott hangon, hogy ő a sadagorai csoda­rabbi öcsé. Családja most nagy nyomorban él monoron; tudniilik három gyermeke és az ő szent-hitü felesége, akit Jeruzsálemből hozott Magyarországra. Szóval: könyörado- mányokat gyűjtött Ignác, a pesti svindler, a sadagorai csodarabbi ál-öccse. Hogy adtak e neki, vagy pedig kidobták, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy Ignác egy közönséges kis szólhám-ember. Közismert, sőt notórius alakja a pesti kávóházak éjszakáiknak. A szezonok szerint különböző árucikkekből mozgóboltja van. A balzsebében talmi óra­láncok, a jobbzsebóben inggombok, a belső zsebeiben pikáns cikkek vannak elrejtve, melyeket rövid életrajz kíséretében kinál a védetlen kávéházi pasasnak megvételre. — Elzüllött gyógyszeré3zsegód vagyok — szokta kezdeni mondókáját és leadja három gyógyszertár történetét, amelyek tönkrementek (?) és ő elvesztette állását... Aztán inni kezdtem — mondja rezignált hangon — és most harisnyát árulok. De azért gyorsrajzoló is vagyok és pompás árnyképet csinálok az ön profiljáról 20 fillérért. Hát kérem, ez Ignác mester, a pesti csavargó, aki mint a sadagorai csodarabbi öccse s egy nyomorgó jerüzsálemi szűz hi­tes ura, könyöradományokat gyűjt a város­ban. Ne tessék felülni neki. Igaz, nem ve­szedelmes ember ő, de kellemetlen, mint a légy, akit jó elhajtani az orrunkról. Kifosztott gazdálkodó. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, október 7. A szoboszlai országúton vakmerő rablótámadás történt a napokban. Egy gazdálkodót erőszakkal kifosztottak. Minde­nét elvették tőle, éppen csakhogy a ruhájá­ból nem vetkőztették ki. Az esetről alábbi tudósításunk ad számot: Pár nappal ezelőtt Debrecenbe utazott Nagy Mihály nádudvari gazdálkodó. Kiment az embervásárba, hogy ott egy napszámost fogadjon, akit Nádudvarra akart vinni. Bi­zonyára az az elv vezette, hogy városi munkás még is jobban járatos egy és más dologban, mint a falusi. Balszerencséje azonban egy züllött, veszedelmes emberrel hozta össze. Tóth Istvánnak hivják azt az egyént, akivel megegyezett. A gazda bizonyára nem is sejtette, hogy milyen elvetemült embert fogadott fel. Nagy Mihály emberével kocsin indult el Debrecenből. Amint a várost elhagyták, egy utszéli korcsmához értek, a gazda megállította szekerét s bementek a korcs­mába. Ott, hogy lássa uj napszámosa, mennyire jó szívvel viseltetik irányában, mindjárt pálinkát fizetett neki. Nem sokáig időztek az italmérésben s amint onnan eltávoztak, a nyílt országúton Nagy Mihályt egyaaers-o oeak hátulról meg­ragadja valaki s lerántja a kocsiról. Ekkor látta, hogy Tóth István a támadója, aki pénzt követelt tőle. Nagy Mihály szorongatott helyzetében is megtagadta a kérés teljesitósét, kiabálni kezdett, azonban az időtájt nem volt senki som közelükben. A rabló pedig nem en­gedte ki kezei közül, fenyegetésekkel pró­bálta rávenni arra, hogy a pénzt adja elő, ámde ez sem használt. Erre Tóth István erőszakkal folyamodott s igy vette el a gazdálkodó pénzét, mintegy 28 koronát, továbbá minden nála levő holmit, még a bicskáját is. A gaztett után pedig elme­nekült. Nagy Mihály, amint összeszedte magát, újra felült a kocsijára s visszafelé hajtott Debrecenbe. Itt panaszt tett a csendőrsóg- nól. Tóth István aligha számított erre, mert ő is visszaszökött Debrecenbe. Azt hihette valószínűleg, hogy áldozata hagyja annyiban a dolgot s megyen tovább Nád­udvar felé. Tegnap délelőtt adták át a kir. ügyész­ségnek. A jelen szerint Tóth István a korcs­mában vehette észre, hogy gazdájánál pénz van s ekkor határozta el magát arra, hogy elveszi tőle. Szép tűzijátékok nagy választékban ... Szabó Gézánál Szatmáron • • •• Mae. Cornick-féle I-ma Maniíla-íssineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNE áru- = ■ házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Vócsey-ház és Árpád-utca 22. szám. g ~= NŐI KAMPÜZIiET ÁTHELYEZÉS. Yan szerencsém a nagyérdemű hölgyközönség szives tudomására hozni, hogy üzletemet áthelyeztem a váPOSÍ bérpalotába, ahol már raktáron vannak a legelegánsabb párisi-modell kalapjaim. Angol kalapok szintén óriási választékban. Kiváló tisztelettel MÁIÉI JENNY.

Next

/
Thumbnails
Contents