Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-05 / 226. szám

(1912. október 5.) 226. szám. 3. oldal. SZAMOS nek úgy a színpadon, mint a nézőtéren, ami igazán rá fér a mi nyomorúságos kis színházunkra. Kicserélik a színpad deszkáit, refor­málják a régi rendszerű sülyesztőt, átfestik a díszleteket és rendbe hozzák a gyenge zsinórpadlást. A nézetért egészen festik, a páholyok rongyait eltávolítják, uj huzatokkal látják el s a bútorzatokat is a szükséghez képest ki­cserélik. ügy számítják, hogy mindezeket a ta­tarozásokat november hó 15 ig befejezik, s akkor fogja megnyitni kapuit a színház. Szóval az idén egy fél hónappal kevesebb ideig lesz részünk a színházi élvezetekben. Ami fölött nem esünk éppen kétségbe, mert amint a hozzánk ma beküldött névsorból látjuk, az idén még rosszabb társulatunk lesz, mint a tavalyi volt. Még kevesebb színészünk lesz s természetesen még rósz szabb előadások. Már tavaly is lehetetlen állapotok voltak, mikor a hős szerepét ko­mikus játszotta, a naiva pedig nagyanya volt. Ilyen társulatot még egyszer nem kí­vánunk. És rosszabb társulattal, kevesebb színésszel jönni pedig egyszerűen vakme­rőség. Sehol olyan jó dolga, sehol annyi telt háza nincs a szinidirektornak, mint éppen Szatmáron. Megköveteljük tehát, hogy nem­csak jó társulattal jöjjön az igazgató, ha nem minden szerepkörre megfelelő szinész* szel is. Nem heba-hurgya pojácázást, hanem nívós, művészi előadásokat akarunk látni. És Szatmár pártfogó közönsége ezt meg is érdemelné. Szatmári mozi. Szatmár, okt. i. Kissé soká aludtam ebéd utáni szi esztálásomban. Hirtelen felugróm. Lábam mai rálépek az alvásközben a szőnyegre esett szemüvegre. Brrces. Porrá törik. Hogy nem tudják vasból csinálni az üveget! Felfántoin a felöltőmet. Kezem bele­akad az ujja bélésébe. Kiszakad. A karom zsákba találja magát. Óvatosan a bélést visszahelyezem s vigyázva felhúzom. Hopp, sikerült ! Kilépek. A folyosón neki megyek a pince nyitott ajtajának. Sebaj, csak egy kis daganat a homlokomon. Csak előre ! Künn vagyok az utcán. Esik. Felnyi­tom az ernyőmet. A nyomorult rugó elpat­tan. Sikerült felpeekolui. Ezalatt majd elüt egy benzinszörnyeteg. Két kenguru ugrás megment. Elsüvölt mellettem. Tele van a ruhám barna lével. Még az arcomat is be­fröcskölte a bestia. De csak hogy kint va­gyok a halál torkából 1 Puff. A haszontalan nem belém akad az ernyővel. Az enyém lepattan. Ismét fel- peckeiem. Gyerünk! Egy kapu alól kirohan egy suszterinas, éppen nekem. Majd feldöntött. Eliramodik. Utána se káromkodhatóm. Sze­rencsére csak megbillentett egyensúlyom­ban. Nem estem el. Tovább ! Belépek a cukrászdába. Le­húzom a kabátot. Kijön az ujja bélése. Gyömöszölöm vissza, hogy észre na vegyék. Kalapom a fogas mellé akasztom. Leesik éppen egy kávézó nénike hátára. Pardon — pardon! Rendben van. Leülök. Persze egy másik néni ridiküljóre. Semmi baj. Csak nem volt benne tojás ? Hozzák a habot. Nyúlok a viz után. Beleér a kabátom ujja a habba. Huh! A késsel szépen lekaparjuk. Ej, mindnyájunkat érhet baleset. Kávémnak a felét megittam. A másik fele hogy hogy- nem a márványasztalra fröttyent. Fizetek. Felöltőmet az ujja miatt nem merem föl­húzni. Hát csak a yállamra dobom. Átme­gyek a Deák-térro. Ösmerös hölgyek jönnek. Köszönök, kisztii . . . fen . . . A kalapom nak hiába markolászom a tetejét, nem tu dom megfogni. A hölgyek nevetve elhalad­nak. lg z, ernyőm is köszöntés közben a sárba esett. Kemény kalap van a fejemen. Én meg azt hittem, hogy puha. Ugyanis az előbbivel csakis a karimáját fogva, az utóbbival meg a tetejét fogva köszönhet az ember. Nemde? Ja, már kérő ! Fel­emelem az ernyőt. Sáros lesz a kezem. Hogy zsebkendőmet kivegyem a kabát belső zsebéből, ki kell. azt gombolnom. így aztán összesározom a kabátot. Elered az eső Futok csukott ernyővel egészen a bérkocsi állomásig. Egyfogatu megy kifaló. Hopp. Fenn is vagyok rajta. Hála Isten! Megállt az eső. Az Attilla-utcában le fogok szál lani. Ni, már meg is állott a trüszkölő pa­ripa. A lépcsőről behúzom magam után az ajtót. Én lelépek. Ezer kartács! Valaki le tépi a felöltőmet a vállamról. Térdre esem. Felugróra. Kabátom az ajtóban csüng. Ujjai a földet súrolják. Odaesipte az átko­zott ajtó. Kivüi kirántotta valaki kezemből a kabátot. Kabáttolvaj ! Utána Végre el csíptem. Több egy fogatúra nem ülök soha ! Mert hát mi lett volna, ha az a kabát raj­tam van. Brrr. Tutuha. 0i«9 VI Hám János-utca. — = TELEFONSZÁM minőségű to­kaji asztali, szamorodni - és gyógy- asszuborok .. raktára .. Vajay-palota. s 372. — Pompás zamatu tokaji asztali bor .. literenként 110 korona. Gyorsan és* jól kiésseii arcképes igazolványba való fényképeket SCHERLING ANTAL fényképész Deák­tér, Pannónia udvar földszint. húzott drótszállal. TÖRHETETLEN! Magyar SIEMENS-SGHUGKERT-M (ÍVEK Budapest. VI., Teréz-körut 36. Szatmári riportok. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, október 4. Asszonybetörőíe. Tegnap a zsebtolvajnőkről irtunk és a csodálatos véletlen úgy hozta magával, hogy ma egy asszonybetörőt fogott el a csendőrség és tartóztatott le a bűnök egész légiója miatt. A cigányasszonyok azon fajtájából való Lakatos Kolompár Mira, aki még a brutális, nyers, vad és kegyetlen nációja- beli férfiakon is túl tesz. Nem riad vissza semmitől és talán őrült passzióból követi el a vakmerő lopásokut és betöréseket. Vógigkóborolta Szatmár vármegyét és min­denütt, ahol csak megfordult bánatot és szomorúságot hagyott maga után. A kis­emberek fosztogatója Lakatos Kolompár Mira, aki a kisbirtokosokat látogatja meg előszeretettel, persze éjnek idején, amikor a tanyán minden csendes és csak egy hű­séges kuvasz vigyáz a háznőpre. Lakatos Kolonpár Mirát már régen üidözi a csendőrség, de a ravasz cigány­asszony mindenkor ügyesen kitudta kerülni az igazságszolgáltatás sújtó kezét. Ma az­után a harminchat éves cigányasszonyt Kiralydarócon elfogták és bekísérték a szatmári királyi ügyészség fogházába, ahol előzetes letartóztatásba helyezték. Az ügyészségen most azon fáradoznak, hogy összeállítsák Lakatos Kolompár Mira teljes bünlajstromát. Kótai Lajos ünneplése. Gyönyörű és megható volt az a meleg szeretet, ameiylyel a Szatmármegyei Tanítóegyesület Kótai Lajos állami elemi iskolai igargatót ünnepelte abból az alka­lomból, hogy a király a koronás érdem kereszttel tüntette ki. A városháza nagy- termében közgyűlésre jöttek össze a megyei tanitók és ezt az alkalmat használ­ták fel egyúttal arra is, hogy érdemes kartársükat a legmelegebben üdvözöljék. A gyűlésen a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter képviseletében megjelent Berecky János miniszteri tanácsos, aki az érdemkeresztet is átadta. A város nevében Yajay Károly dr. királyi tanácsos üdvözölte Kótait, aki meghatottan köszönte meg a szerinte meg nem érdemelt ünnepeltetöst. Beszédet mondott Bodnár Gáspár és még többen. Délben a Társaskörben ebéd volt amely alatt számos pohárköszöntő hangzott el. ífii Géza :: HSnyV^öle :: peiK-Ur 3. AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, valamint finom, puhabőr és fehér teint eléré­sére és megóvására nincs jobb szappan, mint a vilbghirü „Steckenpferd" liliomtejszappan. Védjegye .Steckenpferd“, késziti Bergmann et Co. cég Tetschen ajE. — Kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertér s minden e szakmába vágó üzletben. Darabja 80 fillér. Hasonlóképen csodálatosan beválik aBergmann- íéle „Manera" liliomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tubusa 70 f.-ért mindenütt kapható. 1 Mae. Corniek-féle I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNE áru- házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Vécsey-ház és Árpád-utca 22. szám. q - — Különleges csipkefes- XJ A Zf AL DA ] Saat már. = Gyári főűzlet lés, hűen minta után ti J l d] l i X: dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. üzletek: Kszinczy-utca 17. sz. Áítila-utce 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents