Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-29 / 246. szám

2 f.íílff.!. SZAMOS (1912. sktóber 29.) 246. szám egyetlen község. hatóság vagy biiottiág a mely az újoncok besorozása ée behí­vás* körül kötele*iégét mám teljeeit,ette Tolna? Yagy akad-e oly bolond hadkö­teles, a ki avval demonstrálna tu uj TÓderítörrény hatálya allen, hogy két esztendő helyett, a régi törváeyben elő­irt három esztendőt kívánná leszol­gálni ? Bizonyára nem az ellenzéken múlt, hogy a véderőtörvényt az ország népe mindenütt és mindenhol respektálja, teljes érvényű törvénynek mindau betű­jében eliimari, s bár egyik szövetkezett vazér tett valami homályos célzást, hogy e törvénynek sokan azzal az érméssel engedelmeskednek, hog-y az törvénytelen utón jött létre: azért csak próbálják meg az ily homályos célzások terjesztői, menjenek kétségeikkel a kaszárnyák ka­puin belül, — a magyar nép fiainak egészséges ösztöne, uram istenem, oly hathatós választ ad aekik, a mit nem tesznek ki az ablakukba s a melylyel nem dicsekszenek el a nópgyiiléseken. A protestáns irodalmi társaság szatmári gyűlése — Saját tudósítónktól. — Szatraár, okt. 28. Impozáns keretek között, a város ia- telligens közönségének élénk részvételével folyt le tegnap a protestáns irodalmi .tér**- t&g szatmári gyülóss. Taraíaset»«, hogy e kö*gyül*8 központjában a iegillu*síri«*bb Y*ndég*k, Ziiíiinssky Mihály r. b. t. taná­csos, Antel Gábor dr. én Balthmcír D«*ő dr. püspökök állottak. Emails as ünnepély fényét az irodalmi társaság néhány kiváló tagjáaak, György Endre v. b. t. tanácsos, Saőts Farkas dr., Masznyik Endre lutherá­nus theológtei igazgató, Sörös Béla refor mitus ielkéBz, Pruiein^zky Pál dr. és Gyö kösy Endre dr. jelenléte is. A vendégek egy rés a e szombton este egy leányukra nézve jó házasság e'önyeit — szólt. A kis leányok nem értenek az ilyesmihez s az ő egyedüli kötelességük az engedelmeskedés. A szerelem a házas­ság után jön Claire viszont úgy gondolta, hogy egy kis előzetes láng nem felesleges. S szivét mór régen odaajándékozta Raoulnak, a kuzinjának, aki a fostészeíi akadémiát látogatta . . . dacára annak, hogy a csa­ládja ügyvédnek szánta. Machecoulnó csak azért tűrte unoka- öcscse látogatásait a házban, mert ebédlő­jének freskói némi javításra szorultak, de elhatározta, hogy amint a műnk; t befe­jezte, megszünteti e nagynénei engedé­kenységét. A ravasz Creseen-t ellenben minden lehető módon felbátorította. Ha az, a zene első hangjára hozzásietett, affektált han­gon utasította vissza a karját: — Ma este kissé fáradt vagyok . . . de a kis Claire-em, tudom, örömmel táncol önnel . . . A kicsike összevont szemöldökei eléggé elárulták, mennyire örül e gavallérnak, de Crescent nem szokott oly igen közeiről nézni és boldogan vonszolta magával a dacos gyermeket. Annyi zor és oly kitünően, hogy vé­gül az oltár elé is elvoaszol'a! kilenc óra 40 perckor a budapesti gyorsvo­nattal érkezett meg Szsimirr*. A vendé­gek között volt Zsilinszky Mihály és Antal Gíbor püspök. A társaságot az állomáson * város Boréban V*jay Károly dr. királyi tanácsos, polgármester üdvösölt*. Z»ilin- ssky Mihály, Keresstszeghy Lajos dr. ügy­véd, míg Ásta* Gábor, a polgármester ven­dig« volt. Balthazar Dszső dr. és Kiss Fé­rése egyházkerüleíi fájsgyző, akik vasárnap reggel érkeztek Helmeczy József dr. ország­gyűlési képviselőnél szállottak meg. Mig a többi vendégek a Pannónia szállodában nyertek olhttyazést. Vasárnap délelőtt a közgyűlést meg­előzőiig Irtentisstelit volt a rsformátus láncos templomban, *hol Baltbazár D»z<ő püspök imádkozott, mely útin Sörös Bé a tesoaci Rlkiaa mondott gyönyörű, tartalmas beszedőt. Istentisztelet mán a társaság tagjai az Iparos Olthoa nagytermébe vonultak, ahol az ünnepség másodi : része, r közgyűlés folyt le. Á közgyűlést Zsilinszky Mihály nyitotta msg, & protestáns egyhis érdekeit felöteiő boszédds). Gondolstokban mindvé­gig gazdag besíúdét azzal kezdi, hogy a protestáns irodalmi társaságaik *z a oólja, hagy protestáns irodaimat neveljen. Rámu­tatott azokra a hibákra, amelyek a protes­táns felekezotaek az agyház terén tanúsí­tott közönjéből fakadnak. Hangsúlyozta *z egyházi étet iránt való szervezettséget és kitartást óa mintegy minUképül a római k.tolikus egyházat állította oda. Szöts Farkas dr. az évi jíteuiésl oí- va-sta fal, majd a kösgyüló* külömböző ha­tározatokat hozott. Ä kősgyüléát Antat Gé­bor püspök záró szavai rskasztettek be. A közgyűlés délután háromnegyed két ómkor irt véget. Dáiután két órakor a Tirzazkörbsn ebéi volt, ainelyan aa első felköizön-őt Ant*I Gábor püspök mondott« a király?*. Vajay Kteoly dr. kir. tanácsos, polgármes­ter a kát elnökre, Zsilinsskt Mihályra óo AaUl Gábor pd.pökra, Bakc/y Gergely Bahhazár Dozső püspökre, Léná d Ietván dr. aa egybegyült vsndógekre, Hun* Jenő dr. az iroáa'mi társaság nőtegj.ira mon­dottak felsösí-őntőt. DHulán öt órakor az irodalmi társa­ság az Iparos Otthon negytermében, — Végre hát elérte célját s a hossz-s fáradozás jutalmát elnyerve, leteheti az álarcot és gyönyörű, szűzies menyasszo­nyának elmagyarázhatja, miért játszotta eddig vele szemben a közömbött és miért hódolt inkább a mama kegyelnek. De a kicsike nem engedte ennyire jutni l Az esküvő estéjén . . . midőn Cres­cent boldog izgatottsággal átlépte a nász szoba küszöbét, mint egy rut bagoly, amely egy fehér vir, gszálra csap le . . . kellemetlen meglepetés várta ott. A habos fehér selyem menyasszonyi ruha még illatosán az ifjú test melegétől, árván, elhagyatva feküdt a széken, mel­lette a földre csúszva a mirtusz koszorú... S kandalló párkányán a jegygyűrű és eljegyzési brilliáns gyűrű alatt, egy nagy boríték, a nevére címezve. Reszkető újakkal szakitotta fel s szemei előtt táncoltak abetük, amint olvasta: — Uram, ön engem sokszor táncol­tatott meg a mamáért ... ha kedve tartja, megtáncoltathatja a mamát helyet­tem. Tudniillik a kuzinomnak ígértem az első . . . házassági keringőm. — Claire . . . simili Defontaine. Szegény Defontaine Crescent l Mit érnek az elvek, ha ily kevéssé vállnak be! amely előkelő közönségfel esaknera szinül- tif mtftelt — felolvasó estélyt tartott. Itt AaUl Gábor püspök mondott bo- ssédet. Ssembessá'lt a* lste*Ug*dá*sal és se evolúció törvényeivel is kissutatta, hogy az «mbar Isten lényege nélkül nem tudná batöltsai azt a funkciót, amire hivatva van. Bizoayitotta, hegy a tudomány hit nélkül üres valami, de viszont a hitaek sara sza­bad a tudumiuy fegyvereit negligálni. Programmen kívül eme'kedett szólásra Bartbasár Dsaső püspök é* * lelkek mélyéig haló bsiíódével teljesen magával ragadta a hallgatóságot. As Istan lététet az «mber lelkivilágából igyekezett magyarázni Az emberisig véjcáljául tűzi ki a tel*ke*et külömbség nélkül való, mindent átható em bereseretetet. A püspök beszéde után PruzsUszky dr. tudományos essayt olvasati föl. E«to az irodalmi társaság tatjainak egyrázsét Htl«eczy Jó.sei dr. képviselő látta vendégül, mig a nagyokbik rész a Társaskörben gyűlt össze vácsorárs. Hétfőn reggel a társ.ság tagjai közül mintegy harmiacan Nagybányára utaztak. Utoiső megjegyzéseim a reí. ©speresválasztáshoz. SzamcBclob, okt. 26. Azt hisses*, a tek. szerkesztőség már csak azért is helyet ad cikkemnek, mivel fenti kérdésben három oldalról is a provo­kált én vagyok, védakezóetm tehát ez ügy­ben egészen indokolt. Ngo« Hslrnecsy Józssf ur vezércikk, színvonalára emelte b-ddogult esperesünk üras szikinek betöltésének kérdését. Bur­kolt Urgyilsgoíságga! konstatálja, hogy az a dologban addig megjeleat cikkek, mind- »ind egyházunk jeván fáradoznak, csak a dobi tiezietetss ur — már jó magam — .okmélküli“ gunytergyu felegóteláss, ez vét a békesség sa egyházias gendolkoéás ellen. Kezeim közt »an lelkósttárssim levele, melybe* Írják, h.;gj : „mindnyájuukra nézve iealszónak vesssük a nt. Kocsis I. lelkész ur cikkét és kitételeit, hol »papi jellemsk- rőlc is distingval. A kiindulási pontot mél- tóztassék jobban figyelni, az trra zdott viszhang, még ha erőaebb lett volna is jogos és nsm »okniiküi.“ Egy szegény kálvinista pápuák vagyok a ea'ja, nngam is kálomista psp, abból a sütetből való lepény, melyből a gyüígkaze- tek kevés helyen szoktak másodszor kérni magoknak. Szegénységem mellett ia bármily ösz- szeget letessek akár r ng^s ügyvéd ur iro- díjába letéti!, hogy ha mefszavaztatnánk ama 17-iki rendkifüli kösgyüléa ott levő tagjait, mondanák meg : kettőnk közül me­lyikünk prodiká'itaa ott inkább a békesség igéit . . . ? Esem ágában som volt nekem kérem, hogy ott fűUzólaljab, soha Az sem, hogy cikkezzek. Dí bizony az olyan íuing- modor, melyhez a mi egyházmegyénk éppen egy nagy emberünk közvetlen temetése után nsm igen van hossássokva, ez kész­tetett é* kóíitet ezután is felállásra, ho,.-y elten® ki*sé tiitikozsan. E*t megköveteita tőlem tisztelt főgoaánok ur legelső sorban ann«k a simák tisztelete, mely az én sse- moimbői is köanyeksi csika.t ki. Én — hivatkozom az öss*83 ott levő gfülástagokra — a bókeeséges választási menőt megindulázit hangoztattam. Egyene­sen fölbmam s gyüíée o’őtt a közfigyel­met, hogy ne zavarjuk a gyülekezetek nyu­galmát semmiféle terrorrii. Hát mondja me; most nekem a részrehajlutian k öavé- lemc-uy é3 a tisztelt oivacó publikum, hogy amikor a tárgyaló teremből kilépik, egyik alkotó tag, amiért kimertem szólni a szom­széd egyházmegyénk világi gemdo okának ! beszédért, azt monda, hagy: „többet va-

Next

/
Thumbnails
Contents