Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-20 / 239. szám
Negyvennegyedik évfolyam. sr&mvt&Km&wmnwtt» swst> m ®* ma va ■ * n « c as o m mi Szatmár, 1912. október 20., vasárnap. 239. $zá'f\ miMiinMnw>Hra«HM*RnHM»M*iaHaM8Misa0gi«8M«';*,>«^w^ Ellenparlament Befejeztük a delegációs tárgyalásokat. Közben megtörtént a török-olasz békekötés is. A képviselők hazajöttek Bécsből s elmúlt a háború veszedelme is, mely azzal fenyegetett, hogy mozgósítani kell a mi hadseregünket. Ennélfogva megint aktuális lett a saját belső politikai életünk minden fájdalma. Megint gondolkodhatunk arról, vájjon okvetlenül szükséges-e a teknikai obstrukció, vájjon igazán elkerülhetetlen fegyvere-e a parlamentárizmusnak a sip és a cintányér ? így állapítjuk meg mi a magyar parlamenti élet belső betegségeinek a diagnózisát. Mások nem igy vetik fel a kérdést. Mások azt mondják: megint gondolkozhatunk arról, vájjon igazán elkerülhetetlen fegyver-e a parlamentárizmusnak a szurony, Pavlik és a rendőri karhatalom ? Érezze meg az olvasóközönség, hogy nem akarjuk szépíteni a magunk álláspontját. Nem. A parlamentarizmusnak sem a technikai obstrukció, sem a sip, sem a cintányér nem elkerülhetetlen fegyvere, sőt éppen igy nem szükséges a a szurony és a rendőri karhatalom alkalmazása sem ahhoz, hogy a tiszta ideális népképviseleti tanácskozás intézményét vele demonstráljuk. Nincs is Magyarországon olyan épeszű ember, aki a síppal való tanácskozást, a technikai obstrukciót, a szuro- nyos alkotmányt és a karhatalom alkalmazását szívesen látná és helyeselné. Ebben a szerencsétlen országban rendszerint az szokott történni, amit senki sem akar. Néha elindul egy komisz, egy pimasz áramlat és belekapcsolódik minden elképzelhető érdek, minden elképzelhető helyzetfordulás és ez az ilyen áramlat megfogja az emberek lelkét és senki sem tud tőle szabadulni, sem az egyik, sem a másik oldalon. Most sem nem komisz, sem nem pimasz az az áramlat, mely az emberek lelkét megfogta, egy magyaros virtus csupán, mely a legmakacsabb formában jelentkezett. Ott kezdődött a virtus, ahol Bánffy Dezső báró elhagyta a kormányelnöki széket és letette a főudvarmesteri méltóságot, hogy ellenzéki vezér lehessen. Ez snájdig cselekedet volt, a magyar ellenzéki szerep fontosságát és méltóságát emelte. A leghatvanhetesebb és a politikai erőszakosság legszembeötlőbb hatvanhetese, — ellenzéki szerepre vállalkozott. A gyűlölet minden eszközével üldözött és erkölcsi halottá degradált bukott kormányelnök, egyszerre a legnépszerűbb ellenzéki vezér lett; felélesztette a nemzeti küzdelmet, a darabontverés rémes uralmát. A küzdelem azzal ért véget, hogy a vezérek hatalomhoz jutottak. Kikapcsolták a kikapcsolandó- kat és nem tudták támogatni a saját politikájukat, megbuktatták a saját kormányukat, mely negyvennyolcas volt és mégis hatvanhetes alapon kormányozott. A bukást Justh Gyula idézte elő, aki körülbelül arra az álláspontra he lyezkedett, hogy: nem kellett volna abbahagyni a nemzeti küzdelmet a hatalomért, — a kabinetalakitásra vonatkozó megbízatást csak úgy lett volna szabad elfogadni, ha abban minden nemzeti követelmény bennfoglaltatott volna. Minthogy azonban a vezérek megalkudtak és kikapcsoltak,, hiábavaló volt a nemzeti küzdelem és Justh Gyula megindított egy olyan ellenzéki akciót, mely semmi szin alatt, semmiféle paktumra hajlandó nem lesz. Ez volt az elv, ettől tágítani nem akart. Harminc képviselő maradt mellette, mikor a véderővitára került a sor és a mikor a választójogi priuszt politikai tételként homloktérbe állította. A politikai virtus az volt. hogy senkinek és semmi szin alatt nem tágítunk. Azt hitték, hogy ez a virtus legyőzhetetlen. Bíztak benne, mert tudták, érezték, hogy a nemzeti közhangulat nemcsak B ínffy Dezsőnek tapsolt, mikor ellenzéki területre lépett, hanem tapsolt Apponyi Albertnek is, meg Andrássy Gyula grófnak is, tapsolt mindenkinek, a kisebb uraknak is, tapsolt mindaddig, amig Justh Gyuláék harmincán nem maradtak és világos nem lett a nemzet előtt, hogy a politikai virtuskodás már idejét múlt dolog s hogy ennek többé tapsolni nem érdemes. Justh Gyuláéknak már nem tapsöltr senki, sót Andrássyéknak és Apponyiók- nak sem tapsolt már senki akkor, mikor ők előbb Justhékat izolálni akarták s a mikor a bécsi szövetség pecsenyeillata csiklandozta az emberek orrát, — csatlakoztak az obstrukcióboz, ahelyett, hogy izolálták volna. Ez a csatlakozás egészen leleplezte az egyesült ellenzék politikai céljait, mert hiszen az öntudatos közvélemény nyomban azt kérdozte : Mit akartak ezek az emberek Kristóffy Józseftől, akit az általános, titkos és egyenlő választójog miatt halálra üldöztek, holott ők mo3t j éppen Kristóffy József politikájáért exponálják magukat? Azt megértettük mindnyájan, hogy a Justh párt csak virtus- kodik és hogy ezt a virtuskodást eltiporni csak a végső esetben szabad; de amikor már azt láttuk, hogy a virtuskodók mellé csatlakoznak azok, akik a tüzből kikapart gesztenyén óhajtanak lakmározni, — nem lehetett többé habozni, rendet kell teremteni a parlamentben. Le kellett törni a cél nélkül megindult és féktelenkedó politikai virtuskodás célját. Most pedig tessék kibékülni. Ha obstrukció nem lesz, — nem lesznek szuronyok sem. Ha megint obstrukció lesz, megint lesz karhatalom is, feltéve, hogy olyan végezni valója lesz az országgyűlésnek, melyet el kell intézni. Tessék ellenparlamentet csinálni. Halljuk meg, hogy mit tudnak mondani az ellenzéki urak. Hátha valamivel indokolni tudják az állásfoglalásukat. A nemzeti munka párt szívesen meghallgatja az érvelésüket. Ne titokban tanácskozzanak, ne azon törjék a fejüket, hogy mivel csinálhatnának minél nagyobb kavarodást; tessék csak kapacitálni a nemzeti munkapártot és a kormányt, hiszen ezen az oldalon minden olyan akaratot szívesen honorálnak, mely az ország javára szolgál. Nem is térhet ki a nemzeti munkapárt az olyan propoziciók elől, melyek az ország jogainak és érdekeinek szolgálnak, mert a nemzeti munkapárt és a kormány felelősség terhe mellett politizálnak, nem virtuskodásból és nem vérmérséklet szerint. f A I i íéku íG {din* * iá rát aj«küj tik -1 VÚV-1 c»<o kösöftMgtftk, mini Isgole-sobb bftviwkUVsi f irrásí Köz▼•&«» * „Pa« J—*r rfe vid4be to<3«iRB£jy FIGYELMEZTETÉS I Az előr*k*kd«ét apán idény «»tett a r»*g »«.kitáron lévé »yáFi árak az eddigi Awwii jóval ohóbban SBeraahetők. bo.
