Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-18 / 237. szám

(1912. október 18.) 237. szám.

S Z AM 0 S

3. cld»l

A szatmári

békekötés háza.

— Saját tudósítónktól. —

Szatmár, október 17.

Debrecenből kaptuk az alábbi sorokat : A Kossuth-uteán, a színház mellett van egy ócska s már elóg rozoga állapotban levő ház, amely Magyarország történetében jelentős esemény színhelye volt.

E ház falai látták maguk között a ku ruc idők legnagyobb alakjait, az akkori osztrák és magyar generálisokat

Debrecennek e híres házában kötöt ték meg a szatmári békét. Itt foglalták Írásba Károlyi Sándor gróf és társai a béke alapját tevő szerződési pontokat. Ez a ház maholnap eltűnik a föld színéről.

Debrecen város törvényhatósága ugyanis átengedte az épületet a pénzügyi kormánynak, mely a hires ház helyén fogja fölépíteni a debreceni uj pénzügyi palotát. Most még Hajdú vármegye hivatalai vannak a helyiségekben, melyekben kurucok tanyáztak hajdanán, de e hónap végén már megürülnek az összes szobák, mert a megye kiköltözködik.

Debrecen város pár évvel ezelőtt emléktáblával jeiölte mag a nevezetes ház falát s most ezt az emséket egyelőre a múzeumba helyezik.

(

Orosz női l^abáfol^ teve- § szőrből "Ragályinál |

PODGORiC

vagy

a haditudósító dióhéjban.

Szatmár, október 17.

Decsics ős Sipkanik, ez a két balkáni erőditvény, de gondolják azt. hogy kőt harctéri túdó3itó neve.

Dehát Decsics és Sipkanik egy podgo- ricai kávéházban ülnek. Ä városon túl bömbölnek az ágyuk ős ropognak a fegyverek. A két harctéri tudósitó eközben írja tudósításait.

— Maga mit ir? — kérdezi Decsics.

— Én azt irom, hogy Podgoricát a montenegróiak bevették.

— Ne irja azt, mert azt ón írtam.

— Azért Írhatom én is — feleli Sip kanik.

— Nem Írhatja.

— Miért ne írhatnám?

— Mert akkor ezt hihetnék az olvasóink, hogy összebeszéltünk.

— Hát mit írjak ?

— írja azt, hogy Podgoricánál a montenegróiak vereséget szenvedtek.

— Jó. De vigyázzon. Most én irom azt, hogy a montenegróiak verést kaptak és maga irja azt, hogy a törökök kaptak verést.

— Helyes.

* *

*

Megírják az első táviratot. Öt pere múlva azt mondja Sipkanik:

— Kellene még valamit Írni.

— De mit? — kérdi Decsics.

— Még egy táviratot.

— Helyes — mondja Decsics — most én azt irom, hogy Podgoricánál a mon- tenegróiakat a törökök megverték. De maga ne azt irja, mert akkor azt hihetnék, hogy összebeszéltünk.

— Jó, akkor én azt irom, hogy Podgoricánál a montenegróiak megverték a törököket.

* *

*

Megírják a második táviratot. Öt porc múlva azt mondja Decsics:-- Kellene még valamit írni.

— De mit? — kérdi Sipkanik. — Most már minden kombinációt kimerítettünk.

— Most Írjunk valami olyat is, amiben megegyezik a tudósításunk.

— De hiszen akkor azt hiszik, hogy összebeszéltünk . . .

— Ha pedig csupa ellentétes dolgot írunk, akkor azt hiszik, hogy egyikünk nincs is a csatatéren.

— Hát mit írjunk ?

— írjuk azt, hogy a montenegróiak elűzték a törököket, de a törökök vissza- üztók a montenegróiakat.

* *

*

Megírják. Öt perc múlva azt mondja Decsics:

— Vájjon mi történik odakint ?

— Nézzen ki — mondja Sipkanik.

— Nem vagyok bolond. Sőt éppen most megyek föl a padlásra.

— Minek ?

— Ott láttam egy kádat. Ott egészen biztonságban leszek.

— Van abban a kádban tinta?

— Vihetünk magunkkal.

— Akkor én is onnan irom n többi távirataimat.

Öt perc múlva a kádból Írják a harctéri tudósításokat.

Egy késszurással a halálba.

— Saját tudósítónktól. —

Szatmár, okt, 17.

A szesz, mely az embert állattá sü- lyeszli, a bicska, amelynek nyomán halál- hörgés és zokogás timid. tegnap ismét beszéltetett magáról. A szerencsétlenség szin helye ezúttal egy jómódú szatmármegyei közstg, Nvegrefalva községe. Az áldozatot Kiss Sándornak hívják, akinek szomorú sorsáról a következő tudósítást kaptuk.

Tegnap este kezdte meg az ivásí Kiss Sándor nyegrefrtvai polgár, akinek u társaságában ott volt Kovács László, szintén odavaló lakos, a későbbi gyilkos. Az asztal mellett ülve, vígan szaporították a beszédet és a kiürített literes üvegeket. így folyt ez csendben, rendben, minden összekoccanás és összeszólalkozás nélkül a záróráig. A korcsmáros fölszólitására összeszámolták az elfogyasztott bor árát, közösen fizették és ingadozó léptekkel megindultak hazafelé.

A társaságon akkor igen meglátszott a szesz hatása, ami a bizonytalan mozdulatokon, a hangos jókedven kívül Kovács Lászlónál és Kiss Sándornál az összeszó- htlkozás alakjában jelentkezett. A társak a osititással és a kerleléssel igyekeztek lelo- haszlani a kőt ingerült haragját s ez a jámbor szándék végeredményben tis olaj lett a tűzre, mert a társak közbelépése folytán kölcsönös sértésekkel látta el egymást Kovács és Kiss.

Az összeszólalkozásból és sértegetésből verekedés támadt. Előbb puszta kézzel támadtak egymásnak s csak ezen támadási rendszer alkalmatlansága fölött való meggyőződése után nyúlt a zsebébe Ko vács László s a kirántott bicskával mellbe- szurta Kiss Sándort, akinek ez az egyetlen egy szúrás már halálát is okozta. A kés a szivén ment keresztül s rögtöni halált idézett elő. A C3endőrségnek a gyilkost csak reggelre sikerült elfognia. A kihallgatás után a gyilkost azonnal letartóztatták és az

esetről értesítették a kir. ügyészséget. A szerencsétlen Kiss Sándort, aki nagyszámú gyászolót hagyott maga utón, ma délután boncolták fel.

‘Tdsl^osaral^, pirágállnánpol*, co- cus lábtörlő^ Ragályinál

T áviraíok.

A harctérről.

Zimony, október 17.

A Belgrádi török követ egész kíséretével együtt ma este 10 órakor Budapestre érkezik. A követ az éjt a fővárosban tölti reggel pedig tovább folytatja utazását.

Konstantinápoly, október 17.

A törökök és montenegrói csapatok között ma ismét véres ütközetek voltak.

A törökök kitűnő gépfegyvereikkel fényesen operáltak és a montenegróiakat könnyű szerrel vissza verték.

Egv százötven maliszor és körülbelül 80—90 montenegrói katona vesztette életét az ütközetben.

Athén, október 17.

A görög flotta mozgósítását befejezték. A hadügyminiszter rendeletére több mint száz ágyunaszád indult útnak. A görög flotta tengeri ütközetre készül a török flotta ellen, mert a porta az elfogott görög hajókat szabadon bocsájtani uem akarja.

Paris, október 17.

Ide az a hír érkezett, hogy a porta parancsot adott a csapatoknak, hogy nyomuljanak előre.

Belgrád, október 17.

Péter király holnap a Vizi táborba érkezik, hogy a katonákat személyesen buzdítsa kitartásra.

Belgrád, október 17.

A király holnap a csapatokat megfogja szemlélni. A szemlén a király család tagjai is megjelennek.

Athén, október 17.

A török követ Belgrádból elutazott. A porta ezzel válaszolt Szerbia jegyzékére.

Konstantinápoly, október 17.

A Görögországi török követet táviratilag utasították, hogy Görögországot azonnal hagyja el.

Szaloniki, október 17;

A szerb és török csapatok között ma véres összeütközések voltak. A törökök megkezdték a barrikádok bombázását, a nőket és gyermekeket biztos helyekre vitték.

Szófia, október 17.

A bolgár csapatokhoz több külföldi katonatiszt érkezett, kik a háború lefolyását tanulmányozni akarják.

Konstantinápoly, okt. 17.

A szerb és bolgár határon véres csaták dúlnak, a törökök fegyverei irtózatos pusztítást okoztak a szerb csapatok között.