Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-12 / 206. szám
(1912. szeptember 12.) 206. szám. SZAMOS 5. oldal Aki a feleségét keresi. — Saját tudósítónktól — Szatmár, szeptember 11. Szegény Varga István szomorú pa naszszal állított be tegnap a gacsályi csend- őrségre. Az ő históriája egyike ama apró szomorú tragédiáknak, amelyeket ennek az országnak legnagyobb istencsapása, a kivándorlás, olyan bőven produkál. Szinte mindennapi történet már, hogy amig a férj odakünn az újvilágban túrja a földet, véres verítékkel gyűjti a dollárokat, addig itthon megkörnyékezik a menyecskét és amikor összetörött testtel hazajön, hogy a? összezsugorgatott kis tőkéjével csöndes, boldog, nyugodt életet kezdjen, akkor — kakuktojást talál a fészkében. Hat évvel ezelőtt vándorolt ki Gacsály- ból Varga István. Erőskaru munkásember volt, akit itthon üldözött a balsors és tiatal feleségével «sak küzködött, de nem tudott megfelelő munkát kapni. A feleségének volt valami kis öröksége, azt pénzzé tették és a félj evvel a pénzzel útnak indult Amerika felé, hogy ott próbáljon szerencsét. Az asszony itthon napszámba járt és úgy tartotta fönn magát, a férj nekivágott az életnek. Dolgos ember Varga István, akinek sikerült is odakünn munkát kapni, ö még abban az időben ment ki, amikor keresettebb volt a munkáskéz és amikor könnyebben kínálkozott a munkaalkalom. Varga — mint a legtöbb munkás — bányában kapott munkát és nehéz volt ugyan a munkája, de a szorgalmas és dolgos embert megbecsülték és lassan előre is haladt. Emellett nagyon szerényen élt és ami pénzt megtakarított, azt hűségesen haza- küldötte feleségének. Azt állítja ez a szegény ember, hogy a hót év alatt mintegy háromezer dollá-.t küldött haza a feleségének, aki mindig hűségesen irta a leveleket és azt irta az urának, hogy a pénzt a takarékba rakja az utolsó fillérig, mert ő a keze munkájával megkeres annyit, amennyi a maga szükségletére kell Három hónappal ezelőtt ezután elha tározta Varga, hogy most már haza jön. Az ő számítása szerint már akkor mintegy 12—14 ezer korona pénzük volt a takarókban és evvel az összeggel már itthon is meg lehet vetni a boldogulás alapját. Megirta hát a feleségének most májusban, hogy hazajön. Akkor az asszony a szőlőben lakott ős erre a levélre azt válaszolta, hogy jöjjön haza, ő szeretettel, ölelő karokkal várja az urát, akivel boldogan kezdhetnek uj életet. Több levehet nem váltottak, csak a férj irt néhány héttel ezelőtt levelet, amelyben tudatta a feleségével, hogy hajóra ült. Szombaton érkezett meg Varga. Boldogan ment feleségét fölkeresni, de nagy lett a csalódása, mikor közölték vele, hogy a felesége julius elsején elköltözött onnan és azóta nem látták. Vargának rósz sejtései támadtak, érdeklődni kezdett a felesége dolgai iránt és megtudta, hogy az asszony éppen nem töltötte szomorúan azokat az éveket. Két legény is udvarolt neki ős egy évvel ezelőtt a gólya is leszállóit az amerikai özvegy vidám portájára. Hogy a hazaküldött dollárokkal n>i van, azt persze a szomszédok nem tudják. A megcsalt, becsapott, boldogtalan férj most a csendőrséghez fordult, amely keresteti a hűtlen menyecskét. Reflexiók. Élhetetlen emberek vagyunk. Mink gójok. Ha közülünk kettő összeáll, akkor már baj van. Már ketten sem bírunk egymás mellett szépen megférni. Hát még ha hármán, vagy többen tömörülünk. A bábeli zavar semmi sem volt ahoz az állandó zavarokhoz, hullámzáshoz, ami ilyen tömörülésünkön belül folyik. Mert mi köztünk, buta gójok között, az első mindig a személyes érzékenység és az egyéDÍ érdek. Személyes érzékenységünknek minden fáj, de az egyéni érdekünknek minden szabad. És egyeztetni nem tudunk. Ezért aztán nem tudunk Isoha komoly, állandó, egész dolgot produkálni. Az egyesek személyi hiúsága nagy s az egyéni érdekek érvényesülni kívánása még nagyobb. Egyiknek ez nem tetszik, a másiket az bántja; az egyiknek emez az érdeke, a másik amazt akarja föltétlenül kivinni. És mind egyszerre és mindnek máma keli. Szent jeligénk ilyenkor: „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra“ 1 Pedig talán, sőt igen, igen, az a célja a modern kor egyesüléseinek, hogy az egyiknek máma, a -másiknak holnap és igy tovább összesimitva az érdekeket, mindnyájan egyért a kellő időben s imigyen közösen közös mindnyájunkért. Ezt azonban csak a zsidók értik nálunk. G>ak ők fejlődtek addig, hogy megértsék a modern kor lázas küzdelmeinek ilyetén tanításait. S csak ők jutottak fel addig, hogy a személyes érzékenykedések önmagunkban rejlő érzelgősségeit háttérbe tudják szorítani, mikor a másiknak is kell valami. Mi azonban még mindig légvárak építésére, szépcsengésü frázisok szavalására ős utópiák kergetósére egyesülünk. És mi szerencsétlen gójok — zsidóknak ó-estójón szép kis megállapítás — nem vagyunk hajlandók elnézni a másiknak semmit és fáj a szivünk másoknak előmenetelén. Főleg pedig mindent önmagunknak akarunk é3 mindent egyszerre akarunk. ♦ Mindent egyszerre. Érdekeket összesi- mitani és bár egy kis beosztással lenni — ahoz türelmetlenek és fölöttébb akaratlanok vagyunk. Ha pedig egyikünk a másik keze alá kerül, akkor jaj nekünk. Látványnak is szebb, ha a pocsolyában fürdő malacokat gusztál- juk inkább. De a szálkát meglátjuk a más szemében. A zsidókat szidjuk, hogy nyuzók, zsarolók és a többi. Ám a mi drága véreinket és szép önmagunkat nem vizsgáljuk. Pedig ha egyszer egy gój kezébe kerül valaki, akkor az többé ki nem kerül onnan, mig egy csepp szusszanás van benne. Kíváncsisággal néztünk végig egy pár ilyen nyuzást. Folyton rosszabbul ős rosz- szabbul éreztük magunkat s a végén jó pár napra elment az étvágyú ik mindentől. Amig egy kicsit eresztett a tárcája, amig egy csepp bőr volt a szegény behálózott áldozaton, addig nem eresztette a piócája. Ami kor aztán döglőfélben volt, amikor már nem volt benne erő és gondolkodási képesség, amikor nem birt már megélni, árkor egy elegáns, mosom kezeimet, lépéssel ellejtett áldozata mellől — a gój. A „leben und leben lassen“ elve nekünk nagyon magas. Nekünk egyszerre kell minden s ha egyszer sikerül valamit fogni, akkor a vért is kisajtolnánk belőle. Közben pedig elszalad száz más. A zsidó pedig szépen, lassan szorítja a maga pasasát. Hagyja élni, gyarapodni s akkor csavar rajta ismét egyet, mikor a másik könnyebben adja és adhatja. És jobban is jár vele, mert igy — sok kicsi sokra megy — többet is tud kihúzni a maga embereiből. Isten bizony, sok mindent tanulhatnánk a zsidóktól, ezeken télül is. S akkor nem lennénk annyira élhetetlenek s nem lennénk olyan „szerencse“ nélküliek. —szTey A szatmári repülőnap. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 11. Amitó pozitív formát öltött az a hir, hogy Székely Mihály szeptember hó 29 ón okvetlen megtartja szatmári repülését, a közönség részéről oly nagyfokú az érdeklődés, hogy naponta számtalan felvilágosítást, kérő megkeresés érkezik a rendező-bizottsághoz. Mindenki kíváncsian érdeklődik és a legapróbb részletet is tudni akarja, hogy hogy lesz, mint lesz. Ez a kíváncsiság any- nyival is inkább érthető, mert a legmerészebb magyar aviatikus érkezik ide, hogy a vakmerő produkciót bemutassa. Székely Mihály — akit a király tábou pilótává kinevezett — neve már egymagában is elég garancia arra, hogy a közönségnek olyan izgató mutatványban lesz része, amilyen eddig még Szatmáron nem volt. A repülés idejét is nagyon szerencsésen választotta meg a rendező bizottság. Ugyanis a repülést a szatmári lóversenyekkel egy napon, szeptember 29-én tartják meg. Délután egy órakor ül be gépébe Székely Mihály és ekkor akarja megjavítani az ezerhatvan méteres magyar magassági rekordot. Több sikló repülést is fog végezni. Székely Mihály repülőgépe a jövő hét végén érkezik Szatmárra ős néhány nap múlva maga az aviatikus is megjön, hogy próbafelszáílásokat végezzen. A gép az Iparos Otthon nagytermében ki lesz állítva, ahol néhány fillér belépti díjért a b;gönsóg megtekintheti. Székely Mihály repülésére lázasan folynak az előkészületek és úgy a rendező- bizottság, mint a hatóság mindent elkövet, hogy a repülést semmi sem akadályozza. Az aviatikus egyébként állandó sürgönyváltásban van a rendező-bizottsággal és a legaprólékosabban informáltatja magát az előkészületekről. Abban az esetben, ha az idő annyira kedvezőtlen lenne, hogy a repülés megtartása lehetetlen volna, úgy Székely a repülést október hó hatodikára tervezi. Az összes iskolákban használt tankönyvek — papír- és Írószerek— H U SZÁR könyvkereskedésében kaphatók. (Szatmár, Deák-tér 7. szám.) | ha czipőszükségletét a (2°) Moskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletóben (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Modern ruhafestésc * tfti a TTAXJ T3 a T Modern és tartós bármily divatszinre. JtL<A- J JL .S_j -K Jl _Li plissézés és puvlérozás. Főüzlet: Szatmár, Kossuth 2-u-10- felvételi üzlet: Kazincz^-u-17. (Tttila*u. 2. Nag^árol? : 3zécltenpi*u. 34- Alapittatott 1886.
