Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-11 / 205. szám

Vl '</a Negyvsnnegyedik évfolyam, Szatmár, 1912. szeptember 11, szerda. 205 5?ém. lgas»gaaaaaaaB«gsBa»sBmi««9aaB8aiia8»gB»8«»«BB«atH«H»«giii«iattt»M»«*i»m)iH«KgggB»Bii««»«wiMi»g,!,,W»!l8 Békejobb. Lukács László miniszterelnök ismét nagyjelentőségű nyilatkozatot üzent haza Grasteinből a félhivatalos kőnyomatos ut­ján, mely nyilatkozatban a legőszintóbb hang kíséretében, a szinte nyitott tenyér­rel nyújtja a békejobbot az ellenzék felé. Tudvalevő, hogy a miniszterelnök egy előbbi kijelentésében elfogadta a göncei kerület határozati javaslatát, s hozzájárult Andrássy Gryula grófnak a Vadász-féle házszabályok módosítását czélzó kívánságához. Lukács Lászlónak ezt a nyilatkozatát azonban Andrássy Gryula gróf úgy látszik félreértette, azt képzelvén, hogy a miniszterelnök fel­ajánlotta házsiabályrevizió az elnöki jo­gokra nem fog kiterjedni. Ezzel a félre­értéssel szemben konstatálja most Lu­kács miniszterelnök ebben az újabb nyi­la kozatában, hogy a revíziót a házsza­bályok minden részletére, tehát az elnöki jogkörre is akként értelmezi, amiképpen azt Andrássy óhajtja s ehhez még hoz­záteszi a miniszterelnök, hogy a kókés kibontakozást éppen a képviselői imnu- nitás és a házszabályok terén tartja leg­inkább lehetőnek, mert mind a két kér­dés, a képviselőknek annyira saját házi ügye, hogy azokat a pártok egymás kö­zött, a kormány minden beavatkozása s jóformán megkérdezése nélkül elintézhetik. Lukács ezzel a finom körülírással hidat épit az ellenzék ama funkciózus részének, mely tán meg sem gondolva mit cselekszik, előre és elhamarkodva fogadkozott, hogy a kormánnyal szóba sem áll. A miniszterelnök erre egysze­rűen és könnyedén vállat ránt és azt mondja: Jól van, ha ti olyan büszkék vagytok, hogy nem akartok velem tár­gyalni, nem baj. Tárgyaljatok a többségi párttal közvetlenül. Mi felétek sem né­zünk, csak majd a kész megállapodásba tekintünk belé. Ilyetén képen nőm mu­száj megatokat „lealázni“ hozzánk s a nagy esküvést, hogy a kormánnyal szóba sem állatok, nem kell megszegnetek. íme a kecske és a káposzta me­séje a politika gyakorlatában. Lukács miniszterelnök formát talált az elleniék vezérei számára, hogy mentse a lénye­ge t. És nyilatkozatának további részében még arra is gondolt, hogy a nagy ha ragszomrádot játszó kurucok még eseí leg így» ebben a kényelmes formában sem lesznek hajlandók a közvetlen érint­kezés útjaira lépni a többséggel, tehát azt tanácsolja nekik, ami logikusan más­kép nem is képzelhető, hogy abban az esetben ők lépjenek félre az útból s ad­ják át helyeiket másoknak. Válasszanak az ellenzéki csoportok a kibontakozási alap megbeszélésére más vezéreket, olya­nokat, akik nem kötötték le magukat ahhoz a könnyelműen kidobott jelszó­hoz, hogy a kormánnyal pedig n m al­kuszunk. Vannak ilyen megfontoltabb gondolkozásu és tárgyalások vezetésére alkalmas férfiak a baloldalon is elegendő számmal. Mert azt csak el se lehet képzelni, hogj a közösügyek intézéséből az ellen­zék a maga egész tömegében kivonná magát, 8 országos fontosságú állami és páriámén’i dolgok tárgyalásánál a kisebb­ség teljesen képviselet nélkül ír áradjon. Ha tehát már most az ellenzék csakugyan őszintén óhajtja a kibontako­zást, út az ideje, hogy ne keressen újabb kibúvókat, hanem fogadja el a többségnek a miniszterelnök által nyúj­tott békejobbját; lépjen rá a pártközi Nem merem kimondani. A „Szamos" Irta ; eredeti tárcája. Bévai Károly. Fölhajtottam feketekávém utolsó ma­radványát a leülepedett cukorral együtt, kiittam rá a jeges vizet s azzal indultam kifelé a kávéházból. Esteli 8 óra volt. Korosnsötét novern béri est, ilyenkor már agglegényi lakásom­ban kellemesül dudol a kályha, az ágy föl­vetve várja filiszter gazdáját, lölgyujtom az éjjeá lámp j villanyát s olvasok olvasok, mig szememre rásuhint az álom bűvös tündére. Amint fö'nyitottam a nagy üveg­ajtót, hogy belevágjak a gyéren világított utcába, egy diliás alakkal ütődtem össze. — Pardon! Egyszerre mondtuk mindketten. A ká véházi gőzön keresztül oda világított a csil­lár négy körtéje. Magas, vállas, barna — kissé már deresedö — férfiúval állottam szemben. Rövid, prémes bőrkabátja, tégla- vörös kaméslija, kis asztrakán sapkája arra látszott következtetni, hogy vagy vadászat­ról, vagy útról jön. Első pillanatra meg kapott az ismerős arc mosolya. Kérdőleg néztem rá s ő is révetegen tekintett ar­comba. — Petrovics I — kiáltottam fel egy­szerre kitörő örömmel. — Alaássy ! — felelte ő még han­gosabban. S azzal se szó, sí beszéd, egy szem­pillantás alatt ott a kávébáz ajtajában egy­más karjába borultunk, a kávóhá.i közön­ség é’énk figyelne és'helyeslő moraja közt. — Petrovics! Te ismét iít vagy ti­zenhat évi távoliét után l — Amint láthiíod, épen, egészsége sen, kissé inegvónülve, megroäkudva az évek súlya alatt l — Hohó barátom, no beszéljünk még évekről. Most vagy legszebb férfi korodban. Negyven éves fcr.iu az asszonyok ideálja l Karon fogtam régi pajtásomat s vissza fordultam a fürtös kávéházba, hol csak­hamar elhelyezkedtünk egy kis márvány asztalka mellett, közel a kasszatündér tró- i usához. Mig elhelyezkedtünk, egy pír pere alatt végig futott elmémben ennek a régi jó barátnak 16 év előtti tragédiáj-1. Minő boldog ember volt Petrovics Milán. A megye földesurain:!k egyik leggazdagabbja. Négy­ezer hold prima földnek s egy gyönyörű kastélynak ura, ki — ha akirta volna — csak a kis ujjat kellett volna kinyújtsa a főispán tü: dérszép bánya után, rne iten belekapaszkodik a kb fitos. Do nem 1 Egy pezsgős éjszakán bbhabarodott valami orfeumi szépségbe, elvette feleségül 3 haza- vitto az ősi kastély 48 szobájába, hogy or- feumi trilláival űzze el a csönded S ö bol­dog volt ezzel az aranyhuju Loreleyje! . . . Hát m g mikor egy kis leánya született ? M>g most is szájamban van az ize annak a fényes keresztelői 1- komának, melyet ak­ii: r rendezett. De még egyéb is jut eszembe ! Valami szomorú dolog, melynek közvetve én megam voltam oka. Kivittem egy bará- lómat, a 7-es huszárok legszebb főhad­nagyát s bemutattam őket egymása sk. Bár ne tettem volna ! Abban a pillanatban, mikor a főhad­nagy átlépte a dombóvári kastély küszöbét, Hagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­— közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia" mellet. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. FIGYELMEZTETÉS! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron lévő nyári áruk az eddigi árnál jóval olsóbban szerezhetők be Jelen számunk 12 oldal terjedelmű

Next

/
Thumbnails
Contents