Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-07 / 202. szám
(1912. szeptember 7.) 202. szám. SZAMOS 3. oldal tulszárnyaalja azt a lármát, melyet egy katonarogimentnek dobbal, trombitával és társzerekkel való végigvonulása okozna. Égy vasat szállító stráfszekér a sértő, ideggyilkoló lármának egy teljesen kialakult tipusa, ez a forrása és a teteje a lárma fogalmának és felesleges, de olyan felesleges, mint amilyen felesleges az, hogy ez itt most hosszabban bizonyítsam. Mert ugyebár, azt még csak leleményességnek sem lehet nevezni, hogy például ronb/okí*t raknának az összeütődő vasak közé és akkor rögtön más lenne a helyzet ? Nem lenne lárma és nem lenne alkalom arra, hogy mi megunjuk az életünket és arra sem lenne alkalom, hogy a kocsis röhögjön azon, hogy bosszankodjunk. Felhozhatnánk még nagyon sok példát, de ezúttal máris túlléptük e hasábok arányait. Még C3ak annyit, hogy külföldön pl. Berlinben hatóságilag állapították meg az utca sp’ekját, minden hang mértékét, pontosan előírták, hogy milyen esetekben minő mértékben szabad csengetni a Vilmosnak. Az autók ezrei sem csapnak ott pk- kora zajt, mint nálunk, ha néha egy-egy szirénnel felszerelt bicikli garázdálkodik végig sivalkodva, ordítva az utcán. Egy dánosi haramia Szaímáron. — Sajat tudósítónktól, — Szatmár, szeptember 6. Ki ne emlékeznék arra a borzalmas vérfürdőre, amelyet néhány évvel ezelőtt lelketlen, gyilkos cigányok követtek el a dánosi pusztán. Hajmeresztő, vadállati kegyetlenséggel öltek meg és raboltak ki há rom embert, akiknek minden bűnük az volt, hogy egy elhagyott, üres puszán laktak, olyan helyen, ahol a kóborló vándor is csak nagy ritkán fordul meg. Csöndesen, jámbor békességben élt itt a Szarvas család. Istenfélő nép volt Ő3 vasárnapokon hosszú kilómétereket gyalogoltak azért, hogy a templomba mehessenek. És egy rémes, félelmetesen sötét éjszakán, amikor már becsukták a korcsma ajtót és fáradtan a napi munkától nyugalomra tértek, elgondolni is iszonyatos dolog történt. Fékevesztett, cigényhorda közeledett vészes csöndesen a korcsma felé. Sokan voltak, bandává tömörültek és a dzsi- nek vad tüze lángolt a szemükben, a hold halványan fényiét é3 a zsiványok árnyéka hosszúra elnyúlt a korcsmaház falán. És az ezüstös fényben megvillantak az élesre köszörült fejszék, az újonnan, frissen megfent kések. Recsegés, ropogás, betörték az ajtó kát és a következő pillanatban bent termettek a szűk, alacsony, gerendával menyeze tes szobákban. Az alvók felriadtak ős a borzalom percei következtek ezután. Megindult aí ólethalál küzdelem, a haramiák és a csárdában lakók között. Egy fejszecsapás és elsőnek a feorcsmáros terült el élettelenül a földön. Jajveszékelés, sírás, orditozás, lábak dobbanása a földhöz és rövidesen rá nagy, nyugalmas, sokat sejtető csönd. A hóhér munka véget ért és kezdődött a rablók lázas, gyors munkája. És amig néhányan a szekrényeket feszegették, a fiókokat fölforgatták és pénz után kutat tak, addig a többiek Szarvas Terézre, erre a legszánandóbb teremtésre vetették magukat és kielégítették, aljas, állatias ösztöneiket. Amikor pedig becstelen, nyomorult, beteges vágyuk kielégítést nyert, a leghő siesebb leány testrészeit egyenkint tépték ki és vágták le. A kegyetlenkedések kvinte- szenciáját végezték itt ol ezek a legsötétebb banditák . . . A cigányokat kinyomozták, elfogták és mindmeganyi megkapta a maga méltó büntetését. A Lakatos finJilíá..tagjai voltak a hóhérok. Közülük többenmár kitöltötték a rájuk mért börtönt ős fegyházat é3 ismét szabadon garázdálkodnak sze^.e az országban. Most megint meggyűlt a baja a hatóságoknak egy Lakatos fiúval. Ugyanazzal, aki részese volt a dánosi vérengzésnek Ó3 akit a legkevesebb időre Ítélt el a biróság. Nyíregyházán a napokban valami betörést követtek el. A csendőrság csakhamar kézrekeriteíte a tettest, Lakatos, Horváth János személyében. A gaz fickó a régi, családi tradícióhoz hivon tagadott mindent, kitartással rendületlenül. De a keresztkérdósek tüze p.latt mégis bevallotta bűnét és beismerte, hogy a betörést ő követte el. Sőt moggyónt Ó3 most már büszkén kijelentette, hogy Szat- máron is járt és itt is voltak viselt dolgai. Apró-cseprő lopások és egy helyen betörést is követett el. Lakatos Horváth Jánost átkisérik Szatmárra, hogy a bünlajstromát itt is összeállítsák. Valószínű, hogy a félelmetes gazember még több bűnt követett el a megyében is és nehéz munkája lesz a csendőrségnek, amig sikerül majd a dolgait teljes egészében napfényre deríteni. Újabb szatmári species. — Saját tudósitónktól — Szatmár, szeptember 6. Külön cikksorozatot lehetne, é3 ostorozva kellene vezetni arról, hogy Szatmárira városa miiyen mélyen falu — a társadalmi életében. Aki értékesebbet ide vetett a sors, mind igyekezett és igyekszik innen mene külni, hacsak teheti. Nagyszerű, filmre való mozi telnék abból a czikksorozatból, amely Szatmár városának dicső társadalmi életével foglalkoznék. Hol nevetnénk rajta, hol meg szc- morkodnánk, de a szégyenpir sohasem apadna el orczáinkról. S talán akkor tennénk is valamit. Mert amiben most élünk, az egy undok, posványos fartő. A palotáink emelkednek, az iparunk, kereskedelmük mozdul és szeretünk hen- czegni: nagy város vagyunk. Hanem a társadalmi életünk aljasabb a legutolsó falu czigánysori vásárainál. Napról-napra, frissen nőtt szörnygombák erjesztik a levegőt. Kevés a tisztogatás! 1 Ami pedig a legújabb kínos szén záció, az egyszerűen non plu3 ultra. A névtelen levelek. Móltóztatnak tudni ugyebár, mi a névtelen levél. — A lelki élet lezüllöttjei- nek, bűzös fertőbe sülyedtek undor lehelete. Szánalmas férgek, de taposni való bestiák szusszanúsai: ezek a névtelen levelek. Különösen az az arezátlan levelezés, ami most kezdődött ei Szatmáron. Becsületünkre, félünk újabban tisztességes úri asszonyokhoz, vagy lányokhoz járni, nehogy holnapután miattunk kapjon levelet az apa, vagy a férj. Makulátlan úri asszonyok ős lányok egész sorának boldogságát és nyugalmát rebbentettók fel az orvul szállingózó névtelen levelek Mintha pont Kisázsiának hátsó határszélein lennénk. Ezt már igazán nem lehet tűrni. Tudjuk, kik azok a szenyben fuldokló alakok, akik ilyen utón agyarkodnak nemtelen szerelmeik megmentéséért. Tudjuk őket. S ajánljuk nekik, hogy vagy más fegyverrel küzködjenek szerelmükért, vagy pusztuljanak a városból. Mart különben rájok irányítjuk a rendőrség figyelmét s magunk is azon leszünk, hogy minden adandó alkalommal pellengére állítsuk őket. Az úri asszonyok és lányok hozzátartozóit pedig kérjük, hogy minden egyes alkalommal szolgáltassák át a rendőrségnek az aljas lelkek szüleményeit, a névtelen leveleket. A közérdekében tegyék ezt meg. Mert utóvógro is mindnyájunk nyugodt élete az első — s ezeket a nyomorult férgeket ki kell irtani. Aki megálmodta hogy meglopták. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 6. Bizonyos, hogy az emberek rendkívül módon hisznek a babonában. Különösen az alsóbb néposztály, a parasztok között hintette el magvát a babona, amely ijesztően kisőrti a jámbor és tudatlan népet. Mindenből kázust csinálnak és mindenre meg van nekik a maguk különös és módfelett naiv babonájuk. Nem volna haszontalan munka, ha valaki egyszer összeállítaná a nép babonás mondásait. Ez volna a legklasszikusabb jellemzése a paraszt lelkének és gondo'ko- dásának. Nagyszerű, kötetre való mü kerülne ki ezekből a dolgokból, amelyek egyúttal kacagtató olvasmányul is szolgálnának. Nagyon sok bennük a humor, még pedig az igazi, zamatos, magyar humor. Van ezenkívül a népnek még egy ilyen babona-féle tulajdonsága. Nagyon hisz az álmokban és nagyon fél tőlük. Azt hiszi, hogy amit álmodik, az feltétlenül valóra válik. Éppen azért egy rósz. álomtól sokszor hetekig busboraor és rettegve várja az időt, hogy mikor fog bekö- vetkezni a szomóru valósága annak, amit megálmodott. Borzasztó naiv a nép, tudatlan és fel- világositatlan. Megtörténik, hogy valamelyiküknek tényleg valóra válik az álma és ilyenkor azután az egész megye parasztsága tud róla. Egyik a másikának mondja el a dolgot és terjed a hir mind szélesebb körben. Most is egy ilyen valóra váll álmot tárgyalnak megyeszerte. Erről a legújabb szenzációról, amely Mátészalkán született, tudósítónk a következőket jelenti. Szuták Róza mátészalkai asszony a napokban rosszat álmodott. Volt néhány száz korona pénze, amit otthon, a szekrényében rejtegetett. Félve vigyázott a vagyonára és napjában többször megnézte, hogy helyén van e még a drága kincs. Két napja azonban egyáltalában nem törődött a pénzzel, annyira el volt foglalva. Most azután, hogy egy hideg, őszies éjszakán azt álmodta, hogy a dohány eltűnt, reggel, amikor felkelt, ijedten szaladt a szekrényhez, hogy meggyőződjön róla, hogy van-e valami alapja a rósz álomnak. És csodák csodája, minden úgy volt, amint megálmodta. Össze-vissza hányt a szekrényben mindent, de a pénzt nem találta. Rémülten futott a esendőrsógre és előadta az esetet. Persze azon kezdte, hogy megálmodta, hogy meglopták. A csendőrság érdeklődött Szutáknónál, hogy ki járt az utóbbi napokban a házában. így tudták meg, hogy egy Mezei Mar- tucza Regina nevű cigányasszony is megfordult Szutákóknál és kártyát vetett neki; Előkeritettók a cigányasszonyt, akit valla-
