Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-21 / 214. szám
I!' 7 Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. szeptember 21„ szombat. • ,> 214 szám. ■■■aaaamr t l-?TV POLITIKAI NAPILAP. twmwM Nyilt levél a munkapárt Elnökségéhez! Rombolóbb vészt látok hazám/ fajom fölött kavarogni mint bármikor. Az álorczások és hábo- rodottak, minden ellenségünk örömére, sőt szövetségben velük, rombolják ezeréves kincsünket. Az erőszakot ők provokálják s minden tisztességen áttörve ők követik azt el, szakadatlanul évek óta. Ők azok, akik éljenzik, merkjeg^a pártjuk, egy a lelkűk, az országházban az elnökgyilkost. Nekik szabad minden. Rendet, törvényt, becsületet lábbal tiporni!!] De ők a szentség ?! Ők a Tabu ?! ; Pusztuljon a haza, ha ők nem diktálhatnak. Há~ látó szemmel, összetett kézzel nézzük ezt? Gyűljünk össze sürgősen, mert cselekednünk kell.* Ha módomban ál laná, a régmúlt idők véres kardját hordanám szét/ a-hazában; Gacsály, 1912.,szept. 2CL Maróthy Sándor. . * lt ÍS ..J .1 V Az alkotmány fundamentuma. xx tmS sej Nem tartjuk valami nagy dicsőségnek azt, hogy a parlamenti többség — a példátlan ellenállás dacára is letárgyalta az országgyűlés napirendjére kiirt ügyeket. Ait‘ sem tartjuk valami nagy dicsőségnek, hogy az egyesült ellenzék olyan fülsiketítő lármát tudott csapni a képviselőházban, hogy az ember a sa ját szavát sem tudta megérteni. És éppen ezért nem tudjuk felháborítónak, vagy vérlázitónak tekinteni azokat a botrányokat sem, melyekről igazán tárgyilagos és hű képet adott a napisajtót') imt. Felháborítja' és lázitja a vérünket az, ha látjuk, hogy az utcán lovasrendőrök tipornak el egyszerű polgárembereket, olyanokat, akiknek sejtelmük sincs azokról a raffinériákról, melyekkel a politikai urak egymás ellen törtetnek, hanem elmentek tüntetni, magával ragadta őket a szenvedélyes, idegzaklató tömeghangulat. Felháborító és vérlázitó az ilyent látni, vagy hallani, — de ismerjük el, hogy sokszor keletkeznek olyan helyzetek, melyek az ilyesmit elkerülhetetlenné teszik. Aze'utoai»'1 ‘tüntetéseknek határaik vannak-ég amikor a tüntetők ezeket a határokat átlépik, a hatalomnak n-ncs más eszköze a rendbontás megfékezésére, mint a rendőri fegyver, mely bizony nem tudja kiválasztani ilyenkor, hogy ki a vétkes, ki a büntetlen. Ha a politikai szennyesekért ártát- lan polgáremberek vére folyik, ez vérlázitó, de ha a kegyelmes urak egymás között ‘verekszenek és e^yináöt tóirják a legbestiáliSabb eszközökkel, ez csak botrányos és ha az izgalomtól elájulnak is, vagjr ha egyéb baleset történik is közöttük, ez nem érdemli meg a közvélemény rokonszenvét. Azt mondjuk ilyenkor, hogy: hát ne tessék'botrányt provokálni. Ha a derecskéi fiuk azt cselekedtél volna, »mit Károlyi Mihály gróf, vagy Szmrecsányi, Zlinszky vagy Huszár Károly cselekedett, akkor — ha csendőr- Biurony nem verte volna: át szivüket, hát -legalább is a rendőrség börtönében Jlnátjek már* de a^képpiÉjfilő úrikat inénál;, daj, ameljipt* igf Jehefqtjj ^ntartani. lehet dutyiba rakni, mégis, ha rendet bontanak, valamit ő velük is kell cselekedni. Már pedig ők rendet bontottak, nem is tagadják, nem is tagadhatják, mert hiszen tele torokkal hird&t.Mk»4k *4/ maguk, hogy olyan helyzetet lc^k^refiail^-' teniök, hogy a többség ellonök a karhatalom igénybevételére legyen kénytelen Ők maguk akarták a karhatalmat. A kormány a legvégső határokig kerülte az összeütközést. Ez tűnik ki a gyorsírói feljegyzésekből és az egész magyar sajtó tárgyilagos tudósításaiból. A botrányos események befejezése után lehet vitatkozni arról, hogy elkerülhetetlen volt-e karhatalom kirendelése, vagy sem ? Korábban kellett volna-e vagy későbben közbelépni? A karhatalom fellépése elég tapintatos volt-e vagy sem ? Vannak-e m'ás eszközök is az ilyen lehetetlen parlamenti helyzet megszüntetésére, vagy nincsenek? Ezekről lehet vitatkozni, de minden vitán félül áll két tény. Az egyik tény az, hogy az egyesült ellenzék a napnál is fényesebben bebizonyította, hogy nincs a világon jolyan házszabály, vagy parlamenti ta- pácekozási rend, melyet sípolással és tülköléssel megsemmisíteni nem lehetne. A másik tény az, hogy az ilyen teknikai obstrukció letörésére csak azért vati éreje a többségnek, mert övé a hatalom és a hatalomnak minden eszköze. A kisebbség a saját erejével pusztíthatja el a parlament tanácskozási Rendjét, de a többség ezt a tanácskozási rendet csakis a karhatalom igénybevételével tarthatja fenn. El kell ismerni, hogy az igy fen- tartott tanácskozási rend, nem egyenlő értékű azzal, amely karhatalom nélkül is érvényesülhet, de szükség törvényt bont, — annak a parlamentnek, mely olyan visaíonyok, mint amilyenek között most a mi parlamentünk vergődik, meg kell elégedrpe azzal a tanácskozási rend^_
