Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-20 / 213. szám
Negyvennegyedik évfolyam, bzatmár, 1912. szeptember 20,, péntek. 213 5?ám. POLITIKAI NAPILAP.-íMMvt&tsm aaisBi m 5 Költségvetés a holdban Szatmár, 1912. szept. 19. (She.) Több mint három hónapot ismét ki lehet törölni Magyarország történetéből. — A tétlenségek, határozd! lanságok, kapkodások időszakát, a mely alatt legfeljebb demagóg szónoklatok burjánzottak a választók épülésére. — Júniustól szeptemberig megint csak nem történt semmi és a csattanóra ismét házelnapolás következetr. Most ismét alkudozások, tanácskozásom jönnek titokban és nyíltan; — valakinek a lelkiösmeret szavára azután ismét megnyílik az országgyűlés és végevárhatatlan ismétlődésekkel marad a válság annak, a mi volt, az ország gazdasági fejlődésére kapcsolódó bilincs. Egyáltalában nincs kilátás költség- vetésre és nincs kilátás ennek következében azoknak a conjunkturáknak a javulására, a melyek alapjukat az állami költségvelésben találják. Vállalkozások, intézmények, kivétel nélkül minden termelési ág — legyenek azok a legegyénibb érdekeltségűek, vagy a közérdek szolgálatában állók — mindenkor az állami életben eseményszerűen bekövetkező budget alap ján irányítják a saját létalapjukat képező költségvetéseiket. Közgazdasági törvény ez, mely ellen nem lehet véteni büntetés nélkül. Az állami költségvetés adja képét az ország előrehaladásának, erejének s azokban a részletekben, a melyekben kifejezést nyernek a végösszegben kimutatott eredmények, éppen azok a számadatok foglaltatnak bent, a melyeket az ország előrehaladását, erejét alapul- vevő vállalkozások, intézmények, külöm- böző termelési ágak vettek számításba. A, szoros kapcsolat az állami költségvetés és a gazdasági élet tényezőinek költségvetése között teremti meg az összhangot az állami háztartásban s a látszólag teljes elkülönülésben működő különféle termelési ágak éppen az állami költségvetésben találkoznak, mint az ország előrehaladását biztosító tényezők. Ebben a szoros kapcsolatban óriási kavarodást, felfordulást okoz az erősebbnek, az állami költségvetésnek sűrűn megismétlődő hiányzása. — Evek óta nincs rendes álább is soha vetésünk. A saját termelési ágaa sokszor egyál tulajdonképpeni létalapjukat képező állami költségvetést életükben irányadóul és a fejetlenség, ez a nagy lehetetlenség meg is hozta már a maga gyümölcseit, a szemünk előtt gyilkoló gazdasági válságot, a közgazdasági törv 'ny ellen elkövetett bűn büntetését. Október 20-ig, éppen most a pénz- válság tetőpontján, ismét teljes tétlenségbe kárhoztatta a gazdasági életet a politikai hercze-hurcza. 1913. évre nem lesz meg kellő időben az állami költségvetés. költségvetésünk, vagy leg- sinc^pel® (dohé. költségerejkülönféle ;a?ok\ /soklzür- fihjjhgosan, talábah. nem veheiik a Szerelmi Vallomás. A „SZAMOS” Irta: eradeti tárcája Diószegi Kálmán .... 1912. szeptember 1. Oh drága Narcisse ! ha csak egy icipici kegy lakozik a szivében, kérem olvassa el e levelet, ne fordítsa el róla selymes, gyönyörű pupilláit... Emlékszik-e még Narcisse ? ... A bodeni tó partján, Lindauban nyaralt a család, a papa (aki mindig halakra lesett a tó partján), a mama és maga — I Narcisse 1... Emlékszik-e ? Egy nap ünnepély volt a fürdőn. Az Excelsior Palace Hotel ter- rassza hemzsegett a daliás férfiak és a bájos szép hölgyek tömegétől. De istenemre 1... maga volt köztük a legszebb — Narcisse! Az a haldokló fiú, aki e levelet Írja ott ismerte meg magát és gyönyörű furcsát érzett a szivében, midőn magát először látta — Narcisse I Oh mintha csak tegnap történt volna! Az óriási pázsit millió lampiontól nyert nappali fényt. A kurszaionból rejtelmesen zsongott a zene. Bent észbontó táncot lejtettek a párok. Csak egy sáppadt fiú nem táncolt, hanem forró, lázas homlokát a vendome-oszlop hideg márványához lapította. Ezzel akarta elhallgattatni egyszersmind a szivét is, mely oly izgalmasan, lázasan kattogott, mint egy berregő mozi- gép. És ott, az oszlophoz támaszkodva bámulta a szépek közt is a legszebbet: magát! Es érezte, hogy már is halálosan szereti önt — Narcisse. A zene elhallgatott Maga a tánctól kipirulva sétált egy magas állású ur oldalam. Emlékszik-e még Narcisse? Ekkor lent a parkban kezdetét vette a tűzijáték. Tündérmesébe való kép vult. A platánok, lengő topolyák, zizegő bokrok rejtelmes ligetei lassan megteltek párokkal. Csak nekem, szegény fiúnak nem jutott a mulatságból semmi más, mint a látomány, a mely epesztett, a vágy, mely szenvedélyéé nőtt... Ön is ott sétált a parkban Narcisse. Kísérője valami nagyon pajkos tréfát mesélhetett magának, mert maga édesen kacagott és ó?zre sem vette, hogy letértek a gyepről és befordultak a sürü levendulafák közé. Emlékszik-e még? Áthaladtak egy piciny fahidon, a hol az öreg Neptun kútjának vize csobogott halkan és a virágzó bodzafa ráhajlott a márvány kanapéra. És csak ott jött -udstára ugy-e, hogy milyen messzire elhagyták a vidám társaságot. Rémülten szólt: — Hol vagyunk? Ekkor — emlékszik e — a szép férfi átölelte karcsú derekát és szerelmes- szavakat súgott a fülebe. Oh én szegény, beteg fiú még mo.st is emlékszem azokra a haragos, kétségbeesetten villogó sz5p fekete szemekre, — a magáé volta,k azok, szép Narcisse ! — mikor az erős férfi karjaiban tartotta önt. És maga halkan, félve kiáltott segítségért. Félt attól, hogy ide szalad a vidám népség- Ám csak
