Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-15 / 209. szám

(1912. szeptember 15.) 209. szám. SZAMOS 3. oldal. toraa felső vizeinek elzárával ezer holdat áldozatul hozni tízezer hold megmentésére. A társulat e hó 12-ikóre Nagymada­rász községbe tárgyalást tűzött ki az érde­keltekkel való egyezkedés céljából. A társulat részéről jelen volt Domahidy Elemér debreceni főispán, Szuhányi Ferenc orsz. képviselő, Péchy László igazgató fő­mérnök éi Papp János szakaszmórnök. Szat- már városát Ferenez Ágoston tanácsos kép­viselte. A gróf Károlyi uradalom képvisele­tében Rébay Dezső jószágigazgató és Far kas Antal dr. ügyvéd volt jelen, azonkívül ott volt a madarászi birtokosság teljes számban. Az érdekeltek a társulat terveivel szemben egyértelműen arra a helyes állás­pontra helyezkedtek, hogy gondoskodjék a társulat olyan megoldásról, ami nem kí­vánja Szatmárnémeti város, a Károlyi ura­dalom és Nagymadarász község ezer hold földjének feláldozásál. Amennyiben pedig az ügy kisajátításra menne, nyújtson a tár­sult teljes kártalanítást. így tehát a társulat eddigi fáradozását siker nem koronázta. Föltehető, hogy ezután a társulat is befogja látni, hogy olyan megoldást kell keresnie, ami valamennyi érdekeltet ki fogja elégíteni. A gazdasági szakiskolák. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember .14. Csodá atos dolog és igazái: csak a magyar közönség kény eiemszeretetó vei, lap­jaink közgazdasági rovatainak cseké.y olva­sottságával magyarázható, bogy ebben, a mezőgazdasággal élő szép országban a me­zőgazdasági szaknevelós intézményeiről p'ig tud valaki. Szeptember havában felpakkolj^k a gyerekeket a gondos szülők s ha jól-rosz- szul birja a latint, benyomják a gimná­ziumba, ha gyenge a nyelvtudománya, ka­tonaiskolába. Ha akad olyan szülő, aki a többi gon­dosnál gondosabban böngészi a pályaválasz­tás lehetőségeit s a gimnáziumban nem boldoguló, gyakorlati ügyességek felé hajló fia számára megfelelő szakiskolát keres, — hóbortos különcnek tartja az egész kis­város. És mig a szakiskolák úgy ipariak, mint mezőgazdaságiak, kis számuk dacára is csak gyéren látogatottak, a gimnáziumok túl vannak tömve, nekik nem való tudo­mányok nyűge alatt sínylődő diákkal, gar­madával termelik a félbenmaradt existen- ciákat Ismétlem, az az oka annak, hogy a szülők nem ismerik kellőleg a szakintéze­teket s azok előnyeit. Az akadémiákról még csak hallanak olykor, de teljesen idege­nek előttük a kisgazdákat képző s a mező- gazdasági altisztképzö intézetek, melyek pedig igen fontos szerepet játszanak fiaink gyakorlati nevelésében. Kisgazdákat képező iskola — célját a neve mutatja — hat van ezidőszerint az országban. Van pedig Jászberényben, Kecs­keméten, Nagykállón, Békéscsabán, Karca­gon és Adán. Növendékanyagukat ezek az iskolák elsősorban a kisgazdák népiskolát végzett serdültebb fiai közül várják, de felvesznek ezeken kivül bárkit, ha irni, olvasni és a négy alapművelettel számolni tudásukról, akár felvételi vizsgán is bizonyságot tesznek, 16. életévüket betöltötték, erőteljes testal­katnak és kifogástalan előéletüket erkölcsi bizonyítvánnyal tanúsítják. A tanfolyam tartama összesen 6 hó­nap, kezdete október 1-én, vége március havában. Ez az idő a fontosabb őszi és tavaszi munkálatok gyakorlati ismertetése mellett teljes egészében a szakmabe’i tudnivalók a gazdálkodás újabb ős alkalmasabb módjai ismeretének megszerzésére van szánva. A tanfolyam tólen tartásának indoka, hogy a növendékek a legdrágább munka­időt, a nyarat el ne veszítsék s hogy a tanfolyamok még a legszegényebbeknek is hozzáférhetők legyenek, a fizetéses helyek mellett egész és fólingyenes alapítványi he­lyek is szerveztettek. A fizető növendékek az oktatásért 6 hónapra összesen 150 koronát fizetnek. Magasabb foka mezőgazdasági szak képzést lehet nyerni a gazdasági altiszt- képző iskolában, melyekben a tanulási idő másfél évig tart s melynek célja szakkép­zett gazdasági altiszteket nevelni a nagyobb uradalmak vezetőinek Ó3 tisztjeinek segéd­személyzetéül. Ennek megfelelőleg felöleli a tananyag a növénytermesztést, az állattenyésztést, a kertészetet, a gazdaságok berendezését, ke­zelését és a számadások vitelét. A mezei, istállói, majorbeÜ és kerté­szeti munkában a növendékek gyakorlatilag is részt vesznek. Férfi és gyermek kalapok, ingek, nyakkendők, női és gyermek harisnyák, va­dászati cikkek gyári áron Koós Gábornál Lőpor eladás. J nél kaphatók A kereskedők hitele. Az immár egy év óta tartó rendkívüli pénzfeszültség természetesen a magyar ke- reskedövilagot sem hagyta érintetlenül. A kedvezőtlen viszonyok eddig csak kisebb áldozatokat követeltek, a legutóbbi időben azonban régi, nagy és tisztes cégek fizetószavarai kerültek nyilvánosságra, me­lyek azt bizonyítják, hogy a tartós krízis most, hogy az ősz felé közeledünk, még in­tenzivebb jelleget fog ölteni. A kereskedők körében általános az a panasz, hogy a pénzintézetek a bitéit a kel­leténél erősebben korlátozzák és hogy ma már a 'dolgok odafejlődtek, hogy a vagyo­nos, szolid kereskedő sem tud hitelhez jutni, miért is az üzleti körét szűkíteni kény­telen. Viszont a kisebb pénzintézetek a ba­jokért a nagybankokat teszik felelőssé, me­lyek iudokoiatlan hitelmegszoritásokat esz­közölnek. Annyi bizonyos, hogy egyes nagy bankok túlságos mértékben alkalmazzák Pranger hitelcaogszoritási elméletét, más­részről pedig nyilvánvaló lett, hogy egyes pénzintézetek a hitelnek hirtelen ós várat­lanul való megvonása által számos szolid kereskedőt hajtottak zavarokba. Ez az eljárás mindenképpen kárhoza- t03 és elítélendő, különösen olyan bankok részéről, melyek ismeretesek arról, hogy pénzbőség alkalmával valóságos baj tó vadá­szatot rendeznek kliensek után. A gazdasági életnek, első sorban pe­dig a kereskedelmi forgalomnak a bitéi az eleme ós fenntartója. Ha tehát a hitel alap­jai meginognak, megrendül ez egész keres­kedelem és ezzel az egész ország gazda­sága. Ebből a szempontból kiindulva, ag­gasztónak tartjuk azt a bi/.aimatlanságot, melyet egyes pénzitézetek a kereskedelem­mel szemben tanúsítanak. Ennek a bizal­matlanságnak mihamarabb meg kell szűn­nie, mert különben az ősszel valóságos Ka­tasztrófának nézünk elébe. A pénzintézeteknek az ország közgaz­dasági életében fontos hivatásuk van, me­lyet minden körülmények között be kell tölteniük. Hivatásuk pedig elsősorban az, hogy hitelt nyújtsanak a kereskedelemnek, mely e javak kicserélésének nagyfontosságu funkcióját végzi. A kereskedők csak az ő jogos hitel­igényeik kielégítését követelik. Ok is szá­molnak a súlyos pénzügyi helyzettel ós a mostani viszonyok közölt nem kívánnak terjeszkedni, de azt nem lehet tőlük rossz néven venni, ha a már meglevő kereteket most is fenn akarják tartani. Ezért tartjuk a kereskedelemre nézve végzetesnek a bankoknak azt az eljárását, mely a hitel hirtelen és váratlan megvoná­sában nyilvánul meg. Ausztriában a kereskedelmi kamarák erélyes tiltakozást intézték a kormányhoz a bankok hitelraegvonó politikája ellen és a pénzügyminiszter ki is jelentette, hogy az Osztrák-magyar banknál érvényesíteni fogja ingereneiáját abban az irányban, hogy a kereskedelem részére szükséges hitel ép­ségben maradjon. Egyes magyar pénzintézeteknek a ke­reskedelem megfojtására irányuló akciója az Osztrák-magyar bankból indult ki. A jegybank sarkalta a pénzintézete­ket arra a kíméletlen eljárásra, amely alatt a magyar kereskedelem most olyan sokat szenved. Kívánatos volna, ha a magyar keres­kedők talpra állanának és követelnék a kor­mánytól, hogy érvényesítse törvényadta be-

Next

/
Thumbnails
Contents