Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-15 / 209. szám

i'Z 7x7,6

Negyvennegyedik évfolyam.

azatmái*. -S!2. szeptember 15., vasárnap.

209 5?ém.

^WK©Stí®aB«aiJaafiaí5-i:??51BSH8Bííi9SBBiSllaB?5KB.**í>S8«EB*BSISS!BB«KHS!í

><r-íír,sS"v.

S1EU 16

POLITIKAI NAPILAP.

??3KSSSSSs?S»a!tsss^ss'ö-v,iB«*'Sff#HS!Siseiii»iäise*BSiasa«** s*BasaEí(as»iies:síSB»ea«e«stie:s®BB*S55B»B*aH»iB««»MB»cs*ií!3a^«^;-§3

Hozzászólás a királyi kitüntetéshez.

Irta: Viskv Károly ny kúriai bíró.

Az ellenzéki sajté, abból a kitüntetésből folyóan, amelyet a felségtől, a miniszterelnök, Lukács László kapott, azt a kérdést vetette fel magának: felvi- lágositotta-e vagy nem, Lukács László az uralkodót, akkor, amikor ez, a miniszterelnököt, a szent István renddel kitüntette, arról, hogy ennek a kitüntetésnek fő momentuma voltaképen egy bevallott jogsértés és törvényszegés volt ?

Ezen a kórón rágódott tehát jelen- ing, az a valótlanságokkal táplálkozó sajtó, ugv tüntetvén fel Őfelségét, a királyt, mintha ennek, az események elbírálásában nem lenne, önálló és tiszta nézete.

Ilyen szellemi szegénység, a fennforgó kérdésben, senki másra, inint arra az ellenzékre mutaf, amely kifogyott már teljesen, a helyes argumentációk anyagából.

Aki közelebbről a lefolyt belpolitikai eseményeket figyelemmel kisérte, az előtt, ha ugyan józan felfogása van, tisztában kell áliani: mi volt alapja annak a kitüntetésnek és helyes volt-e amaz alap ?

Tíz hónapon keresztül gátolta ugyanis az ellenzék, a törvényhozás nemes munkáját, oktalan obstukciójával, mígnem azt az obstrukciót Lukács miniszterelnök letörette; a zabolában ellenzéket megfékezte; azokat, akik, a '.örvényhozás szentélyét, az ország házat, mint részeg czenkek, a korcsmát, viselkedésükkel beszennyezték, onnan kizárta, ez által lehotővé tette, hogy a véderőjavaslat amelynek törvénynyé válása, a határunkon dúló háború miatt, égető szükséggé vált, törvén, more emelkedjék.

Ez volt a hazafias ténykedés, amely fejedelmi kitüntetésre alapul szolgált, de amelyet az ellenzék, meg nőm ért, csakis irigyelhet.

Ellenben nem volt hazafias, egy parányában sem, az a ténykedés, amely a lefolyt parlamenti ciklusban az ellen-, zéknek jellemzője volt, az a hiábavaló- és tartalom nélküli iirés durvaság, amelyet a. mai ellenzék homályául, a történél m biztosan megörökíteni fog.

Ez a megörökítés lesz méltó büntetése az ellenzéknek ama viselkedésért, de kell is hogy legyen büntetése azért a a tényért, mely szerint az ellenzéki úgy nevezett hősmagyarok, a magyar törvény- hozásnak szép feladatát kigunvolták, munkáját meghiúsították és éltek a parlamentben akénf, mint herék u méhkasban : munka nélkül, henyén, de azért a napi dijakat mégis felvették és zsebre vágták.

Ezért a ténykedésért az ellenzék, fejedelmi kitüntetésre talán csak nem várhat ?

Pesti színek.

A „Szamot"

eredeti tárczája.

Irta :

Bärdolf/ Sándor

Szaunáitól Budapestig egy hosszú, zivataros éjszakán át bámultam írnia a nagyszerű sötét végtelenbe s úgy rémiéit, úgy tetszett nekem, egyszerre a távolban titeket láttalak, a kis szobátokban ülni . . . mintegy elektromos villámfónytől az égre vetítve, Kedves —dór és —szky Barátaim ! Azok a különös, nehéz érzések himbálódzása, — csatázó, egymást kergető gon dolat rohanások feszi tő nyomása felizgatott, idegélet-világomban, mintha elétek intézett kérdés s egyszerre a Ti szemeiteken át, általatok felelet is lenne ! ?

Szatmár, a hiss ^nekilendülés, a vágy, — dór, hisz’ magad vagy esudásan érdekes párduc, Tizziánoddat s Te öreg —szky, acél kezeddel, szines mindeneket látó szemeiddel, tüzes tervekkel, s egyszerre tévedéssel, átkos jajjal, groteszk cinizmussal: a modern magyar világgal, — miért vagy nekem Budapest?!

Otthon párázott a köd, itten szakad

az eső . . . Mintha a város egy bu-komor, gyászoló özvegy lenne, nehéz, álmos feile- gek, szürke, bántó köd és füst gomolyok fátyolozzák . . . Rohan, fut a lucsokban, >á’ban, úgy a dolgozó, mint a mulató Budapest, kávéházik, mozik, színházak, orfeumok azért telve, de érdekes, mint tömeg pszikhologiai tény : sehol í gy nevető arcot nem látni . . . Est a rskoncUbm, ideges várost rosszaságában, f. rdeségeiben sem állítja meg az idő, csak végtelen ecsetjével egy sápidtabb szint von a hullámzó tömegek arcára.

*

, . . Szatmár élőről H-tjrá! . . . Ezek a kiáltások hallatszottak tegnap délu’án a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club lágymá nyosi sportte epén. Tegnap délután szeren cséré kissé kiderült az idő, s megtartották a szokásos Gólya Versenyt. Az összes sport, clubbok kiküldöttei megjelentek, hogy az ország minden részéből összejött uj egye tömi ifjak versenyét végig nézzék s közülük válogathassanak clubjaik számára* Szatmár győzött! Versenyfutás, magasugrás és súlydobásban elsők lettünk a kir. kath. főgimnázium három volt növendéke révén Dacára a síkos talajnak — az elhangzó revolver- dörrenés jel után — mint a nyíl ugrott

otőre Páskándy János, utána Bardóly Lajos s szép testtartással, nagy előnnyel verték a többieket . . .

■— Éljen Szatmár! — kiáltozták a páholyokban ülő szatmáriak . . . s néhány perc múlva Kincsessy Érdre rulydobása csaknem 1 m. fölénnyel szerzi meg az újabb dicsosséget.

. . . Amint a verseny után hazafelé jövünk át a Eerencz József hídon, igy szól egyik jó szatmári, a- szatmári sportéletre gondolva:

— Épen olyan, mintha otthon, vasárui p délután a Sz. T. V. L. meccséről jönnénk . . .

S t nylegl? C-mk egy kicsit a Duna szélesebb a Szamosnál, csak a szafmárhidi kofák, gyümölcsárusok helyett, hatalmas rakpart fogad vásárcsarnokokkal, csak . . . csak . . . Istenkém, fcch jó volna sokáig élni ! ?

Na de, hisz feltámadunk!? Adieu 1

nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevo05

közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a „Pannónia“ mellet. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára.

FIGYELMEZTETÉS! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron lévő nyári áruk az eddigi árnál jóval olsóbban szerezhetők be

Jelent számunk Í4 oldal terjedelmű.